Eltaszítva [Harry Styles fanfiction HU] [Befejezett]

36. fejezet

Sziasztok!
Mivel ismét ezer éve kigondoltam ezt a részt, és sziklaszilárd volt az elképzelésem megírtam nektek. Tudom, hogy tegnap tettem fel az előzőt, de már nem bírtam magammal és megírtam ezt is.
Az előző részhez kevesebb, mint 1 NAP ALATT (!!!)  22 vote és 6 olvasói komi érkezett!!!!!! HIHETETLENEK VAGYTOK! NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM A VISSZAJELZÉSEKET!
Nem is szaporítom tovább a szót.
Remélem ezt a fejezet is elnyeri tetszésetek és HAGYJATOK NYOMOT MAGATOK UTÁN!
Jó olvasást kívánok! Vigyázzatok magatokra!
Puszi: VanneyG :* ♥☺

Fogalmam sincs mit is kellene tennem. A szívem azt diktálja, hogy menjek el a megadott címre, az eszem viszont pont az ellenkezőjét. Úgy érzem, nem bírok tovább állni saját lábaimon. Leülök az ágy szélére, s szemeimből csak a sós könnycseppek törnek elő.

Nem akarok arra gondolni, hogy Harry megcsal, de egyszerűen nem jut eszembe más ésszerű magyarázat. Hiszen ilyenkor egy nőnek mi az ésszerű? Hogy a párja hűtlen hozzá. Most nekem is csak ez jár az eszemben. Képtelen vagyok másra gondolni.

Lelki szemeim előtt megjelenik Harry, ahogy egy szőke plázacicával hempereg az ágyban. Próbálom elhessegetni ezt a képet, de egyszerűen nem megy.

Felállok az ágyról és lefutok a földszintre. Előveszem az egyik kocsi kulcsot, majd zsebre vágom Hazz telefonját a sajátom mellé. Lemegyek a garázsba, s beülök az autóba, majd elindítok azt. Kihajtók az útra, s a legrövidebb útvonalat célzom meg, hogy eljussak az adott címre. Alig látom az utat könnyeim miatt. Hol az egyik, hol a másik kezemmel törlöm szemeimet, de mindhiába. Útközben Harry telefonjára újra SMS jön. Félreállok és megnyitom az üzenetet.

„Feladó: Szívem
Üzenet: Bébi! A bejárati ajtót nyitva hagyom, hogy be tudjál jönni, s minél előbb az enyém légy. Csók♥!"

Az a rohadt ribanc egyszer miért tudja kiírni a nevét?

Megérkezem a Readmore street 69-hez, és egyből meglátom Harry autóját. Szóval itt van...

Egy mély levegőt veszek, és még egyszer megtörlöm szemeim. Kiszállok az autóból, majd bezárom a járművet. Lassú, határozatlan léptekkel haladók a bejárati ajtó felé. Szívem dobogása, mintha felvette volna a fénysebesség gyorsaságát. A háznak a tetőtere is ki van épülve. Fala fehér színűre van festve. Kerítése nincs, de a ház egybe van épülve a garázzsal. A bejárati ajtó előtt állva összeszedem minden bátorságomat és lenyomom a kilincset. Az ajtó valóban nyitva, így már semmi kétségem afelől, hogy Hazz megcsal.

Az előtérbe belépve mindenhol rózsák és gyertyák tömkelege, s még a parkettára is rózsaszirmok vannak szórva. Fogalmam sincs merre menjek, de a szívem majd' megszakad a látványtól. Harry nekem sosem csinált ilyet, de egy ócska ribanc neki megteszi. Egy lány, hogy tud ilyet csinálni egy srácnak, akinek barátnője van, még ha szeretők is? Undorító...

Az ajtót halkan beteszem, s jobbra indulok. Látom hogy a folyosó végén ott van a nappali, ami szintén vörös rózsával van feldíszítve. Ahogy jobban belátok a helységbe a egy kandallót pillantok meg, amely fölött egy hatalmas rózsából kirakott szív foglal helyet. Érzem, hogy a szívem most szakad véglegesen. Zokogásom hangjait próbálom visszafogni. Szám elé kapom kezem, hogy egy ne adjak ki semmilyen hangot. Belépek a nappaliba és ott áll Harry szemben a kandallóval. Meg sem mozdul. Kezei a háta mögött vannak összekulcsolva és csak a virágszívet bámulja.

- Hogy tehetted ezt? – suttogom zokogva.

Harry továbbra sem mozdul, mintha nem is hallotta volna kérdésem. Mögé megyek és meglököm, mire rám kapja tekintetét. Arcán egy hatalmas vigyor jelenik meg, de én csak tovább zokogom.