Eltaszítva [Harry Styles fanfiction HU] [Befejezett]

12. fejezet

Sziasztok!
Nos, már 12 napja nem volt friss, szóval gondoltam befejezem a részt mivel negyede már megvolt.
Köszönöm szépen az előző részhez érkezett komit és 14 votet. Nagyon örülök a visszajelzéseknek ☺
TI VAGYTOK A LEGJOBBAK! ♥
Nem is húzom tovább az időt! Jó olvasást kívánok és remélem tetszeni fog a rész!
Hagyjatok nyomot magatok után!
Puszi: VanneyG :*

(Ui.: a rész végén egy kis ötlet vár titeket! ☺♥)

Reggel iszonyatos fejfájással ébredek. A szemem összeszorítom és próbálok elbújni minden fényforrás elől, ami érheti a szemhéjam. Párnát az arcom elé téve próbálok visszaaludni, de az elviselhetetlen fejfájás megakadályoz ebben. Lerántom magamról a takarót és feltápászkodók az ágyról a párnát pedig levágom a földre. Amint felállok egyből megszédülök, de próbálom megtartani egyensúlyom. Mikor elmúlik ez az érzés elindulok a konyhába.

A helyiségben Tina sürög-forog.

- Jó reggelt – köszön, amint meglát és arcán mosoly jelenik meg.

- Jobbat – mondom komásan.

- Hallom jó estét tudsz a hátad mögött kislányom – kuncog.

- Rettenetesen fáj a fejem – dünnyögöm – Van itthon aspirin?

- Igen van – vágja rá rögvest – Abban a szekrényben találod, fent – mutat a fejemnél lévő szekrényre, aminek azonnal kinyitom ajtaját a gyógyszer után kutatva. Hamarosan meg is találom.

Előveszek egy poharat és öntök magamnak vizet, hogy könnyebben be tudjam venni a gyógyszert. Amint lenyelem rám tör a megkönnyebbülés.

Hamarosan el fog múlni a fejfájásom.

- Készítsek valami reggelit drágám? Vagy megvárod az ebédet már?

- Mennyi is az idő? – kérdezem félve.

- Tizenegy óra – mosolyog – Nem is csodálkozom, hogy eddig elaludtál, hiszen féltizenkettőkor értetek haza. Táncoltál a nappaliban és azt kiabáltad Harrynek, hogy gyáva volt, mert nem csókolt meg.

- És mindezt mikor hagytam abba? – szégyenkezem.

- Egy óra és félkettő között – rántja meg a vállát somolyogva.

- Uramisten – sóhajtottam.

A szégyenérzet, ami hatalmába kerített mérhetetlen volt. Nem lett volna szabad annyit innom és akkor nem lett volna ez az egész. Nem akartam volna megcsókolni Hazzat és nem égettem volna le magam a szülei előtt sem, akik tetőt nyújtanak nekem a fejem fölé és ételt adnak.

Bár mindig azt mondják a részeg ember őszinte.

Ez rám teljesen igaz volt.

Harry most már tudja mit érzek iránta és minden tagadásom elveszett. Ezek után nem mondhatom neki, hogy nem szeretem, mert az elmúlt éjszaka történései nem ezt bizonyítják. A legrosszabb mégis az, hogy először ő tudta meg. Magamnak nem vallottam be, de azzal a részeg fejemmel járt a szám.

Szeretem őt.

Nagyon szeretem.

- Holnap reggel elmegyek innen Christina – suttogom.

- Miért? – ejti ki kezéből a fakanalat.

- Nem maradhatok itt tovább. Megszégyenítettem magam előtted és Adrian előtt, valamint lejárattam Harryt is. Be kellett volna fognom a számat, de nem tettem. Egy olcsó kurva szintjére alacsonyodtam le és nem terhelhetlek titeket azzal, hogy továbbra is itt maradok. Pofátlanság lenne tőlem, ha a történtek után is itt maradnék és egy asztalhoz ülnék veletek. Nem érzem tisztességesnek.