Eltaszítva [Harry Styles fanfiction HU] [Befejezett]

28. fejezet

Sziasztok! Nos megérkezett a következő rész, amiben már nem olyan idilli a hangulat. Köszönöm az előző részhez érkezett 27(!!!) vote-ot és két olvasói kommentet! LEÍRHATATLANUL IMÁDLAK TITEKET! ♥ :')
Ezt a részt sem hoztam volna ma nektek (sajnos nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogy akartam), ha EsztyTomlinson nem parancsol rám, fittyet hányva arra, hogy közel 8 oldal biológiát gépeltem be. :D Köszi Eszti, imádlak :* ♥
Remélem a rész elnyeri tetszéseteket és ha lehet HAGYJATOK NYOMOT MAGATOK UTÁN!
Vigyázzatok magatokra! ☺♥
Puszi: VanneyG :* ☺♥

Brandonnal átbeszéljük a délután hátralevő részét egészen este hétig. Tina már a vacsorát csinálja, Adrian pedig egy üzlettel kapcsolatban telefonálja körbe a világot, mikor Bran elmegy. Harry még mindig nem ért haza, emiatt pedig kicsit ideges vagyok. Azt mondta, hogy egy számot kellenek felvenni és jön. Mi van történt vele valami?

- Mi a baj kislányom? – kérdezi Tina, miközben elbambulok a konyhában.

- Semmi – rázom meg fejem, egy erőltetett mosoly kíséretében – Semmi baj.

- Na ki vele, látom, hogy valami motoszkál a kis fejedben. A fiamról szó igaz?

Miért ismer ennyire? De mégis mit mondjak neki? Hogy attól tartok a Harryvel való kapcsolatom vakvágányra került? Hogy délután itthon volt, de visszahívták egy szám felvételére és azóta már eltelt 3 óra? Hogy megöl az ideg a kapcsolatunk sorsa miatt, és amiatt, hogy hol van Hazz?

- Csak azon, hogy vajon mennyi idő múlva adják ki a lemezét? – hazudom.

- Igen, ez engem is érdekel. Ha hazajön meg is kérdezem tőle – feleli – De most igazat – néz rám komolyan.

Arcomra egy igaz mosoly ül ki, mivel könnyen füllentésen kapott.

- Te is tudod, hogy Hazz mostanában nem arról híres, hogy itthon van. Ennek ellenére támogatom őt teljes mértékben, csak hiányzik. Nagyon. Legszívesebben elmennék vele a világ eldugottabb helyére, hogy soha senki nem találjon meg minket – potyognak a könnyeim mondandóm végére.

- Drága szívem – ölel szorosan magához – Próbálj beszélni vele.

- De sosem tudok. Amikor ő hazaér én már alszom, és mikor reggel én elmegyek még ő húzza a lóbőrt.

Tina elenged, majd megrázza fejét és ad egy puszit a homlokomra. A bejárati ajtóban hallom kattani a zárat és felcsillan a szemem. Harry hazaért.

Az előszobába rohanok, ő pedig éppen a cipőjét veszi le. Mikor megpillant köszön:

- Szia Ro – mondja – Kész a vacsora?

Az állam a padlót koptatja, amikor egy könnyed mozdulattal elmegy mellettem és a konyhába ballag.

- Szia anya – hallom, ahogy köszönti Christinat – Mikor lesz kaja?

- Szia fiam. Nagyjából negyed óra.

- Addig letusolok – mondja Hazz és már el is tűnik az emeleten.

Könnyes szemmel bemegyek a konyhába. Tina azonnal felém fordul és szó nélkül megölel.

Miért megy így mellettem? Nem várom el tőle, hogy a nap minden percében velem legyen, de a rohadt életbe is nagyon hiányzik. Mintha eltűnt volna az a tűz, ami volt. S ez pont Miami óta van. Lehetséges, hogy azért teszi ezt, mert nem kapott meg?

Sírásom lassan csillapodni látszik, és már jelez is a sütő, hogy elkészült a sült hús. Felkapom a sütőkesztyűt és kiveszem a serpenyőt a sütőből.

- Köszönöm kislányom – hálálkodik.

- Hm... Micsoda illatok – toppan be Adrian.

- Sikerült mindent elintézned szívem? – teszi fel a kérdést Tina a férjének.

- Persze drágám. Minden a legnagyobb rendben halad. Ha minden jól megy egy hónap múlva megkezdjük a terjeszkedést Kínában – mondja lelkesen.

- Gratulálok Adrian!

- Köszönöm Romina – ad egy puszit arcomra.

Adriannal megterítünk, Tina pedig kihozza az étkezőbe az ennivalót. Harry lefut az emeletről és levágja magát az asztalhoz.

- Na végre kaja – mondja, majd merni kezd.

Én is leülök a szüleivel, és vacsora közben a szülök kifaggatják Harryt, hogy hogy megy a munka a stúdióban. Harry minden kérdésre a „jól", vagy a „minden oké" szavakat használja válaszként. Tina és Adrian nem tesznek megjegyzést viselkedése miatt, de látom rajtuk, hogy koránt sem tetszik nekik. Ahogy nekem sem. Megértem, hogy fáradt, de ez tiszteletlenség. Én egész idő alatt nem kérdezek tőle semmit. Nem tudnám elviselni, hogy nem felel rendesen amellett, hogy nem foglalkozik vele.

- Romina – szólt meg Tina – Ha gondolod, egyszer hívd meg azt a Brandont vacsorára. Szívesen megismerném.

- Honnan tudsz te Brandonról? – veszi át a szót azonnal Hazz.

- Az utóbbi időben sokat van itt. Beszélgetünk és házit írunk – jelentem ki magabiztosan.

Harryn látszik, hogy fel tudna robbanni a dühtől, de nem tud meghatni. Fáj neki, ha együtt vagyok egy barátommal – aki, mint megtudtam meleg -, de ő emberszámba sem vesz.

Amikor végzünk az evéssel. Adrian vállalja a mosogatást így Tina eltud menni fürödni. Mi is felmegyünk a szobába Harryvel. Gyilkos pillantásokkal méreget, amíg be nem vonulok a fürdőbe elvégezni az esti teendőimet. Igyekszem elhúzni a zuhanyzást és bízom abban, hogy mire visszatérek a szobába ő már alszik. Teszek egy kis éjszakai krémet az arcomra és ajakhidratált ajkaimra, hogy reggelre ne cserepesedjenek ki. Fél óra elteltével halkan nyitom a fürdőszoba ajtót és akkor látom, hogy Hazz még mindig az ágy szélén ül.

- Miért volt itt Brandon? – kérdezi.

- Beszélgetni akart – jelentem ki egyszerűen.

- A rohadt életbe ne hazudj Romina – ordítja el magát – Mi van köztetek a hátam mögött?

- Semmi az égvilágon – felelem továbbra is halkan és próbálok higgadt maradni.

- Persze én meg teljesen meghibbantam. Ne nézz madárnak Romina – kiabálja továbbra is.

- Tudod valakire nekem is szükségem van, akivel meg tudok beszélni néhány dolgot. Ha már rád nem lehet számítani – robban bennem az a bizonyos bomba és én is elkezdek kiabálni...