Hideg játék - lando norris

11.

– Nem! – csattantam fel dühösen. Hangom dermesztően verődött vissza a szoba szűk falain.

– Kérlek! – masszírozta a homlokát. Mély levegőkért kapkodtam. – Csak egy estéről lenne szó.

– Nem! Felejtsd el. Én nem rángatom bele magam ilyenekbe. Oldd meg egyedül! – járkáltam fel-alá. El sem tudtam rejteni a dühöt és az ijedséget.

– Isla! – kapta el a kezem, mire muszáj volt megállnom – Holnap este pár óra. Kérlek, nekem ez nagyon fontos lenne... – nem tudtam szabadulni a keze közül. Mellkasom túl gyorsan emelkedett, szemeim úgy kerestek menedéket, mint egy csapdába ejtett állat. Cérna vékony határ tartott el a bőgéstől.

– Holnap délután órám lesz – kapaszkodtam az utolsó esélybe. Szemei könyörgően figyeltek. Pontosan olyan kellemetlen volt neki, mint nekem.

– Este lesz az összejövetel! – rágta a száját. – Addigra csak végzel...

– Én nem vagyok oda való, Lando. A legdrágább ruhám 50 dolláros – fájt beismerni.

– Az most kit érdekel! – legyintett. – Kérlek, Isla gyere el velem...

– Mint a kísérőd? Esetleg a barátnőd? Nem gondolod, hogy ez abszurd? – kérdeztem tőle szemrehányóan, és végignéztem magamon. – Vicc kategória. Még nekem is röhögnöm kell, pedig saját magamról beszélek.

– Egyáltalán nem! Pár óra, aztán soha többé nem kell ilyet csinálnod!

– Lando... – sóhajtottam. – Mi lesz ez egyáltalán?

– Díszvendég leszek. Azok leszünk – mondta ki lassan, óvatosan. – Egyszer-kétszer lefotóznak...

– Lefotóznak?? – nyúlt meg az arcom. – Nem, én ebbe nem megyek bele.

– Kérlek.

– És ha Maeve megy? Ő illene oda, és még talán élvezné is! – magyaráztam kitartóan.

– 18 éves. Én meg nem vagyok pedofil.

– Tuti? – grimaszoltam, mire Lando hátra hajtotta a fejét és hangosan felnevetett.

– Tuti.

– Basszus! – takartam el a szemem. Látványosan szenvedtem.

– Holnap érted jön Hedda és elhoz hozzám – állt fel, látszólag teljesen eltervezte mi lesz holnap.

– De mégis mit kéne felvennem...vagy mégis mit..

– Azzal most ne foglalkozz! – szólt közbe és szemei határozottan csillogtak. – Tudom, hogy nem érdemlem meg ezt a szívességet, de szükségem van rád. Kérlek!

– Miért pont én? – kérdeztem rá, ami azóta érdekelt mióta felvázolta a nevetséges tervét. – Bárkit választhattál volna, bárkit! Akkor miért én?

– Mert benned bízom! – hangja kemény volt. – Elintézek mindent, senki nem fogja tudni, hogy ki vagy – ki akarta nyitni az ajtómat, de aztán mégis vissza fordult. – Miért nem megy el innen? Miért hagyod, hogy lelki beteggé tegyen? – kérdezte. Tudtam kire gondolt.

– Micsoda? – suttogtam. Csalódottan megrázta a fejét.

– Napról napra sorvadsz, amíg ő itt élősködik! – jegyezte meg, aztán kitépte az ajtót és kiment rajta. Isaac meglepődve nézett ránk. – Holnap 5 óra! Ne felejtsd el! – kiabált vissza és Isaacra nézett. Szemében ott volt minden, amit nem mondott ki. Gerinctelen, élősködő, zsarnok, undorító féreg...Fejemet az ajtókeretnek döntöttem, úgy bámultam, ahogy kiment az ajtón és vissza se nézett. Mégis mit műveltem? Komolyan elvállaltam, hogy elmegyek vele egy idegenekkel hemzsegő helyre, mint a párja. Ritkán csinálok ekkora marhaságot...