Eltaszítva [Harry Styles fanfiction HU] [Befejezett]

2. évad ~ 38. fejezet

Sziasztok!
Meg is érkeztem a következő fejezettel! ☺
Az előző fejezethez 52 vote és 6 olvasói komment érkezet! Nagyon köszönöm nektek! TI VAGYTOK A LEGJOBBAK!♥♥
Jó olvasást és HAGYJATOK NYOMOT MAGATOK UTÁN!
Remélem ez a rész is elnyeri tetszéseteket!
Vigyázzatok magatokra!
Puszi: VanneyG :* ♥☺

Ismét eltelt egy hét. Harryt három napja kiengedték a kórházból, a család legnagyobb örömére. Az orvos persze kikötötte, hogy semmi hősködés, és hirtelen mozdulat, hiszen a varrat még felszakadhat. Egy hónap múlva kell visszamenni varratszedésre.

A rendőrök minden követ megmozgatnak, hogy megtalálják Andrewt, országos körözést adtak ki ellene, azonban mintha a volt vőlegényemet a föld nyelte volna el. A fényképe az újságok címlapjain szerepel és a híradókban is bemutatják, valamint az internet minden hírportálja közzétette a felhívást, hogy keresik. Minden erőfeszítés ellenére az a szemétláda még mindig szabadlábon van. A családnak egy szót sem szóltam az üzenetekről, amiket egy hete küldött, de a rendőrségen bejelentettem. Így már nem csak testőrök, hanem rendőrök is vigyáznak ránk. Indokként mást nem tudtam mondani, csak, hogy Drewt még mindig nem találták meg és biztonságban akarnak tudni minket.

Harry rengeteg üzenetet kap a rajongóktól, a különböző közösségi oldalakon. Egyik jobbulást kíván, a másik azonban örömét fejezi ki, hogy együtt vagyunk. Mint mindig, ezúttal is nagyon sok a gyűlölködő komment. Egy dolgot viszont mindkettőnknek meg kellett tanulnia az évek előrehaladtával; az ilyenekkel nem szabad foglalkozni. Vannak emberek, akik szeretnek minket és ez a fontos. Utálkozók, pedig mindig is voltak és mindig is lesznek.

Anyának azonban nem tartottam be az ígéretem, miszerint elmegyek orvoshoz, ha a medence- és hasfájás nem múlik el. Napok óta hazudom, hogy minden rendben van, holott semmi nincs rendben. A fájdalom mintha napról-napra erősebb lenne. Legszívesebben kifutnék a világból. Öt napja a menstruációmnak is meg kellett volna jönnie. Eddig nem is volt vele semmi probléma, ahogy igazából most sem. Ami aggaszt az az, hogy mindössze egy napig véreztem. Ami nem normális.

Kezdek tartani attól, hogy itt nem csak egy szimpla megfázásról van. De az ember addig egészséges, míg nem megy orvoshoz. Félek, attól, hogy olyan dolog derül ki, ami taccsra vágja az életem. Így már mindennap fájdalomcsillapítókat szedek, csak így tudom kibírni.

- Mi a baj Ro? – érzem meg Harry védelmező karjait a derekam köré fonódni.

A fürdőszobában állok a mosdóra támaszkodva, és várva arra, hogy enyhüljön a hasfájásom.

- Semmi – nyögöm erőtlenül.

- Nem úgy tűnik – néz szemembe a tükörből.

- Jól vagyok – varázsolok arcomra egy hamis mosolyt.

Harry maga felé fordít, mire felszisszenek.

- Kérlek, mond el, hogy mi a baj – kéri kétségbeesve.

- Nagyon fáj a hasam – suttogom – Már vettem be fájdalomcsillapítót, de nem használ.

- Kihívjam az orvost?

- Nem, nem kell – rázom meg a fejem azonnal.

Harry a térdhajlatom alá nyúl és mennyasszony pózba az ölébe kap.

- Jóságos Isten – kiáltok fel – Tegyél le Harry, felszakad a sebed.

- Nem érdekel – mondja, és a szobába letesz az ágyra – Alig állsz a lábadon. Voltál orvosnál?

- Nem – rázom meg a fejem – De most már engem is aggaszt, hogy mi lehet ez az egész – sóhajtok.

- Vigyáznod kell magadra, Baba – nyom egy csókot a homlokomra – Pihenj egy kicsit. Szeretlek.

- Én is szeretlek – viszonzom vallomását, majd szomorúan nézem, ahogy elhagyja a szobát.

*Harry szemszöge*

Roppant mód aggaszt Romina állapota. Tudom, hogy az utóbbi időben egyre többször fordul elő, hogy valamije fáj, ez pedig nem hagy nyugodni. Meg kell győznöm őt, hogy minél előbb vizsgáltassa ki magát. Nem eshet neki semmi baja. Még fel kell nevelnünk a gyerekeinket és összehozni egy újabb Styles babát. Túlságosan szeretem őt.

- Apci – rohan felém Darcy az udvaron.

Gyönyörű barna, göndör fürjeibe belekap a nyári szellő. Tény és való, hogy Darcy olyan, mintha magamat látnám kiskoromban, csak lány kiadásban. Piros ruhát visel, amit Julia és anya vett neki a minap. Kezében néhány gyermekláncfűt szorongatva áll meg előttem.

- Anya hol van? – kérdezi letörten.

- A szobánkban pihen – felelem – Kicsit fáj a hasa, ezért lefeküdt.

- De nincs baja ugye? – gördül lefele szája.

- Nincs – guggolok le hozzá.

A válaszomban azonban én is csak bízni tudok.

- Ezt neki szedtem – mutatja a virágokat – Ha lejön odaadom neki, hogy meggyógyuljon tőle.

- Biztos jobban lesz tőle – adok egy puszit arcára – De a bátyádat hol hagytad?

- A nagypapival van a fészerben – mutat az említett helyiség irányába – Oliver ki akarja próbálni milyen füvet nyírni.

- És ezzel traktálja a nagypapát? – csodálkozom, mire kislányom egy aprót bólint.

Elveszem tőle a virágokat és az asztalra teszem.

- A virágok megvárnak minket itt is – mosolygok – De gyere, nézzük meg mit alkot a nagyapád és a bátyád.

Darcy vigyorogva megfogja a kezemet és a fészer felé vesszük az irányt. Felemelő érzés, hogy a lányommal kézen fogva teszem meg ezt a pár métert is. Oly' régóta vágytam erre, és már-már elérhetetlennek tűnt számomra ez a kép. De most mégis átélem.

A gyermekeim tudják, hogy én vagyok az igazi apjuk. Romina végre az enyém, és a szüleink is örülnek, hogy újra együtt vagyunk. Már csak az kell, hogy az a rohadékot rácsok mögött lássam és biztonságban tudhassam a családomat.

A családomat... A világ legszebb szava...

☺ CSATLAKOZZ TE IS A FACEBOOK CSOPORTHOZ! ☺

FB csoport neve: "Eltaszítva (wattpad)"

☺NÉZD MEG TE IS A TÖRTÉNET ELŐZETEST! ☺

Eltaszítva Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=vlBAtXSjWec

Eltaszítva Trailer: youtube: Eltaszítva - Wattpad

Készítette: Claudia Sinclair