Eltaszítva [Harry Styles fanfiction HU] [Befejezett]

15. fejezet

Sziasztok!
Ezt a részt 2 turnusban írtam meg, de miért, azt nem tudom ☺
Köszönöm szépen az előző részhez érkezett komit @DestinyBlack - nek, és a 13 voteot. Ha hiszitek ha nem, akár pár szó, vagy egy kattintás is segít abban, hogy szebb legyen a napom. ☺ És ezt csak nektek köszönhetem. ♥ Egyszerűen imádlak titeket!
Most se feledkezzetek meg... HAGYJATOK NYOMOT MAGATOK UTÁN! ♥
Remélem a rész elnyeri tetszéseteket, mivel ez egy nagyon fontos mérföldköve az EGÉSZ történetnek. Bár ez még egyáltalán nem látszik, s egy darabig talán nem is fog.
Jó olvasást kívánok mindenkinek és vigyázzatok magatokra!
Puszi: VanneyG ♥☺ :*

Fél nyolc van. Harryvel hamarosan indulunk a randira és mivel délután jó pár csók árán szedtem ki belőle hova megyünk, immár nem titok előttem. Egy karaoke estre megyünk, amit a „Midnight Club"-ban tartanak. Ilyen estet minden héten rendeznek és már sokszor volt róla szó, hogy elmegyünk mikor együtt voltunk, de valahogy sosem jött össze. Mára viszont elintézte, hogy bejussunk. Egy egyszerű ujjatlan felső van rajtam, amit szerintem nagyon különlegessé tesz, hogy hátul csipkés, s emiatt átlátszó. Egy csőszárú fekete farmert választottam hozzá és egy fehér tornacipőt. A magas sarkú nem az én világom.

- Indulhatunk Baba? – lép be a vendégszobába Hazz.

- Igen, mehetünk - mosolygok rá.

Megfogja kezem és elindul velem lefelé, egyenesen a garázsba.

Harry egy fekete Range Rover gazdája, amit még a 17. születésnapjára kapott idén, mivel meglett a jogsija, Adrian pedig nem szerette volna tovább húzni a dolgot, így megvették neki az autót.

Hamarosan már a club előtt szállunk ki a fekete szépségből, majd kézen fogva megyünk be. A hely kicsit sem hasonlít arra az énjére, mint amikor éjszakába nyúló buli zajlik itt. Nyugis, tiszta és nem hangos. Az emberek sem ugyanazok, mint akik bulizni járnak ide. Nem drogosok és dílerek, hanem kedves emberek, akik csak egy kis kikapcsolódásra vágynak ma este. Harry meglát egy üres bokszot , amit célba is vesz, engem pedig húz maga után.

Helyet foglalunk az egyik pincérnő, pedig már meg is érkezik az asztalunkhoz. Tipikus plasztik cica: hatalmas mellek, feltöltött ajkak, műtött orr, és tisztán látszik az arcán a botox, amitől majd' az egész arca le van bénulva. Nem értem, miért tette ezt magával? A lány nincs több huszonkettőnél, minek neki botox?

Sosem értettem azokat az embereket, akik agyba-főbe műtetik magukat állandóan. Erről a lányról azonban „leolvasható", hogy szép volt. Arca igazi vonásai itt-ott még fellelhetők, de nem sok.

- Sziasztok – mosolyog Harryre – Mit hozhatok nektek?

- Mit kérsz Baba? – szegezi Harry nekem a kérdést.

- Egy narancslevet – válaszolom.

- Akkor kettő narancslé – válaszolja Harry.

- Máris hozom – kacsint a pincérlány szerelmemre.

Elképedve nézek utána. Hogy van mersze valakinek így rányomulni, valakire, aki mellett ott ül a barátnője?

Harry egyből észreveszi, hogy valami nem stimmel velem, és szóvá is teszi:

- Mi a baj Baba?

- Legszívesebben lefeküdt volna veled ez a csaj – nézek rá.

- Ugyan már – nevetett fel Harry – Cindy?

- Honnan tudod a nevét? – kerekednek el szemeim.

- Egyrészt nem most járunk itt először, csak eddig nem karaoke esten voltunk. Másrészt kint volt a névtáblája – nevet fel Harry – Amúgy is, Cindy már elvan jegyezve, láthattad az ujján a gyűrűt. A vőlegénye, pedig nem más, mint Max Lichton.

- Cindy a hely tulajával van együtt? – képedek el – Hiszen Max is még csak 25 éves. Máris el akarja kötelezni magát?

- 6 éve vannak együtt – jelenti ki Harry – Cindy, pedig csak egy haver menyasszonya, semmi több. Már ismerem egy ideje, ezért volt olyan közvetlen.

- Akkor már minden világos – mosolygok szégyenkezve, s lehajtom fejem.

- Hé – nyúl Harry állam alá és felemeli fejem – Szeretlek. Csak téged és senki mást Romi.

- Én is szeretlek – mosolygom és lágy csókot lehelek ajkaira.

Cipő kopogását hallom, ami jelzi, hogy Cindy megérkezett az italokkal. Leteszi az asztalra, majd ránk néz és felnevet.

- Jaj istenem. Nem hiszitek el mennyire aranyosak vagytok – tapsikol – Nagyon örülök Harry, hogy sikerült visszaszerezned. Ha valami kell még, csak szóljatok!

Azzal ott is hagy minket. Furcsa szemekkel meredek barátomra, aki csak kuncog rajtam.

- Meséltem neki rólad – válaszol a fel nem tett kérdésemre.

- Értem – próbálom elrejteni mosolyom.

Max felmegy a színpadra és köszönti a vendégeket, mire azok – velünk együtt – tapsolni kezdenek. Elmondja annak a menetét is, hogyan léphet fel valaki, ez pedig nem olyan macerás: odamegy a keverőhöz, feliratkozik, és valamikor sorra kerül. A zenét persze az illető válassza ki.

- Te is mész? – kérdezem Harrytől.

- Én? – kérdezi hitetlenkedve – Ugyan. Leüvöltenének a színpadról – nevet fel kínosan.

- Hazz – nézek gyönyörű zöld íriszeibe – Fantasztikus hangod van. Csak is tetszhet az embereknek. Kérlek a kedvemért. Csak próbáld meg – nézek rá kutya szemekkel.

Felsóhajt majd megrázza fejét:

- Nem hiszem el, hogy ezt teszem – áll fel az asztalhoz és odamegy a keverős sráchoz.

Boldog mosoly terül szét arcomon. Ezer éve győzködöm Harryt, hogy valahol énekeljen nyilvánosan, de egyszerűen nem volt hajlandó. Mostanáig.

Felmegy a színpadra, de még nem indítják el a zenét.

- Nos.. öhm... elég nehéz elsőnek lenni, így, hogy a barátnőm kért meg, arra, hogy énekeljek. De nagyon szeretem, és ezt a dalt most neki küldöm. A dal, pedig nem más, mint Shane Harper „Let's take the world tonight" című száma.

Küldök felé egy biztató mosolyt és egy csókot is, hogy tudja rám számíthat. Elindítják a zenét, Harry pedig elkezd énekelni. Az emberek csodálkozva hallgatták csodás hangját, ami kijött a torkán, és engem is teljesen elvarázsolt.

A dal közben végig engem nézett, az én szemeimből pedig könnyek kezdtek potyogni. Büszkeség öntötte el szívem és nem akart onnan távozni.

Mikor befejezi a clubban hatalmas üdvrivalgás veszi kezdetét. Mindenki tapsol és fütyül. Valaki elkezdi kiabálni, hogy „vissza", mire mások is rákezdenek.

- Ha szeretnétek még énekelek, de előbb leülnék egy kicsit barátnőmhöz – mondja a mikrofonba, és beleteszi az állványba, majd odajön hozzám és egy hosszú, szenvedélyes csókban részesít.

Az emberek körülöttünk újra tapsolni és fütyülni kezdenek, mire elszakadunk egymástól. Mindenki minket bámul, amitől teljesen elpirul arcom.

- Milyen voltam?

- Fantasztikus – mosolygok könnyeim mögül – Nagyon tehetsége vagy. Szeretlek.

- Én is szeretlek.

Max jelenik meg mellettünk, mi pedig kíváncsian meredünk rá.

- Harry lenne egy ajánlatom...

Mivel ugyebár - sajnos, vagy nem sajnos - kezdődik az iskola, nem tudom milyen rendszerességgel tudom hozni a részeket, de nagyon igyekezni fogok. Majdnem mindennap negyed ötkor fogok hazaesni, mert tizedikbe azon a szakon, amin vagyok sok a 8 óra és utána tanulás. A vonatra pedig negyed hatkor kelek majd. Mivel korán fekvő típus vagyok - kell az alvás - maximum csak hétvégente tudok részt hozni, de nem tudom milyen rendszeresen. Lehet, hogy valaki emiatt elpártol tőlem, de akinek igazán tetszik a történet és kíváncsi arra, hogy mi történik Rominával és Harryvel a 3 évad alatt, az velem fog (ki)tartani! Csak ennyit szerettem volna zárás képen! ☺ :( ♥