Elsütött Remény

6

Charles Leclerc
01.15

A reptéren találkoztunk elsőnek, majd egy hotelbe kerültünk, és most, egy helyen fogunk bulizni. Egy kicsit érdekes nekem, hogy ennyire véletlenül lehetnének a dolgok. Már pedig véletlen az egész, mert 24 órával ezelőtt egymás létezéséről sem tudtunk. Legalább is én nem.

Miután kiszálltunk a liftből, kisétáltak a barátjával együtt az ajtón, és mi is így tettünk Lotte-val. Egy matt fekete Lamborghinibe szálltak be, míg mi egy piros Ferrariba. Persze ez megérthető, hogy olyan autót vezetek, amilyen csapatban versenyzek. A lány ült a kormány mögé, és a pasi meg az anyósülésre. Nálunk én vezettem, mert már említettem, hogy Charlotte nem tud vezetni. Az előttem levő autóban a lány gyorsan rátaposott a gázra, és már el is tűntek. Semmit sem kímélve nyomta az autót, mert több száz méterről is lehetett hallani az autója motorjának hangját. Ezzel ellentétben én inkább lassan vezettem. Hiába vezetek 350 kilóméter per órás autókat, fontos a biztonság számomra.

Végül egy kis utcánál értük utol őket, azaz a szórakozóhelyhez vezető útnál.  Ez idő alatt Charlotte nem szólt hozzám, és nem tudom mi a baja, de nála ez már majdnem hogy rendszer. Durcázik, majd megbékél. Ezért is találom jobbnak ilyenkor ha én sem bolygatom kérdésekkel.

Az előttem haladó autót követve én is leparkoltam egy nagy épület mellé. Fények, dübörgő zene, és emberek zsibongása. Nem is lehetne letagadni, hogy nagy buliban vagyunk. Ahogy a lány kiszállt, a kint álló emberek elcsendesedtek. Nem tudom, hogy mit csinál, vagy miért ennyire nagy a figyelme. És amikor én szálltam ki az autóból, egyből éljenezni, és kiabálni kezdtek az emberek. Pontosabban a nevemet, és hogy mennyire várják már a szezont, és hogy végre világbajnok legyek. Na, ez az amit én is szeretnék; világbajnok lenni. Charlotte még mindig nem szólt hozzám. Csak akkor, amikor beléptünk a bárba.

-Charles...rossz érzésem van.-rángatta meg a vállam, s próbálta túlkiabálni a zenét. Bevallom, engem is egy furcsa, rossz érzés fogott el. De különösebben nem foglalkoztam vele.

-Ne aggódj! Jó lesz!-simítottam meg puha arcát.

Sétálni kezdtünk a buliban, és a lányt láttam meg pókerezni több feketeinges férfival. Egy kicsit lehet sokáig álldogáltam, mert az egyik férfi odalépett hozzám.

-Szeretnél valamit?-állt közvetlen elém.

-Damian!-állt fel a lány, és majdnem hogy meglökte a pasit. Egyből elcsendesedett, s visszalépett eredeti helyére.-Van kedvetek...?-mutatott a pókerasztal felé. Én nem szóltam semmit. Pont elutasításra akartam volna nyitni a szám, amikor Charlotte közbevágott.

-Igen, persze! Köszönjük!-sétált a lány felé Lotte. Egyszerre örültem is, meg nem is a döntésnek. Valahogy ez nem stimmel.

-Csatlakoztok? Épp most kezdünk új kört.-sétált vissza az asztalhoz, és elhessegetett két idősebb férfit, azért hogy nekünk helyet szorítson. Miután visszaült a helyére, a homlokára csapott.-Ne haragudjatok, szörnyen illetlen vagyok! Martina Morelli!-állt újra fel újra, lehúzta a jobb kezéről a kesztyűt, majd kezet fogtunk mind a ketten. Martina. Tehát ez a neve. -Szóval, szeretnétek játszani?

-Igen, osszatok nekem is.-szólaltam meg végül, miután Charlotte a fejét rázta, azzal jelezve hogy ő nem szeretne részt venni a játékban.

Hála az égnek már egyszer kétszer pókereztem, így nem tűntem bénának, és nem kellett lejáratni magam. Nem túl jó lapokat kaptam, de Martina arcán látszott a magabiztosság.

-Emelek a téten; tízezer euró.-nézett körbe az asztalkörül, ahol lesokkolt állapotban volt mindenki. Köztük én is.-Még most szálljatok ki ha nem akarjátok folytatni.-szólt rá mindenkire. Kezdem megbánni hogy ide ültünk...

-Passz.-kezdték el lerakni a lapjaikat az asztalnál ülő emberek. Gondoltam nem lehet baj, ha én is kiszállok, mert még sem akartam tízezer eurót "kidobni a kukába".

-Tartom.-szólalt meg egy fiatalabb fiú az asztal végéből.

-Én is.-szólalt meg még egy körülbelül velem egy idős srác. Így hárman folytatták tovább a játékot.

-Sajnálom Martina, de ez egy full house.-csapta le a lapjait az asztalra, és már tartotta is a kezét a pénzt várva.

-Sajnálom Domenico, de ez pedig egy színsor.-rakta le a kártyáit a másik fiú is.

-Fiúk, fiúk... Annyira naívak vagytok.-rázta meg rosszallóan a fejét.-Nem sajnálok senkit, ez egy royal flös. Megint.-nevette el magát kicsit szórakozottan.- Öt-öt ezer. Most!-tartotta két kezét a két fiú felé.

Mind a ketten oda is adták az összes pénzt. Számomra ez felfoghatatlan, hogy csak így játszanak a pénzzel. Martina szinte fénysebességgel számolta meg a pénzt. Felállt, mosolygott egyet, majd a barátjához kezdett beszélni. Valahova elsétált, és a jelenléte nélkül eléggé kellemetlenül éreztem magam. Ennek a tetejébe Charlotte is elment a mosdóba, ezért extra kellemetlen lett a helyzet. Nagyjából öt perc múlva valami lány sikításra lettem figyelmes. És ez Charlotté volt...

Ha tetszett, hagyj magad után egy csillagot és egy kommentet!❤️