Hideg játék - lando norris

epilógus

Óvatosan, lassan húztam végig az ujjam az éles állkapcsán, majd a telt ajkán. Elnyílt szájjal nézte amit csinálok, szeme élvezettől csilogott. Fekete ingem alá csúsztatta kezét, ott írt le lusta köröket a bőrömre. A magassarkú gyötörte a lábam, enyhén imbolyogva álltam a lábai között. A fürdőkád peremén ült, arcát a mellkasomon pihentette. Állam a fején pihentettem és lehunyt szemmel élveztem a csendet. Hónapok óta végre otthon éreztem magam. Csakhogy az otthont nem egy épületben találtam meg, hanem egy emberben. Lágy csókokat nyomott a mellkasomra, bőrünket csak a selyem ingem választotta el. Hosszú szőke hajam szoros hullámokban verdesték a hátam, szívem vadul kalapált. Izgultam. Felnézett rám, keze a nyakamra vándorolt, úgy húzott le magához. Megcsókolt, fogai belemélyedtek az ajkamba. Legszívesebben örömömben sírtam volna. Könyörögni akartam neki, hogy ne hagyja abba, de valami megzavart.

– Gyerekek ne csináljátok már ezt velem! – dörömbölt be a zárt ajtón Ezra. – Még a fürdőben is?!

– Ezra hallgass el! – kiáltott Lando mellőlem. Szemembe nézve kérdezett. – Biztos jól vagy?

– De komolyan! Wc-re kéne mennem és nem akarok pucér embereket látni! Húzzátok ki a seggeteket! – dörömbölt továbbra is. – Nagyon kell! – panaszkodott.

– Jól vagyok – suttogtam.

– Isla, nem baj ha izgulsz! Ez természetes.

– Essünk túl rajta Lando! – jelentettem ki Lando kezére markolva. Magam után húztam. Ezra az ajtóban toporgott, bosszús arccal lökött minket félre. Mélyen beszívtam a levegőt. Nolan az egyik kanapén terpeszkedett, mellette Hedda olvasott valami divat lapot. Érkezésünkre ők is felálltak.

– Mehetünk? – kérdezték egyszerre. Feszülten bólintottam. Nolan elvigyorodott.

– Jaj ne izgulj Isa, remek főnök leszel! – cukkolt. Hangja biztató volt, arca lágy. Imádom őt!

– Remek főnök! – visszhangozta Ezra a wc-ből. Hedda kuncogott egy sort, majd rám mosolygott.

– Tökéletes leszel! – biztatott. Az izgalom félelemmel keveredett, gyomrom apróra zsugorodott.

– Én... – köszörültem meg a torkom, mikor Ezra is belépett a szobába. Szőke hajammal játszottam. – Én csak megszeretném köszönni. Azt, hogy segítettetek...úgy mindenben – zavartan elnevettem magam, fülem mögé tűrtem egy tincset. A barátaim rám vigyorogtak.

– Azért mert szeretünk! – vágták rá ijesztően egyszerre. Megolvadt a szívem. Ezra izgatottam csapta össze a kezét, barna szemei csillogtak. Kitolt minket az ajtón, sürgetve lökött ki minket a hotel szobából. Torkom elszorult, mikor Lando összefűzte ujjainkat, mielőtt kiérhettünk volna az utcára. A három sportkocsira néztem, szememet muszáj volt megforgatnom.

– Ki fognak esni a szemeid! – figyelmeztetett Ezra. Nekidőlt a falnak és órájára pillantott. – Szólhatnál a fekete szépségnek, hogy tolja ide a formás fenekét! El fogunk késni! – motyogta.

– Egy: Ne hívj fekete szépségnek. Kettő: Ne bámuld a fenekem, mert nyakon verlek! – hasított bele a reggeli levegőbe Elinor dallamos hangja. Ezra összerezzent, Nolan megdermedt mellettem. Fogalmam sem volt honnan került elő. Annyit tudtam, hogy tegnap este érkezett. Miután rám maradt a ház meg a rengeteg pénz, leültem a barátaimmal és elmondtam nekik az igazat. Pokolian nehéz volt, Elinor meredten hallgatta, az ikrek teljesen kikészültek, Hedda folyamatosan könnyezett. Akkor ismerkedtek össze Elinorral. Vagyis csak Hedda járt eddig sikerrel. Ezra folyamatosan összeveszik vele, Nolan meg olyan halk lesz, hogy egy szót se lehet belőle kihúzni. Elinor élesen mérte végig Ezrat, aztán ölelésébe húzott. Erősen szorított, éreztem a bőrömön, hogy mosolyog. – Olyan jó látni, Isla! – ellépett tőlem és végigmérte Landot. Halványan, óvatosan mosolyogva bólintott neki. Lando viszonozta a mosolyát. Nem tudom, mi történt köztük, de barátok lettek. Hiába kérdezgettem, senki nem mondott semmit. Elinor végül Heddara vigyorgott.