Eltaszítva [Harry Styles fanfiction HU] [Befejezett]

3. évad ~ 6. fejezet

Sziasztok!
Végre  megérkeztem a következő fejezettel! ☺
Az előző fejezethez 46 vote és 2 olvasói komment érkezett. Nagyon szépen köszönöm! TI VAGYTOK A LEGJOBBAK!♥♥☺♥♥☺♥♥
Jó olvasást és HAGYJATOK NYOMOT MAGATOK UTÁN!
Remélem ez a rész is elnyeri tetszéseteket!
Vigyázzatok magatokra!
Puszi: VanneyG :* ♥☺

*Romina szemszöge*

Hiába minden pillanat, a családjainkkal töltött időből sosem elég. A mosolyuk látványa, a nevetésük hangja és boldog szempárjaik megannyi örömet jelentenek nekünk abban az életben, amely adatik nekünk.

A kis családi napunk után elhatároztam, hogy nem fogok siránkozni a sorsomon. Ki kellek élvezni minden egyes másodpercet, amit kapok. Huszonhat évem alatt sok mindent megéltem. Valakinek még a századik életéve is betöltésre kerül. Mások azonban csak napokat kapnak az élettől.

A napok viszont villámgyorsan repülnek el a fejünk felett. Öt napja – hétfőn – megtartották az évnyitót Darcyéknak. Bár szívesen élvezték volna a velünk töltött órákat, nekik be kellett ülni az iskolapadba, s ez egy teljesen új helyzetet teremtett az ikreknek. Ma már le is telik nekik az első hét az általános iskola első osztályából. Eddig nem panaszkodtak – gondolom, mivel nem kellenek tanulni.

A tegnapi nap folyamán voltam bent a modellügynökségnél és felmondtam. A főnökeim és a munkatársaim sem akarták elhinni, hogy mi történik velem. De ez a csúf igazság. Harry minden fellépését, interjúját és egyéb megjelenését lemondta, hogy minél többet velem lehessen.

A közösségi oldalakon pedig hatalmas visszhangja lett mindkettőnk tettének. A rajongók egy része megértő volt, egy másik része elháborodott, a harmadik csoport pedig mindenféle elméletet szült, miszerint rábeszéltem Harryt hogy tűnjünk el a nyilvánosság elől. De bárcsak erről lenne szó. Az évek alatt jó lett volna néha megszökni a média karmai közül.

- Jól vagy? – simul hozzám Hazz a teraszon.

Az udvaron repkedő madarak vígan csiripelnek, és ez megnyugvással tölti el lelkemet.

- Persze – felelem és ölelésébe bújom.

Karjait körém fonja és vállamra dönti fejét. Nyakamon lágy puszikat hagy, minek hatására borzongás fut végig egész testemen. Harry ajkai közül egy halk kuncogás hallatszik.

- Örülsz magadnak, mi? – nevetek fel jóízűen.

- Az ilyesfajta reakcióidnak mindig is örültem, Baba – fordít szembe magával.

Ujjaimmal megcirógatom nyakát. Mint egy kiscica bújtatja arcát tenyerembe, s tekintetét rám emeli. Zöld szemei a végtelent jelenik számomra, akárcsak a világ legmélyebb óceánja.

- Szeretlek – ad mosolyogva egy eszkimó puszit.

- Én is szeretlek – viszonzom vallomását.

***

A gyerekek vidáman, bár kissé fáradtan, de hazaérkeznek iskolából. Táskájukat vidáman ledobják a nappaliba, amit én nem szívlelek. A táskának a szobában a helye és nem a nappaliban. Nevelő szándékkal intézem feléjük szavaim, miszerint vigyék fel a holmijukat a szobájukba.

Az elmúlt jó pár napban nagyon megszerették az ikrek Hazz házát. Nem szeretném őket sosem visszavinni a házamba. Amilyen gyorsan lehet, szeretnék majd megszabadulni tőle a tárgyalás után. De ahhoz előbb el kell fogniuk Drewt, akiről a mai napig semmit nem tudnak.