Something New /BEFEJEZETT/

1. A költözés.

-Sasha, ébresztő! Megjöttünk! -hallottam meg anya hangját.

A kocsink hátsó ülésén ültem az ablaknak dőlve, úton az Isten háta mögé, ide a Connecticut állambeli Bridgeport-ba. Te sem hallottál még Bridgeport-ról, ugye? Nem meglepő. Én sem tudtam, még csak a létezéséről sem, amíg a szüleim ki nem jelentették, hogy ide költözünk. Bridgeport egyébként szép hely, tengerparti város, de valahogy baromira nem volt kedvemre ez a költözés, amikor a barátaim, az iskolám, minden Londonhoz kötött. Már három éves korom óta ott laktunk, nem hiányzott, hogy ide költözzünk, most mikor épp kezdeném a harmadik évem a gimiben.

Fájdalmasan emeltem fel a fejemet, az arcom zsibbadt, a szemeim még mindig álmosak voltak. A húgom mellettem ülve nézett rám, a szüleim pedig hátrafordulva várták, hogy felébredjek. Kivettem a fülemből a fülhallgatót, ami eddig tompította a zajokat, így szembe kellett néznem a valósággal. Tényleg megérkeztünk...

Egy kertes, emeletes ház előtt álltunk. Óriási váltás a londoni albérletünk utàn. A húgommal most láttuk először a házat, anya és apa már hónapok óta szervezik a költözést, de meg akarták várni, hogy vége legyen a sulinak. Apa munkája miatt kellett ide költöznünk. Egy telefonos cégnél dolgozik, egy új irodájuk nyílt itt, és így adott volt a lehetőség, hogy apu itt vezető legyen, amivel magasabb fizetés is jár. Anyunak igazából mindegy volt a munkája szempontjából, újságíróként dolgozik, így szinte bárhol el tud helyezkedni. A húgom Maddison 14 éves, ő legalább még csak most kezdi a gimit, és nem szokott össze az új osztályával, hogy aztán két év múlva teljesen új környezetbe kerüljön, mint én. Miután kiszálltunk a kocsiból, a hátamra vettem az eddig földön heverő hátizsákomat, és kivettem a csomagtartóból a bőröndömet. Már csak a Londonban maradt utolsó cuccaim voltak benne, amik létfontosságúak voltak az utolsó pár napban, miután a többi cuccunkat elküldtük csomagküldővel. Apu kizárta a kaput, és előreengedett minket. Bármennyire is nem akartam elköltözni, azért izgatottan léptem át a küszöböt, mert kíváncsi voltam milyen a ház belülről. A külseje megnyerő volt, szinte az összes ház így néz ki errefelé. Erkély, hatalmas udvar, kerti pavilon, virágoskert... Apa a bejárati ajtót is kizárta, én pedig a húgom után azonnal beléptem. Tágas előtér fogadott minket, kibújtunk a cipőinkből és leraktuk a bőröndöket.

-Oké, tudom mire vagytok kíváncsiak. -vigyorgott apa, amikor látta, hogy Maddy és én is a szobáinkat keresve forgolódunk. -Menjetek nézzétek meg a szobáitokat. -mutatott a lépcső felé. -Az első szoba Maddy-é. -szólt utánunk mikor már a lépcső felénél jártunk.

Sietve lépkedtünk fel a lépcsőn, majd kifulladva álltunk meg az első ajtó előtt. Kíváncsian néztem a húgomra, elvileg az övé ez a szoba. Izgatottan tépte fel az ajtót, de amikor megláttuk mi van bent, kitört belőlünk a nevetés.

-Lehet ez mégsem a te szobád. -néztem körbe, ugyanis a helység eléggé úgy festett, mint egy fürdőszoba.

-Hát remélem. -csukta vissza az ajtót Maddy.

Még másik két ajtó volt, végülis apa nem azt mondta, hogy az első ajtó Maddy szobája. A következő ajtónál már sikerrel járt, én viszont már nem bírtam kivárni, hogy az ő szobáját is megnézzem, így a harmadik ajtóhoz léptem.A szoba dobozokkal volt teli, de így is tökéletesen látszott. A falak "vadszilva" színűek voltak, pont ahogy a színpalettán kiválasztottam amikor anyáék megkérdezték milyen színű szobát szeretnénk. A bútorokat ők választották, amikor eljöttek ide elintézni a dolgokat. Egy fehér szekrénysort kaptam, hatalmas tükörrel, egy könyvespolcot a könyveimnek, egy tévéállványt, fehér íróasztalt, egy gurulós széket, és egy franciaágyat hozzá illő éjjeliszekrénnyel. Kicsit sem hasonlított a régi szobámhoz, ott még láthatóak voltak a gyerekkorom nyomai, babarózsaszín falak, falmatricák, plüssök... Bár a cuccaim még a dobozok mélyén hevertek, tudtam, hogy imádni fogom a szobámat, ha végre minden a helyén lesz. Az ablakhoz léptem, hatalmas fehér függöny takarta, ami egészen a földig ért, hogy az ajtót is eltakarja. Kinyitottam az erkélyre nyíló ajtót, el sem hittem, hogy ez tényleg az én szobám. Mindig is szerettem volna egy erkélyt a szobámhoz. Végigsétáltam rajta, elért egészen a húgom szobája elé. Megállva előtte bekopogtam az ablakon.