Elsütött Remény

34

Charles Leclerc
03.06

A szállodánk nagy aulájában beszélgetünk Lando-val, Carlos-al és George-al. Nem túl érdekes dolgokról, csak olyan dolgokról mint például ki mit csinálhatott volna jobban a hétvégén. Engem kihagynak ebből a bájcsevejből, mert alattam az autó állt meg. Tehát nem is tudtam volna semmilyen hibát elkövetni. Körbe nézek a nagy előtérben. Sokan távoznak a szállodából a mai napon. Legalábbis ezt le tudom következtetni abból amennyi embert látok kisétálni az ajtón. A liftek felől is sokan sétálnak ki. Várjunk csak...

-Mi a fa...-szólal meg Lando, amint ő is észreveszi Martinát a férjével együtt egymást átkarolva. Szinte olvasható róla a féltékenység.

-Ez vajon melyikőtöknek szólt?-nevetgél magában Carlos. Nyilván ő is észrevette az egyik új támogatónk magánakcióját.

-Charlesnak. Egyértelmű.-mondja Lando.

-Pontosan miért is? Nem úgy volt hogy rád kéne haragudnia mert megcsal...-értetlenkedek, de Lando hamar elcsitít.

-Mindegy. Az a lényeg hogy rád mérges a tegnapi hadműveleted után.-szól közbe Lando. Nem rémlik semmi.

-Miért? Mond már el kerek-perec hogy mi történt.-kérlelem. Csoda hogy nem kell külön kérvényt benyújtani neki hogy végre elárulja hogy miért mérges rám Martina.

-Először is jól leittad magad, majd végig kopogtattad az egész huszonegyedik emeletet. Miután megtaláltad kivitted a tetőtérre és kiabálni kezdtél vele. Hogy miért találkoztatok meg hogy egy rakás szánalom és gyengeség meg ilyenek. Szép munkát végeztél Charles.-paskol vállon. Így már persze minden érthető. Az viszont nem hogy miért ittam le magam. Valószínű néhány pohárnak indult a stressz levezetésére.-De gyere csak.-húz félre olyan távolságra, hogy a többiek biztosan ne hallják.

-Igen?

-Te tudtad hogy a férje bántja?-kérdezi suttogva. Ő honnan tudja?

-Igen, elmondta. De te honnan tudod?

-Nekem is elmondta. Még beszélgettünk miután elmentél a tetőről és kikiabáltad magad.-válaszol, és már egy kicsit hangosabban.

Lando mióta ilyen belevaló hogy az exével beszélgessen? Le merném fogadni hogy azt is kivesézték hogy miért csalta meg Martinát. Még talán azt is hogy mi lett volna ha nem. Viszont nekem nagyon gyorsan ki kell találnom valamit hogy kiengeszteljem Martinát. Mert az tényleg nagyon csúnya dolog volt tőlem hogy szánalmasnak neveztem. Már ha igaz amit Lando mondott. Mert hát vannak alkalmak amikor nézeteltéréseink vannak a pályán, de nem hiszem hogy ilyen messzire elmenne. Különben is, miért hazudna? Biztosan azt akarja hogy érezzem rosszul magam amiért ilyeneket mondtam. És ez valahol egyértelmű hogy védi a lányt. De akkor lehetséges, hogy még mindig szereti? Akkor miért csalta volna meg? De lehet hogy azért hazudik hogy érezzem rosszul magam. Tehát így is, úgy is én leszek a rossz. De tagadja hogy szereti. Akkor miért beszélgetett vele? Sőt, miért jött velem? Á, túl sok a kérdőjel.

Gondolkodásom közben megérkezik a taxim. Elköszönök a többiektől, mivel ők még beszélgetnek. Bepakolom a bőröndöm az autó hátuljába, majd helyet foglalok a hátsó ülések egyikén az autóban. Hamar eltelik az idő, valószínűleg azért mert egy köpésnyire van innen a reptér. De szerintem jobban tettem hogy a taxit választottam nem a gyaloglást, mert akkor mindenki biztosan letámadott volna az utcán. Mármint szívesen készítek képeket vagy adok autógrammot bárkinek, de van amikor egyszerűen nincs hozzá erőm. És ez most az a pillanatok egyike. A reptér parkolójában fizetek a sofőrnek, kiveszem a csomagjaimat, majd a nagy épületbe veszem az irányt. Még várni kell a gépemre. Csodás. Hiába magángép, úgy tűnik hogy hamar érkeztem. Nem sokkal később az öcsém tűnik fel a saját poggyászaival együtt. Hát ez?

-Gratulálok!-ironizál egyből amint meglát. Ő is ott volt a versenyen, hiszen az F2-vel ugyan azokon a helyszíneken versenyeznek mint mi. Csak más időben. Nekem kéne megdicsérnem a hatodik helyéért.

-Köszi szépen. De te azért ügyes voltál öcsi.-mosolygok rá, és vállon paskolom egy ölelés keretében.

-Köszi. Amúgy nem is mondtad hogy új támogatótok van.-ül le mellém. És nyilván azt a témát hozza fel, amiről a legkevésbé sem akarok beszélni Charlotte után.

-Igen, tényleg új támogatónk van. De szóra sem érdemes.-próbálok hárítani. De persze hogy nem sikerül.

-Hülye vagy? Az a lány már meg ne haragudj de eléggé rendben van. És szóra sem érdemes? Láttad te egyáltalán?!

-Arthur!-szólok rá.-Halkabban.-csitítgatom. De nem, így sem lehet vele bírni.

-Láttad te egyáltalán?

-Nincsen neked barátnőd?-támadok vissza.-Arthur, tizenkilenc éves. És igen, láttam már. De jobb lenne ha nem más lányokat szuggerálnál. Mit kapnál ha elmondanám.-kuncogok magamban.

-Csak azt ne! Váltsunk témát.-sandít felém. Sosem gondoltam volna hogy ezredik alkalomra is működik rajta ez az egyszerű témaváltás. És hogy hogyan nem veszi észre.

-Oké.

-De mi a neve?-kérdez újra. Hát én ezt nem hiszem el!

-Arthur!

-Ez az utolsó! De mi a neve?-erősködik tovább.

-Martina. Martina Morelli.-válaszolom.

-Ennyi? Nekem azt mondták hogy van egy férje is. De ez csak pletyka.

-Igen, ha ennyire érdekel akkor elmondom. Van egy férje. Szóval kijavítom magam. A neve Martina Morelli Gandhi.-hadarom el gyorsan. Erre elkerekedik a szeme.

-Gandhi? Az nagy baj. Már ha egyre gondolok.

-Mert mi van vele?-kérdezem. Lassan kezd elegem lenni ezekből a befejezetlen mondatokból.

-Úgy tudom hogy az valami drogkereskedő család.-mondja el gyorsan, az orra alatt. Alig lehet érteni amit mond, de már én megtanultam az évek alatt. De mi az hogy drogkereskedő? És ő honnan tud erről?

-Igen? És te honnan tudsz erről?-nézek a szemeibe, és próbálok valamit kiszűrni belőle. Nem állja túl sokáig a haragos tekintetem. Elkapja a pillantását.-Arthur?

-Csak mondták régebben. Esküszöm hogy én nem szoktam!-emeli a kezét a szívéhez.-Nem szokásom.

-Ne is. Ha rájövök hogy hazudtál akkor élve nyúzlak meg.-mondom neki a legelsőnek eszembe jutó fenyegetést. Komolyan?

-Akkor erre hála az égnek soha sem fog sor kerülni.-nyugtázza le egy magabiztos sóhajtással.

-Jólvan. Azt hiszem itt a gépünk.-állok fel, mert meglátom az üvegablakon keresztül.

Együtt sétálunk a kis magángéphez. Nem szólunk egymáshoz, csak a bőröndjeink kerekének halljuk a hangját. Mind a kettőnk el van a maga gondolataival. Ötletem sincs hogy ő min gondolkodhat, de én viszont nagyon is tudom hogy én min gondolkozom. Vagyis nem teljesen tudom hogy hogyan kéne kiengesztelnem Martinát. Biztosan rosszul esett neki amiket mondtam. Kinek ne esne rosszul? Az viszont kiveri a biztosítékot hogy még a férjével egymást átkarolva sétálgatnak mintha semmi sem történt volna. Pedig történtek ott dolgok biztosan. Viszont azt tegnapról nem fogom tudni elfelejteni ahogyan nézett rám. Annyira gyengének látszódott arra a néhány pillanatra amíg ki nem nyitottam neki az ajtót. Teljesen kétségbe volt esve. Sürgősen ki kell találnom valamit ahogyan jóvá tudom tenni amit ellene tettem. Ötletem sincs hogy minek örülne. Az még hagyján, elsőnek azt is ki kéne találnom hogy hogyan fogok én vele találkozni. Mert abban biztos vagyok, hogy önszántából nem fog velem találkozni. Minden képpen ki kell találnom valamit.

Ha tetszett, hagyj magad után egy csillagot és egy kommentet!❤️

Sziasztok!
Az elkövetkezendő 2 hétben valószínű, hogy nem fogom tudni betartani a 4-5 naponkénti új részek feltöltését. Ennek az oka csak annyi, hogy nyaralni megyünk a családommal. Megértéseteket köszönöm!❤️
Iza