Eltaszítva [Harry Styles fanfiction HU] [Befejezett]

2. évad ~ 34. fejezet

Sziasztok!
Meg is érkeztem a következő fejezettel! ☺

Az előző fejezethez 57 vote és 8 olvasói komment érkezett - valamint +1 a facebook csoportban! Nagyon köszönöm nektek! TI VAGYTOK A LEGJOBBAK!♥♥
Jó olvasást és HAGYJATOK NYOMOT MAGATOK UTÁN!
Remélem ez a rész is elnyeri tetszéseteket!

Vigyázzatok magatokra!
Puszi: VanneyG :* ♥☺

-----------------------------------------------------------------------------------------     

Minden kedves olvasómnak sikerekben gazdag, boldog új esztendőt szeretnék kívánni! Sokkal szebbé tettétek a mindennapjaimat. A támogatásotokkal egy-egy rossz napomat is széppé tudtátok varázsolni.♥

Köszönöm azt a rengeteg támogatást, amelyet kapok tőletek nap, mint nap! Elmondhatatlanul imádlak titeket! Ti vagytok a legjobbak!♥
Remélem, hogy 2017-ban is kitartótok mellettem és tetszeni fog az amit alkotok nektek!♥

----------------------------------------------------------------------------------------- 

*Romina szemszöge*

Akárhányszor akarom hívni Harryt, a mobilja még mindig ki van kapcsolva. Anyuék nem engednek visszamenni a házamba, pedig azt akartam megtenni rögtön.

Annyira féltem Harryt. Ha Drew velem így tudott bánni, akkor mire képes egy férfivel, akivel még egy súlycsoportban is van. Félek, hogy Hazz tényleg hülyeségre készül, de attól is rettegek, hogy neki esik valami komolyabb baja.

Fel-alá mászkálok a házban, kezemben szorongatva a telefonom és várom, hogy végre felhívjon Harry. De ez nem történik meg.

- Hogy tudtátok elengedni? – kiáltom könnyeimmel küszködve – Andrew egy pszichopata.

- Már mondtuk Romina. Ismered Harryt – mondja Adrian – Önfejű és makacs. Szerinted meg tudtunk állítani?

- Nem bírok várni – dobbantok a lábammal és elindulok a tornacipőm felé.

A csengő hangja zavar meg. Egyik lábamon a tornacipőm, másikon a papucsom, de rohanok ajtót nyitni. Egy rendőr áll az ajtóban.

- Jó estét kívánok, George Moyro százados vagyok! Mr. Styles szüleivel szeretnék beszélni – mondja a rendőr.

Anya, illetve Tina és Adrian is pillanatok alatt mellettem teremnek.

- Jó estét! – üdvözli a századost Tina és Adrian – Mi vagyunk Harry Styles szülei. Miben segíthetünk?

- Elnézést, de ez csak a fiatalember szüleire tartozik – céloz a távozásra.

- Harry Styles barátnője vagyok – felelem – Jogom van itt lenni.

- Rendben van – sóhajt – Sajnálattal közlöm, hogy Mr. Stylest másfél órája a Központi Kórházba szállították a mentős kollégáink, szúrt sebbel.

A hallottaktól sokkot kapok. Szemeimet könnyek marják és szám is tátva marad.

Nem lehet, hogy Harrynek baja esett. Kizárt.

A sírógörcs kitör belőlem. A térdem feladja a szolgálatot és összecsuklom. Adrian karjai fonódnak körém.

- Nem – kiabálom – Nem, nem, nem. Ez nem lehet.

- Mi történt a fiammal? – kérdezi sírva Christina.

- Mr. Stylest Romina Fernández-Smith házában találta meg az ott dolgozó kertész – mondja – A férfi azonnal hívta a mentőket és értesítette a rendőrséget. Mr. Stylest a mentősök a balesetire szállították. Miss. Fernández-Smith kisasszonyt még nem sikerült elérnünk.