Eltaszítva [Harry Styles fanfiction HU] [Befejezett]

3. évad ~ 11. fejezet

Sziasztok!
Megérkeztem a következő fejezettel! ☺

Az előző fejezethez 54 vote és 9 olvasói komment érkezett. Nagyon szépen köszönöm! TI VAGYTOK A LEGJOBBAK!♥♥☺♥♥☺♥♥

Jó olvasást és HAGYJATOK NYOMOT MAGATOK UTÁN!

Remélem ez a rész is elnyeri tetszéseteket!

Vigyázzatok magatokra!

Puszi: VanneyG :* ♥☺

----------------------------------------------------------------------
UI.: MÁR CSAK 4 FEJEZET (3 FEJEZET + EPILÓGUS) VAN HÁTRA!
----------------------------------------------------------------------

Nyugodtsággal a szívemben hajtom álomra a fejem, Harry ölelésében. Andrewt a mexikói határnál fogták el. Mr. Blaccos felajánlotta a látogatás lehetőségét, amivel majd csak az ünnepek után kívánok élni. Békében, nyugalomban és boldogságban szeretném eltölteni a karácsonyt és a szilvesztert, a családom körében.

***

Reggel vidáman ébredek, mikor a gyerekek az ágyon ugrálnak.

- Karácsony van, karácsony van, karácsony van – kiabálják nevetve.

Harry felül és az ölébe rántja Darcyt, aki mindezt kacarászva fogadja. Én ugyanígy cselekszem Oliverrel. Mindketten kapnak tőlünk puszit, amit viszonoznak.

- A nagyiék már lent vannak a földszinten – mondja Darcy – Menjünk le mi is.

- Csak nem kíváncsiak vagytok, hogy mi van a fa alatt? – kérdezi Harry.

- Egy kicsit – mondja Darcy, akinek hirtelen minden jókedve elszáll.

Harryvel értetlenül összenézünk kislányunk viselkedése miatt. Oliver vidámsága is eltűnik, ahogy a húgáé.

- Mi a baj Hercegnő? – puszilja meg az említett arcát édesapja.

Darcy kimászik Harry öléből és a nyakamba borul. Ollie sem bírja tovább és ő is így tesz. Mindkettejük szipogását hallom és rájövők szomorúságuk okára. Őket nem az ajándékok érdeklik ezúttal, hanem a legfontosabb kívánságuk, melyet hozzám intéztek.

- Jaj, Drágáim – ölelem őket szorosan magamhoz.

Ha tudnák, hogy mindennél jobban arra vágyok, hogy velük maradhassak. Bármit megadnék azért, hogy láthassam őket felnőni, lediplomázni és családot alapítani. Ám ez nem adatik meg nekem. Az édesapjukra marad minden, és a nagyszüleikre. Én csak odafentről tudok vigyázni rájuk, ahogy apa is teszi velünk.

Sírásuk csak hosszú percek után csillapodik.

- Mit szólnátok hozzá, ha megnéznénk mi vár rátok odalent? – kérdezi izgatottan Harry.

Az ikrek kedvtelenül bólintanak, majd kikecmeregnek az ágyunkból. Mi is kikelünk az ágyból és kézen fogva az ikreket, lemegyünk a földszintre. A nappali egyik sarkában felállítva a hatalmas karácsonyfa, amelyet anyuék díszítettek fel hajnalban. A fa alatt az ajándékok, melyeknek csomagolását én csináltam, mint azt oly' sok éve már. A fát Hazza választotta és hozatta haza, mikor az ikrek iskolában voltak.

- Boldog karácsonyt, gyerekek – üdvözlik a gyerkőcöket a nagyszüleik.

- Boldog karácsonyt – mondják enyhe mosollyal az ikrek.

Harry a fához sétál velük és biztatja őket arra, hogy vegyék kézbe az egyik ajándékot, amelyre a nevük van írva. Némi jókedvvel felvesznek egy-egy csomagot és leülnek a földre, hogy kibontsák azt. Darcy nagyobb hévvel tépi szét a csomagolópapírt és fedezi fel a babát, amit kapott. Oliver is örömmel pillantja meg a transzformerszt, amit Harry választott neki.

Az ajándékokat sorra bontják ki, közben pedig mi is megajándékozzuk szüleinket, annak ellenére, hogy megegyeztünk nem veszünk egymásnak semmit. Anya, zokogásban tör ki, mikor átadom neki az ajándékot: egy hatalmas keretbe helyeztük el egy képem, amit természetesen Niall készített. A keret alsó részébe az én kézírásommal van belevésve az „I love you forever, Mom" felirat.

Anya leteszi a képet és szorosan magához ölel.

- Nagyon szeretlek, Kislányom – puszilja meg arcom.

Könnyes szemekkel nézek fel rá.

- Én is nagyon szeretlek, Anya – nyomok egy nagy puszit arcára.

A kép két hete készült. A hajam éppen ennyi ideje kellettem levágatni, mivel a sok fájdalomcsillapító miatt erősen hullani kezdett. Bele se merek gondolni mi lett volna, ha elkezdem a kemoterápiát.

Tina és Adrian ugyanezt a képet kapja meg, csak kisebb változatban. A kép háttere fekete, ami mosolyommal igyekszem ellensúlyozni.

A gyerekek sorra bontják ki az ajándékaikat. Fájó szívvel kell tudomásul vennem, hogy több, mint valószínű, hogy ez az utolsó karácsonyom a családom körében. Tavaly ilyenkor azonban minden rendben volt...

Az ebéd elfogyasztása után az ikrek visszavonulnak a nappaliba játszani, míg Harry és én a szüleinkkel a konyhában maradunk.

- Baj van, Romina? – kérdezi Adrian.

- Nem – rázom meg a fejem – De tegnap felhívtak a rendőrségtől... A mexikói határnál elfogták Drewt.

Anya és Tina megkönnyebbülten dől hátra és egy hangos sóhajt hallatnak.

- Hála az Istennek – mondják egyszerre.

- Most már nem árthat nektek – fogja meg a kezem Anya és megsimogatja azt.

- Eddig sem engedtem volna, hogy bármi bajuk essen – mondja magabiztos Harry.

- Mikor legutóbb meg akartál védeni minket összevarrtak Hazz – nézek rá szomorúan.

Férjem közelebb hajol hozzám és egy lágy csókban részesít.

- Értetek minden fájdalmat elviselek. Annyiszor varrnak össze, ahányszor csak akarnak. A lényeg, hogy titeket biztonságban tudjalak – suttogja ajkaimra...

☺ CSATLAKOZZ TE IS A FACEBOOK CSOPORTHOZ! ☺

FB csoport neve: "Eltaszítva (wattpad)"

☺NÉZD MEG TE IS A TÖRTÉNET ELŐZETEST! ☺

Eltaszítva Trailer: youtube: Eltaszítva - Wattpad

Készítette: Claudia Sinclair