Eltaszítva [Harry Styles fanfiction HU] [Befejezett]

2. évad ~ 25. fejezet

Sziasztok!
Meg is érkeztem a következő fejezettel! ☺
Az előző fejezethez 53(!!!!!!!!) vote és 7 olvasói komment érkezett! ♥_♥ EZ HIHETETLEN!♥♥ Nagyon köszönöm nektek! TI VAGYTOK A LEGJOBBAK!♥♥
Jó olvasást és HAGYJATOK NYOMOT MAGATOK UTÁN!
Remélem ez a rész is elnyeri tetszéseteket!

Vigyázzatok magatokra!
Puszi: VanneyG :* ♥☺

Tegnap este, mikor hazaértem anyu még komoly harcokat vívott az ikrekkel az alvás miatt. Amint megláttak a szobában, hozzám futottak és kifaggattak, hogy mikor jön Harry. Miután elmondtam nekik, azokat a részeket, amiket tudniuk kell rábírtam őket az alvásra, anyával pedig átballagtunk az én szobámba, ahol mindketten leültünk az ágyamra. Ő már alaposabban kivallatott a történtekről.

Az együttlétünket nem részleteztem, de nem titkoltam előle, hogy lefeküdtünk Harryvel. Sosem voltak előtte titkaim, és a titkolózást sem akkor szerettem volna elkezdeni. Bár kissé meglepődött, hogy Harryvel ilyen gyorsan – az újra találkozástól számítva gyorsan – a tettek mezejére léptünk. De hatalmas szerencsém van vele, hogy ilyen megértő és nem ítélt el, hiába csaltam meg Drewt. Sőt, anyunak mondanom sem kell, hogy mit érzek Harry iránt. Rám néz és tudja. Túlságosan jól ismer, de ezt cseppet sem bánom.

A konyhában sertepertélek, hogy készítsek valamit anyunak, a gyerekeknek és Harrynek reggeli gyanánt. Már fél hétkor keltem, ő pedig hét óra előtt felhívott, hogy nem-e gond, ha már nyolcra idejön. Természetesen nemet nem mondtam neki, sőt még örülök is, hogy ilyen korán jön, hiszen több időt tud a gyerekeivel tölteni.

Anyu felment az emeletre felkelteni az ikreket. Én éppen az étkezőbe viszem ki a tányérokat, és az evőeszközöket, mikor csengetnek. Lepakolok az asztalra, majd sietek ajtót nyitni. Nem okoz nagy meglepetést, hogy Harry áll előttem. Fehér inget viselt, ami csak a mellkasáig volt begombolva, s minek az eleje a fekete, térdnél szaggatott farmerba volt tűrve. Önmagához hűen pedig barna bokacsizmát vett fel. Pedig augusztus van. Haja tökéletesen rendezetlen.

- Szia – köszönök boldogan és nyakába vetem magam.

Védelmező karjait azon nyomban körém fonja és magához von.

- Szia – csókolja meg a nyakam.

- Nem követtek? – utalok a lesifotósokra.

- De igen – sóhajtja – Hárman is, de szerintem sikerült őket leráznom.

- Gyere be – invitálom a házba.

A házba belépve leveszi a csizmát és körbenéz.

- Wow – tátja el a száját – Ez nem semmi egy kéró.

- Hát nem – nevetem el magam arckifejezése láttán.

Az étkezőbe érvén meghallom az emeletről Darcy és Oliver hangját:

- Gyere már, Nagyi – mondja Ollie.

- Lehet, hogy megjött Harry Styles – kiáltja izgatottan Darcy – Siessetek!

Néhány pillanat csupán, s a két kisördög megjelenik az étkezőben. Tátva maradt szájjal bámulnak Harryre, mi pedig összenézünk és elnevetjük magunkat. Darcyban, mikor tudatosul, hogy ki is áll mellettem, hatalmas sikítozásba kezd, ahogy bátyja is teszi. Harry nevetve szól az ikreknek:

- Ha nem maradtok csendben elmegyek – mondja Hazz.

Mint derült égből a villámcsapás; Darcy és Oliver meg se mertek mukkanni. Harry leguggolt hozzájuk és a kezét nyújtotta Darcy felé, amit a kislány azonnal el is fogadott.