Eltaszítva [Harry Styles fanfiction HU] [Befejezett]

14. fejezet

Sziasztok!
Nos ma leültem és nekiálltam a résznek, de annyira, hogy már kész is lett. Remélem nem gond, ha megosztom veletek és remélem tetszeni fog.
Az előző résszel kapcsolatban pedig, köszönöm az eddigi 2 olvasói komit és 10 vote-ot. (Legutóbbi tudomásom szerinte ennyi van). Észrevételeiteket, kritikáitokat szívesen fogadom!
HAGYJATOK NYOMOT MAGATOK UTÁN! ♥ Ti vagytok a legjobbak!
Puszi: VanneyG :* ♥☺

Reggel mikor felébredek, sajnálkozva veszem észre, hogy egyedül vagyok a hatalmas franciaágyban, melyben így szinte elveszek. A sötétítők már ki vannak húzva, tehát Harry már ügyködött a szobában. Szemeim küzdenek azért, hogy még pihentessem őket. Lecsukom szemeim és elterülök az ágyon – jobban, mint eddig.

Visszaaludni nem tudok bár, de nagyon jól esik a fekvés. Hetek, sőt talán már hónapok óta, most először érzem magam igazán kipihentnek. Lelki szemeim előtt megjelennek a tegnap este történései, a szívem pedig turbó sebességre kapcsol, testem egészét, pedig melegség járja át.

De mi lesz most Harryvel és velem? Megint az lesz vége, mint legutóbb? Megfutamodok? Nem akarom tönkretenni azt, ami köztünk van, mert azt nem bírnám ki. Tudom, hogy Harry szeret, de félek, hogy ez részemről már csak ragaszkodás irányába. Viszont mikor nem volt mellettem, örülten hiányzott és sajgott a szívem. De az idő eldönti majd.

Az ajtó nyílódására felfigyelve kinyitom szemem és felemelem fejem, az ajtóban pedig Harryt pillantom meg egy tálcával.

- Jó reggelt – küld felém egy mosolyt – Mikor ébredtél fel?

- Jó reggelt neked is – nyújtózom – Csupán pár perce ébredtem, de még lustálkodtam.

- Jól tetted – mondja és becsukja az ajtót, majd az ágyhoz sétál és leteszi mellém a tálcát – Hogy aludtál?

- Nagyon jól – mosolyodom el – Te?

- Megnyugtató volt, hogy mellettem voltál és figyelhettem rád – mondja és egy gyors csókot lehet ajkaimra – De tegnap este nem ettél semmit, szóval most itt a lehetőség és megígérted, hogy reggel eszel. Csináltam neked bundáskenyeret, hoztam pár szelet palacsintát, narancslevet és ezt... - nyúl a háta mögé és elővesz a hátsó nadrágzsebéből egy mini szál rózsát.

Szívem hatalmasat dobban és szemeimbe örömkönnyek gyűlnek. Elfogadom a virágot és orromhoz emelve beleszippantok illatába. Jellegzetes vörös rózsa illattal rendelkezik és egy igazán romantikus hangulatot idéz.

Most már Harry is leül mellém én pedig ülő helyzetbe nyomom magam. Megfogja a tálcát és ölembe helyezi a rózsát pedig a tálcára helyezem.

- Köszönöm – hajolok felé egy csók reményében, amit meg is kapok.

- Nincs mit megköszönnöd.

Elkezdem fogyasztani a reggelit, aminek valami isteni jó íze van. Éppen ezért nem hiszem el, hogy Harry csinálta, mivel ő általában halálra sózza a bundáskenyeret.

- Tina sokat kínlódott ezzel? – kérdezem somolyogva.

Harry szégyenkezve hajtja le fejét és nem felel. Ebből tudom a választ.

- Én a virágboltba ugrottam le, addig anya megcsinálta a reggelit. Reméltem, hogy nem jössz rá, de gondolom a só elárult.

- Igen – mondom – De egyáltalán nem érdekel ki csinálta. Ha te csináltad volna és agyon sózód az sem érdekelne, mert szeretlek és a szándék a fontos. Nem is kelletted volna felhozni tálcán a kaját, de te megtetted és képes voltál korán reggel elmenni a virágboltba, csakhogy egy szál rózsát vegyél nekem és ezzel meglepj – könnyesedik be a szemem.

- Istenem ne sírj – simít végig arcomon.

- Nagyon szeretlek – suttogom könnyeim mögül.

Igen. Ez nem ragaszkodás. Ez szerelem.

- Én is szeretlek Baba, de most egyél mert a végén elfogysz nekem – unszol.

Felnevetek és tovább fogyasztom a reggelit.

- Te ettél már? – kérdezem, mire bólint.

Az ételek és a narancslé elfogyasztása után teljesen tele lettem és úgy érzem, menten kidurranok.

Harry küld felém egy mosolyt és csókot nyom számra, majd kijelenti, hogy leviszi, a tálcát én pedig szedjem rendbe magam. Kérésének eleget téve „beköltözök" a fürdőszobába. Lezuhanyozok, és ezúttal megmosom a hajam is, mert már igazán rá fér. Megszárítkozom, majd felveszek egy ciánkék térdnadrágot és egy egyszerű fehér rövid ujjút. Hajamat már törülköző szárazra töröltem, így most már lehet fésülni. Arról azonban fogalmam nincs, hogy hol találom a hajszárítót, mert azt nem hoztam. Viszont hajra való terméketeket tucatjával.

Lemegyek a konyhába, ahol Tina készíti már most az ebédet, Harry pedig segít neki.

- Christina... jó reggelt – mosolygok – Hol találok egy hajszárítót?

- Jó reggelt kislányom – fordul felém – A vendégszoba fürdőében találsz egyet. De hogy aludtál?

- Nagyon jól – motyogom – Kipihentnek érzem magam.

- Ennek igazán örülök. Rakott karfiolt készítek ebédre. Tudom, hogy szereted. Remélem megfelel.

- Jaj Tina. Nem is kellene azzal foglalkoznod, hogy nekem mi felel meg. Nekem teljesen mindegy, hogy mi készítesz. Én annak is maximálisan örülök, hogy befogadtatok, és... és, hogy újra együtt vagyunk Harryvel.

- Ezzel mi is így vagyunk Adriannal. Jó érzés, hogy végre nem kínozzátok a másikat és legfőképp saját magatokat. Csak azt tudjuk mondani, hogy legyetek boldogok – odajön hozzám és megölel, és pedig hozzábújok, mintha tényleg csak a lánya lennék. Ad egy puszit fejem búbjára és elenged.

Rámosolygok Harryre, aki ezért rám kacsint, én pedig felmegyek a vendégszobába és megkeresem a hajszárítót. Mivel hamar meglelem, a hajam is háromnegyed óra elteltével száraznak mondhatja magát. Összefogom egy kocoskontyba és már kész is vagyok.

Harry már a szobában terül szét az ágyon és vigyorog.

- Na mi jutott eszedbe Styles? – kérdezem félve és leülök mellé, mire magára ránt.

Combom pont érzi férfiasságát, ami már kicsit dudorodik. Mikor megérzem azonnal leakarok gördülni róla, de ő nem engedi.

- Nyugi. Nem erőszakollak meg – nevet.

- De olyan kellemetlen ez nekem – motyogom mellkasába.

- Akkor is az lesz, ha lefekszünk?

- Te perverz – csapom karon – Engedj el – nevetek.

- Nem. Csak akkor ha este eljössz velem randizni.

- Rendben van – mosolygok.

Felemeli fejét és ajka az enyémre tapad, nyelvünk pedig pillanatok alatt lágy táncot jár...