Elsütött Remény

26

Martina Morelli
01.29

Éjfélre már Raffaele-t sikerült teljesen leitatnom. Továbbra is a vizes taktikát alkalmazom, miszerint ő alkoholt, én pedig vizet iszok a tudta nélkül. Az az igazság, hogy így teljesen tűrhető hogy nem tud magáról. Jóízűeket nevet, mosolyog, és nem vág komoly arcokat. Most már semmi tét nélkül iszunk. Ő csak dönti magába az alkoholt. Rajta nevetek éppen akkor amikor apa feláll a helyéről, és meg nem kocogtatja a poharát.

-Egy kis figyelmet szeretnék.-emeli fel a hangját is. Egy pincér gyorsan mellé siet egy mikrofonnal a kezében. Raffaele mellettem szórakozik.

-Egy kicsit csitulj el!-szólok rá hogy befogja végre.

-Először is szeretnék újra gratulálni a lányoméknak. Éljen az ifjú pár!-mondja, mire a tömeg elismételi ugyan ezt, és fütyörésznek meg üvöltöznek.-Másodszor pedig egy ajándékkal szeretnék nektek kedveskedni.-néz rám.-A napokban a Scuderia Ferrari Forma 1-es csapatával szerződést kötöttem, miszerint a mi családunk is támogatni fogja a csapatot. És én ezt szeretném ajándékba adni nektek. Remélem örültök, fogadjátok sok szeretettel!-kezd el tapsolni és mosolyogni, mire a többi vendég is tapsol és őrjöng. Majd fel robbanok mérgemben. Nem igaz hogy ezzel a tökkelütöttel akarja hogy támogassuk a csapatot. Én úgy állapodtam meg vele, hogy a mi családunk fogja támogatni őket.

-Fogadni merek, hogy ezt igazából te találtad ki.-súgja a fülembe Raffaele.

-Akkor fogadjunk két pohárban. Ha tényleg én találtam ki, akkor iszol. És tényleg én találtam ki, igyál!-adom a kezébe a két poharat, így már csak meg kell innia. Hamar le is húzza. Már nem vág annyira furcsa fejeket.-Tanulsz. Figyelj, még egy kihívás. Addig kell innod, amíg rezzenéstelen arccal meg nem tudsz inni egy pohár vodkát. Látod?-húzok le egy kis pohár vizet.-Így kell kinéznie az arcodnak.

-Kihívás elfogadva.-koccint velem. Újabb rövid italokat hozok, mert már fogyóban van. Most már tíz vodkás, tíz vizes pohár van a tálcán. Vissza nézek a fő asztalhoz, és látom hogy Carlo és Raffaele beszélgetnek. Hűha!

-Miről beszéltek?-mosolygok rájuk.

-Carlo elmesélte hogyan kell jól pókerezni.-mosolyog rám Raffaele. Furcsállóan nézek a barátomra, mivel hogy Carlo sem tud a legjobban kártyázni. Ő csak legyint egyet, egy a tálca felé nyúl, a poharakhoz.

-Jobb!-szólok rá, mielőtt még az alkoholosból vesz el. Megissza, és furcsán néz rám.

-Martina, ebben...-akarja megmagyarázni, de mielőtt még kifejthetné a véleményét az asztal alatt belé rúgok.

-Vodka van.-helyesbíti ki Raffaele. Most az egyszer hálás vagyok neki.

-Miért van víz is? Így te nem tudsz lerészegedni, ugye tudod?-kérdez amikor leülök mellé.

-Tudom. Én vizet iszok, ő vodkát.-mondom neki hallkan.-Nem véletlen.-mosolygok rá.

-Á, értem! Tehát jól leitatod. Akkor nem szólok bele.-nevet rajtam és azon, amin mesterkedem.

-Kérsz? Mármint vodkát?-ajánlom fel, mire megrázza a fejét.

-Így már jó?-böki meg a vállam Raffaele, és lehúz egy pohár vodkát. Már-már rezzenéstelen az arca. A tálcára pillantok, amin már csak három vodkás pohárka maradt. Gyorsan a kezembe kapok két poharat, és Carloéba is nyomok kettőt.

-Hű, ez erős.-tetteti a barátom, hogy Raffaele elhiggyen valamit. Már amennyire még magánál van. Ha jól emlékszem mióta idejöttünk egyébként fel sem álltunk ettől az asztaltól. Vagyis a férjem nem. Elnézek a táncparkett felé, és annyit látok hogy apa trappol felém.

-Piros ruha? Nektek kell majd felvágnotok a tortát kislányom.-mérgelődik.-Raffaele-lel meg mi történt?!

-Hidratál. Már úgy kábé kilenc óta. Jól érzi magát, látod?-mosolygok apára. Látszik rajta hogy majd fel robban az idegtől.

-Martina! Nem itathatsz le mindenkit a sárga földig!-kiabál rám.

-Őt pont igen. És nincs piros ruhám. Még valami?-felelek ugyan abban a hangnemben mint eddig.

-Hozd rendbe! Táncolnotok is kell!-kiabál még mindig, majd otthagy. Táncolni biztosan nem fogunk tudni, mivel majdnem hogy száz százalék hogy meg sem bír állni a lábain. De azért egy próbát tehetek.

-Raffaele, állj fel.

-Csak akkor, ha szépen kéred.-incselkedik, és közben vigyorog.

-Állj fel.

-Jó.-teszi amit kérek, vagyis megpróbálja, épp hogy csak nem esik el. Megkapaszkodik a székben, és úgy próbálja tartani magát.

-Mindegy, ne erőltessük.-legyintek, és vissza ültetem a székébe, majd a sajátoméban is helyet foglalok.-Kérsz még?-tolom elé a tálcát, amin még három vodkás pohár, és öt vizes pohár van. Gyorsan megiszok még három poharat amiben víz van.

-Igen, persze.-vesz el még egy alkoholos poharat.-Mesélhetek valamit?-néz rám reménykedve.

-Felőlem.-válaszolom hidegen.

-Az előző feleségem-kezd el mesélni-, meghalt.

-Volt előző feleséged? Vagy csak már túl sokat ittál?-csodálkozom. Azon nem nagyon tátom el a számat hogy meghalt egy ilyen idióta mellett. Valószínű nem bírta.

-Igen, volt. Megmérgeztem. Mással feküdt le, plusz az is ilyen érdek házasság szerűség volt.  És hát elárultak minket. Ráadásul a legfurcsább az egészben az volt, hogy egyet értett velem, és a szemem láttára itta meg az italt.-mosolyog. De miért mosolyog?

-Azon esetleg nem gondolkoztál hogy nem a bűntudat miatt akart meghalni? Netán miattad? Mármint ha nekem kellene hosszabb ideig együtt élnem veled, örömmel innám meg.

-Inkább meg sem lepődők.-mosolyog tovább.-Táncolunk?-áll fel. Vagyis csak próbál.

-Nem rémlik, hogy két perccel ezelőtt amiatt ültünk vissza mert nem tudtál lábra állni? Hogy akarsz így táncolni?-nevetem ki. De ő rendíthetetlenül próbálkozik, feláll, megkapaszkodik a székbe, és miután biztosan, remegés nélkül áll elindul lassan.

-Gyere már.-húz maga után a csuklómnál fogva, és egyre gyorsabban lépdel.

A táncparkett felé az egyik pincér tálcájáról lekapok két röviditalt. Ötletem sincs hogy mi van benne. De erősnek bizonyul. Majd a táncparketten kötünk ki. A zene valami ismeretlen szám. Raffaele nagy mosolygósan a DJ-hez indul, vagyis ahhoz az emberhez, aki a zenéket játssza. Elsőnek  nem ismerem fel a zenét, de amikor a jellegzetes hang megszólal egyből eszembe jut. Raffaele fülig érő vigyorral jön felém, táncolva. Az 'I Can't Take My Eyes Off You' zenét kérte a Boys Town Gang-től. Csoda jó egy zene, hangulatos. (Valóban jó zene, érdemes meghallgatni hogy értsétek mire gondolok!)

-Remélem ismered!-súgja a fülembe, majd énekelni kezd.-Can't take my eyes off you!-pörget meg, majd a jobb kezét a derekamra helyezi, a balt pedig összefonja az én jobb kezemmel. Én pedig a bal kezemet a jól izmolt vállára helyezem.-Oh, I love you baby, and it's quite all right!-énekeljük együtt, mosolyogva. Nem is a dal szövegén van a lényeg. Legalább is nekem nem.-I need you baby, to warm a lonely night! I love you baby, trust in me when I say. Oh, pretty baby don't bring me down, I pray! Oh, pretty baby now that I found you, stay! And let me love you, baby. Let me love you!-súgja a refrén utolsó mondatát a fülembe. Én elég jó szinten beszélek angolul, és feltételezem hogy ő is. Nem hiszem hogy véletlenül választotta ezt a zenét. A zene végéig így keringőztünk. Elég jó érzés volt. Közben az itt megjelent emberek nagyrésze is szépen lassan elkezdett táncolni velünk együtt. Apa és Carlo, Firmino, vagyis Raffaele apukája, és még sok mindenki más. A zene végén elhalkult, és ledermedve álltunk egymással szembe, elég közel. Egymás szemét néztük. Majd végül Raffaele vetett véget ennek a kis távolságnak, és finoman megcsókolt.

-Éljen az ifjú pár!-kiáltotta a két örömapa egyszerre, és poharukat a magasba emelték.

-Táncolunk?-kérdezi Raffaele.

-Táncolunk.-felelem magabiztosan, mosollyal az arcomon.

Ha tetszett, hagyj magad után egy csillagot és egy kommentet!❤️