Eltaszítva [Harry Styles fanfiction HU] [Befejezett]

21. fejezet

Sziasztok!
Sajnálom, hogy ennyit kellett várni, de valahogy minden összejött a suliban is a magánéletben. Ezen a héten pedig kiderült, hogy inhüvelygyulladásom van szóval elég fájdalmas volt az írás. De itt van és egyenlőre nem tudom mikor lesz új rész, mivel ha nem javul a kezem csütörtökön megyünk vissza a dokihoz, hogy csináljon vele valamit.
8,281 megtekintés *-* El sem tudjátok képzelni milyen hálás vagyok. Mikor az előző fejezetet kitettem a 7,100-ért hálálkodtam most meg... OMG ♥ :* Nagyon köszönöm nektek! Imádlak benneteket!
Az előző részhez 3 olvasói komi jött, amit nagyon szépen köszönök nektek csajok ismét♥ Valamint érkezett 20vote, amiért szintén nagyon hálás vagyok!♥
Nem is szaporítom tovább a szót! A rész remélem elnyeri tetszésetek!
HAGYJATOK NYOMOT MAGATOK UTÁN!
Jó olvasást és vigyázzatok magatokra!♥
Puszi: VanneyG ☺♥:*

A napot jobbnak látom, ha a szobában töltöm. A baj csak az, hogy ez Harry szobája. Így akárhova nézek, az ő holmiját látom, és mindenütt az ő illatát érzem.

Ez a helyzet teljesen kikészít lelkileg és érzelmileg. Az egyik felem odarohanna Harryhez és a nyakába ugorva közölné vele, hogy megbocsájt. De ezzel szemben a másik felem - ami eddig erősebbnek bizonyul – fél tőle és a tetteitől.

Egyszerűen fogalmam sincs mit kezdjek magammal. A zenehallgatás nem segít, mint ahogy azt gondoltam. Kimenni nem szeretnék a szobából, ahhoz túl nagy bennem a félelem. A Nap pedig mindjárt lenyugszik a horizonton és aludni tér, mint megannyi ember a világon, vele egy időben. Én azonban messze állok az alvástól.

Az ajtón kopogás hallatszik, amitől összerezzenek. Felülők az ágyban és derékig betakarózom.

- Tessék – kiáltom megfelelő hangerővel az ajtó túloldalán állónak.

Az ajtó kinyílik és Hazz lép be rajta.

Rajtam úrrá lesz a pánik. Nem akarom, hogy a közelemben legyen és ismét bántson. Most az a felem is fél, amelyik eddig epekedett érte.

- Beszélhetünk? – kérdezi lágy, reményteli hangon.

- Kérlek, menj ki Harry – suttogom elhaló hangon.

Ő azonban, mintha meg sem hallotta volna eme mondatomat; becsukja az ajtót és az ágyhoz sétál. Minél jobban összeakarom magam húzni és eltávolodni tőle, de rájövők, hogy ez lehetetlen.

- Nem foglak bántani Ro – suttogja.

Szemeimből kibuggyannak az első sós könnyek és azok újabbakat hívnak magukkal.

- Menj ki Harry... könyörgöm neked – szipogom.

Lassan leül az ágyamra én pedig ha lehet csak még jobban összehúzom magam.

- Beszéljük meg Baba!

- Ezen nem tudunk mit megbeszélni – sóhajtom – Megtörtént Harry.

- Tudom, hogy alig ha van bocsánat arra, amit veled tettem az este folyamán, de szeretlek Romina. Szeretném elmondani, hogy mi történt velem és...

- Nem vagyok rá kíváncsi – sóhajtom sírva.

- Hidd el visszacsinálnám ha lehetne.

- Te meg azt, hogy én lennék az első, aki ezt megteszi – nézek mélyen a szemébe.

Harry nagy levegőt vesz majd hatalmas tenyereibe temeti arcát. Azokba a tenyerekbe, amelyek tegnap este engem simogattak és engem érintettek. Azok az újak érnek arcához, amelyekkel az este folyamán bőröm cirógatta és sodort a beteljesülés felé.

- Fogalmam sincs mi történt velem pontosan. Arra emlékszem, hogy beléd temetkeztem, ami isteni volt, majd pedig csak arra, hogy állon vágtál – nevet fel keserűen – Ami megjegyzem igen fájt.

Belül mosolyogtam ezen, de kívülről féltem ezt kimutatni.

- Én meg pontosan a kettő közöttire emlékszem a legjobban – zokogom – Fogalmad nincs arról, hogy milyen fájdalmat okoztál nekem tegnap este Harry. Sosem kívántam, hogy bárcsak vége lenne az életemnek, de tegnap igen. Az éreztem, hogy az az egyetlen kiút vezet, abból a fájdalomból, amit okoztál nekem.

- Ne mond ezt – kérlel – Annyira sajnálom, amit tettem Romina.

- Nem is tudod mennyire szeretnék hinni neked – felelem – De a félelmem egyenlőre nagyobb.

Kezét ráteszi a lábamra, ami kikandikál a takaró alól és elkezdi simogatni, mire a hideg futkos a hátamon. Kiugrom az ágyból és a fal mellé sietek, hogy minél messzebb tudjam magamtól. Ő azonban nem tágít és elém sétál.

- Me... menj ki – dadogom reszketve – Ké...ké... kérlek ne bánts!

Ekkor veszem észre, hogy sír. Eddig soha nem láttam ennyire sebezhetőnek őt, mint most. Sőt.. sosem láttam őt sírni még azelőtt.

- Esküszöm mindenre, ami szent, hogy nem akartalak bántani soha. Soha Ro. Inkább kínozzanak halálra, minthogy téged szenvedni lássalak – mondja gyengéden.

Annak ellenére, ami történt, és tekintve, hogy mennyire félek Hazztól ezekben a pillanatokban nem akarom, hogy bármi baja essen.

- Romina – vesz egy mély levegőt – Ha azt akarod, hogy vége legyen – teszi lassan reszkető kezeit derekamra, mire behunyom a szemem és erőt veszek magamon, hogy ne fussak el ismét. Nem retteghetek örökké - akkor csak mond ki. Mond a szemembe, hogy nem akarsz ismét és akkor békén hagylak.

- Nem erről van szó, miért nem érted meg? – kérdezem kétségbeesve – Nem arról van szó, hogy nem szeretlek, mert ha ezt mondanám akkor hazudnék. Csak félek tőled. Vagyis inkább attól, hogy megismétlődik a tegnap este. Nem tudhatod mit éltem át. Senkinek nem kívánom. Senkinek... Nekem csak idő kell amíg összeszedem magam és lesz elég lelkierőm, hogy újra veled legyek.

Harry szemében meglátom a reményt, ami előbújt eddigi rejtekéből.

- Megcsókolhatlak? – kérdezi bizonytalanul.

Felelni nem bírok, de nemlegesen megrázom a fejem. Ennek ellenére lassan arcom felé hajol, én pedig behunyom a szemem. Pillanatok múlva ajkával megérinti arcom jobb oldalát és egy puszit nyom oda. Mikor elválik tőlem halkan elsuttogja azt a bizonyos kilenc betűs szót:

- Szeretlek!

Majd elengedi derekam és elhagyja a szobát, ami az övé. Én pedig zokogva csúszok le a fal mellett...

FB csoport link: https://www.facebook.com/groups/1490913031234466/?fref=ts
FB csoport neve: "Eltaszítva (wattpad)"
Eltaszítva Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=vlBAtXSjWec
Eltaszítva Trailer: youtube: Eltaszítva - Wattpad       Készítette: Claudia Sinclair