Elsütött Remény

5

Martina Morelli
01.15

Már javában készülődtünk az esti bulira. Akármennyire is a fehér ruhámat akartam felvenni, nem tetszett magamon. Carlo azt mondta, hogy jól áll, de nem illik bele a stílusomba. És ezzel teljesen egyet értek. Carlo egy fekete inget, és egy színben megegyező öltönynadrágot választott. Én végül egy fekete, mélyen dekoltázsolt, majdnem földig érő ruhát találtam. Volt egy kivágás a bal lábnál egészen a ruha aljától combközépig. Pont a harisnyakötőmet helyeztem fel a combomra, amikor Carlo benyitott.

-Nemár Martina!-látta meg, hogy mire készülök.

-Azt hittem zuhanyozol! És, akkor már ide adhatnád.-mutattam a bőröndömre, aminek a tetején egy kisebb pisztoly ékelődött.

-Tessék, de tudod nem támogatom. Voltak már ebből incidensek.-húzta el a száját.

Túlzott, mert a legnagyobb eset is az volt, hogy kitiltottak minket a szórakozóhelyről.

-Na jól van apu. Felhúznád a cipzárt?-fordítottam neki hátat, és a hajamat egy markomba gyűrtem, míg ő felhúzta cipzárt.

-Mehetünk?-indult meg az ajtó felé.

-Nem! Még kell a kesztyűm!-kezdtem el keresgélni a bőröndömben.-Oké, megvan! Indulhatunk!-lépdeltem az ajtó felé, miközben a hosszú, könyökhajlatig érő fekete kesztyűmet küszködtem fel a kezeimre.

-Akarsz vezetni?-csukta be az ajtót.

-Van kocsink?

-Van. Szóval?-nézett rám unott, de kérdő fejjel.

-Igen! Milyen autó?-érdeklődtem tovább.

-Majd meglátod.-húzta pimasz mosolyra száját.

Megállás nélkül, vagyis egy megállóval leértünk a földszintre. A megálló különös volt. A pasi a barátnőjével. Milyen kicsi ez a szálloda! Gyanítom ők is bulizni mennek, mert mind a ketten úgy voltak öltözve. A fiú egy fehér inget, és egy térdig érő, néhol szaggatott fekete farmert viselt. A lány egy ezüst, combközépig érő, hátul kivágott ruhát vett fel. Szép, csinos lány. Miután gyorsan végig mértem mind a kettőjüket, meglepett, hogy ők köszöntek elsőnek. Köszönésen kívül nem szóltunk egymáshoz. Semmi kérdés, semmi válasz. Kinyílt a felvonó ajtaja, és a barnahajú srác udvariasan maga elé engedte mind a hármunkat. Mindannyian elmotyogtunk egy sziasztokat köszönés képpen. Carlo felém fordult, és valamit előhúzott a zsebéből.

-Drága, kapd el!-dobott felém egy slusszkulcsot, amin egy Lamborghini logó virított.

-Ajjaj! Lambo? Jó utunk lesz!-nevettem el magam. A családban mindenki tudja, hogy veszélyesen vezetek, azt meg pláne, hogy előszeretettel taposom a gázt egyenes utakon.

Kiléptünk a szálloda nagy ajtaján, és megcsapott az éjszaka jellegzetes, friss illata. És az üzemanyagé. Mert pont valami autós találkozó volt a hotel előtt. Az emberek hangos beszéde, a szálloda sárgás fénye, és a jobbnál jobb luxus autók motorjainak felbőgése tette hangulatossá az egészet. A matt fekete autónkhoz sétáltam, majd kinyitottam. Az emberek sugdolózni kezdtek körülöttünk. Mindenki végig nézte, ahogy beszállok a kormány mögé, majd felbőgettem a motort. Elhajtottam a helyről, és a buli helyszínét céloztam meg.

A szinte üres, és egyenes úton kielégült az autókkal kapcsolatos vágyaim egyike. Hogy tapossam a gázt, és ne érdekeljen semmi. Hogy úgy vezessek, mintha nem lenne holnap. Hogy az emberek az autóikkal félreálljanak, amikor hallják autóm erős motorjának hangját. Carlo utálja, ha ilyen formámban vagyok, de én kifejezetten imádom. Főleg azt, ha a végsebesség 320 kilóméter per óra körül van. Főleg azt, ha egy sportkocsit vezetek. Ha valamilyen V-s motor van az autóban. Padlógázzal hasítok végig fülig érő mosollyal Szicília utcáin.

-Martina...nem gondolod...hogy...hogy ez sok?-próbálta Carlo tartani magát egy kézzel a felső kapaszkodóba.

-Ugyan Carlo!-fékeztem le.-Csak hallgasd meg!-nyomtam rá a gázra, miközben az autó egy helyben állt.

-Jó, tényleg nem rossz.-húzta egy félmosolyra a száját.

-Merre is kell menni?-kezdtem el nézelődni jobbra-balra.

-Nézd-mutatott egy fényesen villogó épületre utastársam.- elvileg ha itt lefordulsz, ott lesz. Oda megyünk!-mutatott egy szűkebb utcára.

-Amúgy azt észre vetted hogy egy piros Ferrari már a hotel óta követ?-kérdeztem, miközben befordultam a kis utcába.

-Biztos ők is ide jönnek.-nézett bele a tükörbe, amiben két mozgolódó alak rajzolódott ki.

-Carlo. Ti pisztolyt ne vegyetek elő, akármi történik légyszíves. Mond meg a többieknek is.

-Oké, értem a célzást. A hősködést meghagyjuk neked.-mosolygott rám. Ezek szerint hamar felfogta az enyhe célzásomat.

Ha tetszett, hagyj magad után egy csillagot és egy kommentet!❤️