Elsütött Remény

12

Charles Leclerc
01.18

Pierre-el sok mindent átbeszéltünk. Talán még túl sok mindent is. A csókot is bátorkodtam megemlíteni, de úgy reagált mintha már tudta volna. De az igazat megvallva kiskorunk óta ismerjük egymást, tehát így nehéz titokban tartani a dolgainkat egymás előtt. Azt is említettem, hogy valamikor ide, Monacoba fog jönni a lány. Azt nem tudom mikor, de van egy sanda gyanúm hogy ő is a golfpályára fog jönni. Érdekes lenne, ha ez valóban beigazolódna.

A sok beszélgetés után Pierre is hazament, így újra egyedül maradtam. Csodálatos. Ezért visszamentem a hálószobámba, és folytattam a filmnézést és az alvást.

Martina Morelli
01.19

Reggel nagy nehezen kikeltem az ágyból, és felöltöztem. Egy fekete melegítő nadrágot egy színben megegyező pulóverrel vettem fel. Sminket nem használtam, mert itthon sosem érzem szükségesnek. A hajamat megfésültem, és laza kontyba fogtam. Lementem a földszintre, és leültem az étkezőasztalhoz ahol már mindenki reggelizett. Elmormoltam egy "Jó reggelt"-et, de mást nem nagyon beszéltem.

-Minden rendben?-súgta oda nekem a mellettem ülő Carlo. A legtöbbször ő veszi észre elsőnek ha van valami baj.

-Igen. Minden.-szóltam vissza halkan, s ezzel egyidejűleg meg is dörzsöltem a szemem.

-Van kedved kijönni a lőtérre? Most a legtöbben oda fognak menni.-mondta, de már hangosabban.

-Oké, miért is ne?

-Martina is velünk jön!-kiabálta, és a poharát emelte az égbe. A többiek elmosolyodtak.

-Nem korai ez még reggel?-fogtam meg a kezét a poharával együtt, és visszaraktam az asztalra.

-Ez csak bor. Nyugi. És ez az első poharam.

-Ha te mondod.-húztam el a szám.

Reggeli után már egyből autókba ültünk, és elindultunk a nagyobb lőtérre. Mert itthon is van egy kisebb hely erre a célra, de az mégsem olyan jó. Az itthoni lőteret csak akkor használjuk, ha nem biztonságos kimenni a házból, vagy csak egy-két ember akar gyakorolni. De mivel ma mindenkinek kedve volt hozzá, ezért mentünk ki a saját lőterünkre. Egy repülőtér mellett van, tehát nem nagyon lehet hallani a lövés hangokat. Igazából csak annyira emlékszem, hogy apa nem valami egyszerűen tudta megvásárolni a helyet, de végül csak sikerült.

Amint kiértünk a nagy beton területre, egy nagyobb garázsból kezdtünk kipakolni. A céltáblákat, pisztolyokat, töltényeket és az ehhez szükséges dolgokat mind sorban kiraktuk egy hosszabb asztalra.

-Ki kire fogad?-fogta meg Carlo az egyik pisztolyt, és a céltábla felé sétált.

-Martina.-mondta egyhangúan a legtöbb férfi.

Ilyenkor általában nem szoktunk tényleges pénzben fogadni, hanem csak úgy mondjuk. A többiek kivették a tetszőleges fegyverüket, és én is így tettem. Egyszerre három ember tudott lőni, tehát a legelső körben én, apa és Carlo kezdtük el a lövészetet. Ilyenkor az nyer, aki a célkereszt közepét találja el, vagy annak a környékét legelsőként. És ha ne adj isten ketten, esetleg mind a hárman eltaláljuk a célpontot, akkor az dönt, hogy kinek mennyi lövésből sikerült. Betöltöttük a tárakat, és Anthonio jelzett hogy kezdődhet a verseny.

1...2..És a harmadik golyó be is talált a céltábla kellős közepébe. Utánam Carlonak sikerült megközelíteni a sárga pontot, és végül apa is valahol közép tájékon fejezte be. Aztán a többiek is hármas csapatokba verődve versengtek egymás ellen. Ilyenkor szeretem a távolból nézni őket, ezért a raktár falához dőlve ültem a földön. Egy kis idő után apa is odajött hozzám.

-Mi a baj lányom?-ült le mellém.

-Gondolkodom.

-Szicília óta a szokásosnál is furcsább vagy. Mi történt?

-Csak volt ott egy fiú. És azt hiszem, hogy a kelleténél többet beszéltünk.-fordultam felé teljes őszinteséggel.

-Csak nem az, akivel indulás előtt is beszélgettél?

-De...-engedtem el egy idétlen mosolyt.-Pont ő. És ami azt illeti, meg is csókolt.-húztam el a szám.

-És? Mit érzel helyesnek?

-Nem tudom apa. Olyan furcsa ez az egész.-temettem az arcom a két tenyerembe.-Elmondtam neki hogy a barátnője csalja. Tehát én vagyok a hibás amiért szakítanak.

-Láttad? Azt hogy a lány...?-fordult felém újra kérdő tekintettel.

-Látszott rajta. És nagyon jól tudod, hogy kin is látszódott. Csak nem vettem észre.-temettem el megint az arcomat.-Vagy inkább csak nem akartam...-tettem hozzá még halkan.

-Martina. De ugye már nem szoktad...?-nézett le az alkaromra.

-Nem! Apa, nem! Már annak vége.-kaptam fel a fejem.

Miután vége lett ennek az egésznek, hazamentünk. Én Carloval karöltve felmentünk a szobámba, mert semmi kedvem nem volt most mást csinálni. Eleinte társasoztunk, de az sem tudott lekötni már minket úgy mint régen, ezért arra az elhatározásra jutottunk, hogy filmet nézünk. Carlonak sikerült valami szar filmet választania, de nem szólhattam bele, mert a múltkor én választottam.

Ha tetszett, hagyj magad után egy csillagot és egy kommentet!❤️

Hogy tetszik nektek eddig a sztori? Őszintén kiváncsi vagyok!💕