Hideg játék - lando norris

18.

Lando egy gőzölgő, forró bögrét tolt elém és mellém ült a földre. A kopott, régi vörös szőnyegen fetrengtem a nappaliban. Lando nem tágított, mikor tegnap kijelentette, hogy haza jön velem és az ikreknek adta az autóját. Azóta velem volt, mellettem üldögélt, néha engem figyelt, néha a kinti hóvihart, ami olyan hirtelen szakadt a városra. Kint gyerekek kiabálása hallatszott, reménytelenül hógolyóztak és hóembert építettek. Annyira irigyeltem őket. Néha-néha azon kaptam magam, hogy megint a Noah féle beszélgetésen jár az eszem. Azon, amiről azóta hallgattam, mint a sír.

– Mit olvasol? – szólalt végül meg a fiú, hangja otthonosan csengett a fülemben, a véremben, mindenhol. Felkönyököltem és rávillantottam kislányos mosolyomat.

– Egy rongyosra olvasott, tök régi nyálas könyvet – lengettem meg előtte a megtépázott könyvet. Lapjai már megsárgultak, a könyv roskadt a poszthitektől és a kis üzenetektől. Imádtam.

– Többször újra olvastad? – meglepetés csillant a szemében.

– Rengetegszer. Ahányszor csak eszembe jut, elolvasom – mosolyogtam. – Még anyától kaptam az egyik születésnapomra.

– Olvasol belőle? – kérdezte és lábát összeérintette az enyémmel. Melegség áradt belőle. Otthonos melegség.

– Dehát nem is tudod miről szól! – grimaszoltam zavaromban. Megvonta a vállát és magához intett. Sóhajtva kúsztam hozzá oda. Óvatosan mellé ültem, figyelve a megfelelő távolságra, amit mostanában nagyon nem sikerült tartani. Ő mégis mintha megérezte volna, mire gondolok, közelebb húzódott és fejét a vállamra hajtotta. Kibontott hajam birizgálta az arcát, de nem zavartatta magát, némán ült, várta, hogy elkezdjem. Keze a szabadon lévő kezemre simult, nem eresztette. Tettem amit kért, olvasni kezdtem. Hangom kissé rekedt volt, nem is volt valami kellemes, ahogy felolvastam a sorokat, de Lando csendben hallgatott. Néha elnevettem magam az ezer éves poénokon, máskor küzdöttem a könnyek ellen, vagy épp hülye lányos zavaromat rejtettem el. Percek, talán órák teltek el és csak fogytak, fogytak a lapok. A benti meleg, az, hogy Lando a vállamon feküdt, megnyugtatott. Otthonos érzést kellett. Utána gyere haza! Haza. Lehetne nekem bármikor is Landoval közös otthonom? Akarom én egyáltalán, hogy ő benne legyen? Emlékeztem mit mondott az otthonáról, utálta, hogy mindene megvan még sincs semmilye. Utálta a csendet, ami körbe vette. – Hogy tetszik eddig? – suttogtam, abban se voltam biztos, hogy ébren van-e. De a mellkasa egyenletesen emelkedett, mikor felemelte a fejét. Kirázott a hideg a hirtelen jött dermesztő hűstől.

– Borzalmasan nyálas, rettentő poénok vannak benne...de...ne hagyd abba! – válaszolta halkan és még közelebb húzódott. Mély levegőt vett. Olyan volt, mintha nem bírt volna betelni...velem.

– Ha nem tetszik, akkor nem folytatom – válaszoltam neki kissé talán sértődötten és újra a sorokba mélyedtem. Mostmár csak magamban. Lando az állam alá nyúlt, lágyan követelte, hogy ránézzek. Gyönyörű szemei lágyságot és szeretetet tükröztek.

– Te tetszel, nem a könyv. A hangod érdekel, nem az, hogy végül ez a két szerencsétlen összejön-e.

– Nem is szerencsétlenek! – csattantam fel és fel akartam állni, de nem engedte. Némán szemeztünk, íriszem összeszűkült, ahogy őt méregettem. – Megbántottad a lelkem ezzel! – pufogtam, mire halkan elnevette magát.

– És ki tudlak valahogy engesztelni? – sóhajtott gondterhelten, és alig tudta visszafojtani a feltörő röhögését. Piros volt az arcom, a zavartól vagy a dühtől, már nem is tudom.

– Nem! Hagyj békén! – csaptam rá a közeledő kezére és elterültem a kopott szőnyegen.

– Csak van valami ami meglágyít.. – hajolt fölém és a szemembe nézett. Kócos haja a szemébe lógott, de nem érdekelte, nem vette le rólam a szemét. Megnyaltam az ajkam és elgondolkodtam. Rávághattam volna bármit, mégis mikor a gyerekek nevetése ismét megütötte a fülem, már tudtam mit akarok. Elvigyorodtam. – De lehetőleg ne olyat kérj, hogy tűnjek a fenébe... – felkönyököltem, hogy még közelebb kerülhessek az arcához. Élesebben vette a levegőt, mikor sűrű szempilláim alól felpillantottam rá. Fogaimat az alsó ajkamba nyomtam. Szinte lihegni kezdett.