Hideg játék - lando norris

6.

Minden átbulizott éjszaka után megfogadod, hogy soha többé nem iszol. És mit csinálsz következő este?
Iszol.
Nem sok maradt meg az éjszakából, csupán az, hogy sikerült gondmentesnek lennem egy kis időre. Most, hogy kezdtem durván józanodni, újra gyomorszájon vágott a valóság. Lando, a lakás, a pénz...Egy ideje belebambulhattam a füzetembe, mert észre se vettem, hogy állnak mellettem.

– Isla, hahó! – legyezett Zack. Pislogtam párat. – Jól vagy?

– Persze.

– Jó! Csak mert annyira ölelgeted azt az üveg vizet, hogy azt hittem baj van – észre se vettem, hogy van velem víz is.

– Álmos vagyok, ennyi – mosolyogtam rá Zackre. Nem hitt nekem.

– Tudom, mi volt tegnap.

– Ja, kihúztam a gyufát Landonál – válaszoltam.

– Az nem mentség arra, amit csinált – persze, hogy nincs rá mentség, ezt Lando is tudta. Kerültük egymást, mint a tüzet. Az edzését Daniellel és Roberttel csinálta. Ha találkoztunk, mindig az alkalmat kereste, hogy beszéljen velem, de én ott hagytam. A mosolygós képek elkészültek, majd mindenki ment a dolgára. Nem lehetett haragot mutatni, ugyanis minden lépésünket lesték. A McLaren remekelt eddig. Lando első lett az időmérőn. Mindenki tombolt. Nagy esélyeket láttak arra, hogy megnyeri a mai futamot. Legyen úgy. Őszintén, nem nagyon érdekel!
– Erre jön – jegyezte meg Zack, és elsétált, ott hagyva ezekkel a szavakkal. Gyorsan fordultam hátra, de már mindegy volt. Ott volt mögöttem, nem tudtam hova futni. Leült mellém. Ehhez én túl másnapos vagyok.

– Tudom, hogy nem akarsz velem beszélni – kezdte.

– Ezt nagyon jól látod – jegyeztem meg, és indulni készültem.

– De... sajnálom Isla. Nem akartalak megbántani, főleg nem mindenki előtt megalázni! Csak a Noah ügy kényes téma nálam...

– Ez nem mentesít semmi alól. Nem viselkedünk így.

– Tudom és én... – elakadt. Sokáig gondolkodott. – Én már megbántam – tudtam jól, hogy nem fog bocsánatot kérni. Ő sose kér.

– És mit kezdjek vele?

– Jóvá teszem, Isla.

– Nem kell. Hagyjál békén, az pont elég! – bele akartam inni a vizembe, de majdnem kiköptem.

– Odajöhetnél velem a rajthoz, még úgysem láttál ilyet...

– Dehát...miért? – kérdeztem tőle.

– Mert az asszisztensem vagy. És mert azt akarom, hogy mellettem legyél – kiegyenesedtem a székben és a szemébe néztem.

– Ne haragudj, de ezt nem tudom elhinni – eltoltam magamat az asztaltól és felálltam. Lando utánam kapott és a csuklóm köré fonta meleg tenyerét. – Hagyjál békén. Nem vágyok másra, csak arra, hogy végre haza menjek, és ne lássalak többet.

– Kérlek – egy ismeretlen Lando nézett vissza rám. Odafigyelő és gyengéd volt. Nem ezt szoktam meg tőle. Még sose hallottam a szájából ezt a szót. A számat kezdtem rágni, mire hirtelen jutott eszembe valami.

– Jó – mondtam ki határozottan. Lando követte minden lépésem. – Jóban akarsz velem lenni? Annak ára van.

– Mi? – horkantott fel.

– Megbeszéled a csapatoddal, hogy miért vagy ekkora seggfej – határoztam el magam. Bármit mondhattam volna, de még engem is meglepett, milyen gyorsan kezdenek egyre szimpatikusabbak lenni ezek az emberek, és mennyire segíteni akarok rajtuk. Lando felvonta a szemöldökét, arca meglepett volt.