Eltaszítva [Harry Styles fanfiction HU] [Befejezett]

2. évad ~ 22. fejezet

Sziasztok!
Meg is érkeztem a következő fejezettel! ☺
Az előző fejezethez 43 vote és 9 olvasói komment érkezett! ♥_♥ Nagyon köszönöm nektek! TI VAGYTOK A LEGJOBBAK!♥♥
Jó olvasást és HAGYJATOK NYOMOT MAGATOK UTÁN!
Remélem ez a rész is elnyeri tetszéseteket!

Vigyázzatok magatokra!
Puszi: VanneyG :* ♥☺

- Még nem akarok aludni mami – nyafog Darcy miközben próbálom betakarni, ám ő ellenáll ennek.

Egyetlen szerencsém, hogy Oliver már az igazak álmát alussza.

- Ne csináld ezt Darcy – mondom kissé ingerülten.

Már tíz perce ülök az ágya szélén és igyekszem rábírni az alvásra egyetlen lányomat. De az én önfejűségemet örökölte.

- De nem vagyok álmos mami – mondja – Kössünk egyességet – csillan meg némi csintalanság zöld szemeiben.

- Milyen egyességet? – húzom fel a szemöldököm – Mit találtál ki kisasszony?

- Alszom, ha én is találkozhatok Harry Stylesszal – vigyorog – Nem ér, hogy Oliver látta én meg nem – szomorodik el egyik pillanatról a másikra.

Ha ebből a gyerekből nem lesz színésznő, akkor nem tudom, hogy mit kezd magával. Egyszerűen úgy manipulál minket, ahogy akar. Az egyik pillanatba sír a másikba már vigyorog. Vagy éppen fordítva.

- Kicsim – simítom meg arcát – Majd egyszer találkozol vele, jó?

- Holnap.

- Darcy, majd megbeszéljük.

- Holnap – néz rám mérgesen.

- A héten találkozol vele, rendben? – adom be a derekam.

- Juj, de jó – kiabál.

Ezután már csak néhány percet vett igénybe, míg elaltattam.

Hogy mehettem bele ebbe ilyen könnyen? Drew csak a vasárnap esti géppel jön haza, és holnap még csak szerda lesz. Időm van összehozni a gyerekeket az apjukkal, mégis furdal a lelkiismeret; Andrew annyi mindent tett értünk, én pedig máris Harryvel hozom össze a gyerekeket.

***

Reggel mikor felébredek, ismét fájdalmat érzek a medencém tájékán. Most már tényleg vigyáznom kellene magamra. Elvégzem a reggeli teendőim, valamint beveszek egy fájdalomcsillapítót, s a szobában a telefonomra pillantva látom, hogy van három nem fogadott hívásom Drewtól és kettő Harrytől.

Először Drewt hívom vissza. Elmondása szerint bánhatom, hogy nem mentem el New Yorkba, mert egy nagyon színvonalas divatbemutatót hagytam ki. Az elkövetkezendő napokban lesz néhány találkozó, amint részt vesz.

Hiába a sok dicsérő szó, a modellek magasztalása, mégsem bánom azt, hogy nem mentem el. Ennek pedig nem csak Darcy és Ollie az oka, hanem Harry is. Az egyik szemem sír, a másik pedig nevet, hogy a sors úgy hozta, hogy nekünk újra találkozni kellett.

Mikor bontom a vonalat, visszahívom Harryt.

- Szia, Baba – köszönt a telefonba, s hallom hangján, hogy vigyorog – Minő meglepetés.

- Nem is számítottál rám, igaz? – nevetek fel.

- Nem is értem, hogy miért hívtál – értetlenkedik.