Hideg játék - lando norris

28.

A percek csiga lassúsággal vánszorogtak, legalábbis Lando így érezte. Napok óta egy helyben ült a kanapén, meg sem mozdult, bármennyire könyörögtek neki az ikrek. Egyedüli társa a maró önutálat volt, ami felemésztett minden más érzelmet, az éhséget, a fáradtságot. Képtelen volt lehunyni a szemét, mert egyből egy sírástól kipirult arcot látott maga előtt, amit az árulás vesztesége torzított el. Az az arc volt a mindene. Összerogyott Isla hiányától. Hiányzott neki az a gyönyörű égkék szempár, ami olyan áthatóan tudta nézni, a selymes szőke aranyhajzuhatag, a kedves, mindentudó mosoly. Hiányzott neki minden. De nem panaszkodott, csendben maradt inkább, mert ezt az egészet saját magának köszönhette. Úgy elrontotta, hogy ezt már szinte tanítani kellene. Így hát napok óta csendben volt. Akkor szólalt meg utoljára, mikor megtalálta Isla kedvenc könyvét a hálószobában. A lány az ágyon hagyta a megviselt, sárgaborítós könyvet. Tett rá egy kis cetlit amin az állt, hogy: Ha majd megtanulsz olvasni, igazán felolvashatnál nekem! Szeretném hallani, ahogy olvasol Lando Norris. Összetört a szíve. Lando végérvényesen összetörte Isla szívét és közben a sajátját is. És éjjel nappal azon gondolkodott, hogyan tehetné jóvá. Mert emésztette a bűntudat. Úr isten, persze hogy emésztette a bűntudat, hisz annyira szerette a lányt.

– Lando! – szólt rá Ezra, mély hangja borúsan csengett, de Landot hidegen hagyta. Azt akarta, hogy mindenki hagyja békén. Had sorvadjon el egyedül, ahogy megérdemli. – Lando, bazd meg még pislogni is elfelejtesz! – kiáltott rá Ezra a barátjára. Lando nem válaszolt, csupán maga elé meredt. A szőke fiú elé rontott, szemei fáradtan csillogtak. – Tudod, kurvára megérdemled, hogy ez történt. Őszintén haragszom rád és megértem, hogy Isla is. Megérdemelnéd, hogy mindenki elforduljon tőled, de nem teszem, mert a legjobb barátod vagyok. De az ő barátja is vagyok! És én most itt vagyok veled, míg ő egyedül van! Ezt kurvára elbasztad!

– Ja, erre már nekem is sikerült rájönnöm – Lando hangja olyan volt, mint a smirgli papír. Csodálkozott, hogy még meg tud szólalni.

– Ahelyett, hogy itt kuporogsz, összekaparhatnád magad és bocsánatot kérhetnél tőle. Elbasztad, úgyhogy hozd rendbe! – egyszer Isla is ezt kérte Landotól. És Lando tette amit a lány kért. Most mégis reménytelenül nézett Ezrara. – Hozd haza a lányt! Ebbe a családba csak nehézségek árán lehet bekerülni és ő már az első kibaszott pillanatba bizonyította, hogy közénk való, úgyhogy hozd haza Islat!

– Nem tudom Ezra. Isla már nem akar a családom része lenni – megtört hang. Ennyi maradt Lando Norris egész lényéből.

– Te kurva élet, te vak vagy? Vagy csak egyszerűen idióta, vagy mi? – fogta a fejét a szőkeség. Barna szeme haragról árulkodott. – Isla akart téged! Miattunk maradt ott Noahnál. Még a kibaszott szigetre is eljött, hogy veled lehessen. Lia mikor csinált ilyet?

– Soha – jött a szűkszavú válasz.

– Ez a különbség a két lány között. Egy egész világ! – érvelt Ezra. – Undorító, hogy képes lettél volna Liat választani! Tényleg feladtad volna az egészet miatta?

– Igen. A buliig úgy gondoltam, hogy igen. Azt hittem meg se kottyan majd. De ő ott volt a bulin. Eljátszotta, amit rá akasztottam, tűrte, hogy mindenki lenézte. Visszajött értem. Egész éjjel törölte rólam az izzadságot, beszélt hozzám, megvédte az önbecsülésemet és a jó híremet, azzal, hogy megalázkodott. Tudom, hogy elbasztam! – sóhajtott és megmozdította elgémberedett testrészeit. Felállt, izmai hangosan nyögtek. Tanácstalan volt. Nem tudta, mit kezdjen az életével. – Hol van Nolan?

– Elment valahova reggel. Nem tudom, pontosan hova ment. Azóta nem láttam – vont vállat Ezra, rideg viselkedése gyötörte Landot. A fiú lesütötte a szemét. A mai napon több mindent csinált, mint az elmúlt két hétben összesen. Fel-alá kezdett járkálni a lakásban. A dolgai már a bőröndbe voltak csomagolva, a legtöbb bútor már el lett szállítva. Pár nap múlva elköltözik és maga mögött hagy mindent. Bármennyire is széttépte ez a tudat, így volt mindenkinek a legjobb. Vagyis ebbe a tudatba ringatta magát. Végül megtorpant a gyűjteménye előtt, amit Isla annyira nagyon szeretett. Mindig órákig nézegette a különféle kis tárgyakat. Lando a mostmár üres polcra nézett. Ő maga is ilyen üres volt.