Elsütött Remény

11

Charles Leclerc
01.16

Nyugi Charles! Nem biztos, hogy ugyan azon a napon lesz ott. Nem biztos hogy ők is golfozni mennek. Semmi sem biztos!

Majd le esett az állam, amikor megláttam a fekete drágábbnál drágább autókat. Akkor pedig mégjobban, amikor Martina beszállt az autókba, és eltűntek. Furcsa volt, hogy Charlotte nem szólt semmit. Reggel is alig beszéltünk néhány mondatot. Azt hazudtam neki, hogy kaptam egy telefonhívást a gyárból hogy valami baj van az autóval, de biztosan rájött hogy kamuzok. De, amúgy meg érezheti hogy haragszom rá, mert szó szerint összetörte a szívem.

A bőröndöket bepakoltam a bérelt autó csomagtartójába, és indultunk is a reptérre. Hamar oda is értünk. Leadtam a kocsit és kifizettem, átestünk a biztonsági átvilágításon, és már sétálhattunk is a magángépemhez. Köszöntem a pilótának, és kezdődhetett is a hazaút. Körülbelül három óra lesz az egész repülőút, tehát nem is olyan hosszú. Lotténak egy szóval sem mondtam hogy haza, Monacoba megyünk. De majd meglátja ha felébred. Addig én is megpróbáltam pihenni, mert éjszaka alig aludtam valamit.

***

Landolás előtt már felébredtem, de Charlotte még mindig aludt. Csak akkor keltettem fel, amikor már a gép megállt.

-Miért Monacoban vagyunk?-nézett ki az ablakon.

-Gyere.-mondtam neki, és miután kezet fogtam a kapitánnyal kisétáltam az ajtón. Hoztam az én, és a Lotte bőröndjét is. Megvártam a lépcső aljánál, és utána együtt indultunk tovább.

A reptérről egy taxival hazamentünk. A lakásban egyszerre jó, és rossz érzés fogott el. Tudtam, hogy ha most nem, akkor soha sem fog menni a Charlottéval való szakítás. Fájdalmas lesz, de meg kell tennem hogyha jót akarok magamnak.

-Charlotte, beszélhetnénk?-ültem le a konyhánál lévő pult egyik székére. Bólintott, és leült mellém.

Nem nézett rám. Nem szólalt meg. Csak csendben ültünk.

-Tudom Lotte. Tudom hogy megcsaltál.-mondtam ki végre fájdalmas, elcsuklott hangon.

-Charles!-nézett végre a szemembe.-Kérlek!-vette két keze közé az arcomat.

-Tehát nem is tagadod...-fordultam el, és ezzel fel is álltam.-Mi nem volt jó? Mit nem adtam meg neked?!-csattantam fel. Sírni kezdett.-Mennyi ideje tart?-néztem rá.

-Négy hónapja.-mondta ki egyhangúan a válaszát. Letörölte könnyeit, és mindenhova nézett, csak nem rám.

-Menj el.-utasítottam.-Pakolj össze mindent ami a tiéd, akármennyi idő is. Nem érdekel. Itt fogok ülni, és megvárom.-nem mondott semmit, csak felment az emeletre, és hallatszott hogy pakol. Sírás közben pakol. Kivettem egy üveg bort, és inni kezdtem.

Egy óra múlva az ajtóhoz ment mind a három nagy bőröndjével, és nagyon sok doboz cipővel. Kinyitotta az bejárati ajtót és kipakolt mindent.

-Charles, én nagyon sajnálom!-próbálkozott közel jönni hozzám, mert ekkor már az ajtóban álltam én is.

-Én is!-léptem el tőle. Nem mondott semmit, csak a házam előtt álló taxiba bepakolt mindent. Nyilván hívott egy taxit míg összepakolt.

Becsuktam az ajtót, és végre kiengedtem magamból a sok felgyülemlő fájdalmat. Hangos sírásba kezdtem. Végül a hálószobámban lefeküdtem az ágyra, és lassan elnyomott az álom sírással karöltve.

***

01.18
A csengő hangos és éles hangja keltett fel. Még mindig nagyon álmos voltam, de lassacskán odasétáltam az ajtóhoz. Az ajtóban Pierre állt, és csak akkor nézett fel a telefonjából amikor már majdnem hogy teljesen kinyitottam az ajtót. Ahogy meglátott, a nyakamba borult.

-Charles! Azt hittem hogy már valami baj van!- ha azt te tudnád...-Két egész napja nem tudtalak elérni!

-Várj... Két nap? Az nem lehet...-létezik hogy átaludtam volna két teljes napot?

-Pedig de... Nagyon rosszul festesz. Történt valami?-lépett be az ajtón mintha itt lakna. Levette a cipőjét, és leült a kanapéra engem meg sem várva.

-Lényegében igen.

-Hát akkor mesélj.-mosolygott rám.

-Mielőtt hazajöttünk, Szicíliában voltunk. És megismertem egy lányt. És képzeld, fegyvereket tart magánál.-kezdtem bele.

-Kamuzol!

-Este mentünk bulizni, és Charlott-nak a fejéhez fogtak egy pisztolyt. És ő mentette meg. A lány. És az a legdurvább, hogy remegő kéz nélkül szegezte rá a pasira a pisztolyát.

-Ilyen nincs! Biztos hogy hazudsz!

-És a buli utáni éjszaka pedig azt mondta, hogy Charlotte megcsal.-mondtam ki fájdalmasan. A csókot nem akartam mondani, mert szerintem ez is elég információ neki egyszerre.

-Charles. Már annyiszor elmondtam neked, hogy kerüld az ilyen embereket. Irigyek más kapcsolatára, ezért mindenki másét tönkre akarják tenni.

-Pierre... Igaza volt.-néztem egyenesen a szemébe, miközben az enyéimet már szinte könny-tenger lepte el.

Ha tetszett, hagyj magad után egy csillagot és egy kommentet!❤️