Eltaszítva [Harry Styles fanfiction HU] [Befejezett]

9. fejezet

Sziasztok! Először is egy hatalmas nagy bocsánatkéréssel szeretném kezdeni. Tudom, hogy már két héttel ezelőttre ígértem a részt, de mivel közösségizek a helyi óvodában, a kicsik leszívják minden energiám és egyszerűen nincs erőm beülni a gép elé írni. Ezt a részt is négy turnusba hoztam össze, ami valljuk be kicsit durva. És mivel telefonon próbáltam összehozni, hogy legalább legyen valami így jegyzetből nézve gépeltem be az egészet, amitől már kikészültem.
Ebben a részben nem annyira a belső érzésekre mentem rá, hanem a cselekvésre, a köviben - ami nem tudom még mikor lesz - próbálok több belső gondolatot, érzést bele vinni.
És lenne egy kérésem. AKI TUD, JELEZZEN NEKEM A TÖRTÉNETTEL KAPCSOLATBAN. AKÁR POZITÍV, AKÁR NEGATÍV DOLOG JÖHET. Mert így, ha komival nem jeleztek vissza nem tudom mit gondoltok. Lehet, hogy valaki ad csillagot, de van benne olyan rész, ami nem nyerte el annyira a tetszését, akkor írja meg és csiszolok az olyanokon a továbbiakban.
Tehát hagyjatok magatok után nyomot, mert nagyon jól esett az a 15vote, amit kaptam a 8. fejezetre és majd' kiugrottam a bőrömből. Ebből azért látom, hogy van valami ami miatt megéri folytatni, de kérlek jellezzetek komival.

UI.: a történetnek eddig 2 befejezési módot képzeltem el. S eddig három évad (!!!) van meg a fejemben, amit már csak meg kell valósítani. EZZEL KAPCSOLATBA IS ÍRJATOK KÉRLEK. LEGYEN MAJD TÖBB ÉVAD IS VAGY ELÉG EGY, MERT AKKOR LEZÁROM ÚGY, RAJTAM NE MÚLJON.

Nem is rabolom tovább az időt. Jó olvasást!
Puszi, vigyázzatok magatokra!☺♥

- Na kérlek Romina – nyavalyog Ella - Csak egy kis vásárlás meg kikapcsolódás, ami igazán rád fér.

- Ti is tudjátok, hogy nekem a tanulás nagyon jó kikapcsolódást ad mindig. Nincs szükségem nekem plázákra és ruhákra. Amúgy sem szeretek vásárolni csajok, ezt ti is tudjátok.

- De csak egy délután – mondja ezúttal Monica – Olyan régen töltöttünk együtt időt. Hiányoznak a csajos programok.

Tény, ami tény, hogy nagyon régen nem volt semmi közös programunk a lányokkal, és nem akarom őket is elveszíteni. Főleg nem egy ilyen dolog miatt.

- Jól van, jól van – tartom fel magam elé kezeim, védekezés képen – De hatra mindenképen otthon akarok lenni.

- Ez az – sikítanak fel egyszerre.

- Először menjünk be egy-két boltba, aztán üljünk be egy cukrászdába. Ott aztán kibeszéljünk magunkat. Benne vagytok csajok? - kérdezi Mo.

Ella nagy bőszen bólogatni kezd, majd mindkét lány kérdően rám pillant. Eleresztek egy nagy sóhajt, majd rájuk emelem tekintetemet.

- Hogy én mennyire utállak titeket – mosolygok.

Erre a szarkasztikus kijelentésre mindhárman felnevetünk.

A csengő hangja azonban megszakította a lányok örömáradatát. Nekem pedig azt jelentette, hogy kezdődik a kedvenc órám: az irdalom. Ami egyben azt is jelenti, hogy Hazza mellé kellek ülni. Amikor együtt voltunk jónak tartottuk, ha egymás mellett ülünk, de aztán a tanárunk szülési szabadságra ment. Mr. Star – az új tanárunk – pedig még azért is képes szólni, ha ásítunk, mivel ez egy iskola és nem szálloda. Ebből kiindulva pedig nem próbáltunk meg szólni neki a padtárs csere érdekében.Harry már a padban ül, mikor beérek a terembe, de még szerencsére a tanár úr nincs a teremben. Amilyen gyorsan tudok beslisszanok Harry mellé, akinek arcán azonnal egy önelégült vigyor jelenik meg, aminek nem értem az okát.

- Mit vigyorogsz Bongyi? - kérdezem nevetve.

- Semmi, semmi – mutatja továbbra is a szokásos ezer wattos mosolyát.