21. December 19.

11.7K 672 83
                                    

Sokszor mondják, hogy rohan az idő. Hogy ez mennyire igaz... Miután hazajöttünk az osztálykirándulásról, hihetetlenül felgyorsult minden. Először napok teltek el, majd hetek, és később hónapok.

Eddigi életem legboldogabb napjait éltem. A szó szoros értelmében minden rendben volt körülöttem. Sikerült beilleszkednem az osztályba, igaz barátságokat kötöttem, a szüleimmel és a húgommal is jobban kijöttünk mint valaha, és nem mellesleg ott volt Adam is. Adam, aki az extrát hozta a szürke hétköznapjaimba. Úgy éreztem ő a másik felem. Szerettem őt, jobban mint bárkit is valaha.

A tél hidegnek bizonyult Bridgeport-ban. Rettentő hidegnek, a nyári hőséghez képest. Imádtam ezt az időszakot. A város karácsonyi fényekben pompázott, mindenhol fahéj és vanília illat terjengett. Egyszerűen öröm volt végig sétálni az utcákon.

A téli szünet előtti utolsó napnál jártunk. A suliban tombolt a karácsonyi hangulat. Az összes diák túl pörgött, már a tanárok is feladták, hogy megpróbáljanak órát tartani, így a nap döntő részében filmet néztünk, vagy csendben elfoglalhattuk magunkat. December elseje óta a suli minden pénteken elvitt minket, a 11. és a 12. évfolyamot korcsolyázni, a városi pályára. (Persze a kicsiket is vitték, csak őket csütörtökön.) Állandósult programunkká vált a péntek este. Mind elmentünk korizni, aztán vagy elmentünk a plázába kajálni, vagy Brandonék garázsában lógtunk. Fájó szívvel vettük tudomásul, hogy a mai lesz az utolsó ilyen nap. Bár a mai nap több szempontból is az utolsó nap lett, csak ezt akkor még nem tudtam...

-Csendesedjetek el légyszíves, hogy el tudjuk kezdeni az ajándékozást! -szólt ránk már sokadszorra az ofő.

Az osztályban kihúztuk a neveket még december elején, és mára beszéltük meg a karácsonyi ajándékozást. Szerencsére Ben-t húztam, nem valaki olyat akivel egyáltalán nem vagyok jóba.

-Akkor kezdeném én. -szólalt meg újra az ofő, mikor végre mindenki elcsendesült. -Akinek én idén ajándékot adok, az nem más mint Jake. -fordult a szőke hajú srác felé.

-Mindig is tudtam, hogy én vagyok a kedvence. -nevetett fel.

-Hát hogyne. -hagyta rá az ofő, majd kezet fogtak. -Kellemes ünnepeket kívánok! -adta át Jake-nek az ajándékát.

-Na hát az én ajándékom nem ilyen fenszi. -mutatott a gondosan becsomagolt ajándékra, majd felvett egy ajándéktáskát. -De azért boldog karácsonyt, haver! -nyújtotta át a padtársának, Brandon-nak.

Még alig húztuk ki a neveket, Jake rögtön hajlandó lett volna cserélni bárkivel. Mint kiderült Ashley-t húzta, az ex barátnőjét, de ezek szerint sikerült elcserélnie Brandonra.

Brandon Grace-nek adott ajándékot, és így haladtunk szépen sorban. Végül Sarah következett, aki nekem adott ajándékot.

-Boldog karácsonyt! -hozta oda az ajándékot, de közben próbálta kerülni a szemkontaktust.

-Köszönöm. -öleltem magamhoz mosolyogva, de az egész szituáció olyan idegennek hatott. Teljesen elidegenült tőlünk.

Nem foglalkoztam tovább Sarah-val, már mindent megpróbáltam. Próbáltam vele beszélgetni, írtam neki, hívtam magunkkal bulizni, de semmi nem hatott...

Felvettem az ajándékomat és Ben felé fordultam.

-Boldog karácsonyt Benny! -néztem rá vigyorogva, ő viszont a szemeivel meg tudott volna ölni.

Még pár hete ragadt rá ez a becenév. Rosszabbnál rosszabb becenevekkel piszkáltuk egymást, és azóta is így hívom.

Something New /BEFEJEZETT/Where stories live. Discover now