A napjaim olyan gyorsan teltek, hogy el sem tudtam hinni, hogy már péntek van, és már csak ez a hétvége van a nyárból, szombaton meg már a húgom is jön haza. A keddi meccs után egyik nap sem unatkoztam. Szerdán Lara jött át délután, csütörtökön anya szabadnapos volt, így csajos napot tartottunk, ami eddig eléggé kimaradt az életemből. Délelőtt vettünk pár új ruhát a sulira, délután pedig sütit sütöttünk. Vagyis leginkább csak anya sütött, én csak a konyhában tébláboltam. Adammel péntekre, azaz mára beszéltük meg a "csináljunk valamit" programunkat. Sokáig gondolkoztunk, de végül úgy döntöttünk moziba megyünk.
Egész nap egyedül voltam itthon, a szobámban lézengve töltöttem a napot. Zenét hallgattam és a tegnap sütött sütit eszegettem. Persze közben végig Lara-val chateltem, de nem tudta elterelni a gondolataimat Adam-ről. Fura izgalommal vártam már a délutánt.
Háromra elkészültem, egy fekete hosszúnadrágot vettem fel ami a térdénél szaggatott, valamint egy bordó ejtett vállú felsőt. Belebújtam a fehér converse-embe, és a tükör előtt próbáltam megbizonyosodni arról, hogy ez lesz-e a megfelelő outfit. Végül a vállamra dobtam a táskámat és fújtam pár csepp parfümöt magamra, majd lementem a lépcsőn. Mielőtt elindultam volna megcsörrent a telefonom. Anya hívott, és a lelkemre kötötte, hogy emberi időben érjek haza, mert reggel megyünk Maddy-ért.
Mikor kiértem a ház elé Adam még sehol sem volt. Pár percet ácsorogtam kint, már épp gondoltam, hogy felhívom, de akkor kinyílt a kapujuk.
-Szia. -sétált oda hozzám.
-Szia. -mosolyogtam zavartan.
Eddig sosem volt köztünk ilyen kínos a hangulat, de most valahogy furán éreztem magam.
-Mason megy be a városba, mondta, hogy eldob minket a plázába. -mondta miközben egy kocsi kiállt a házukból.
-Oké. -bólintottam.
Nem tudtam mit kéne mondanom, vagy csinálnom, de Adam megindult a kocsi felé, így én is követtem a példáját. Ösztönösen beült az első ülésre, én pedig mögé. Adam nevelőapja egy negyvenes éveiben lévő férfi. Fiatalos, mégsem tartottam illendőnek, hogy letegezzem.
-Jó napot! -köszöntem félénken miután beszálltam. A mondatomat követően pedig mindkettőjükből kitört a neveté.
-Szia. -mondta végül a férfi. -Tegezz nyugodtan, Mason vagyok. -tette hozzá.
-Utálja, ha magázzák. -vigyorgott Adam.
-Rendben. -mosolyogtam. -Sasha vagyok. -mutatkoztam be.
-Tudom, Adam már litániákat zengett rólad. -vigyorgott.
-Persze, égess be. -nevetett közbeszólva Adam, mire Mason is felnevetett.
Látszott rajtuk, hogy az évek alatt megkedvelték egymást és nincs köztük semmilyen feszültség.
-És Sasha, hogy-hogy pont ide költöztetek? -kérdezte miközben elindultunk.
-A szüleim itt kaptak munkát, a húgom meg most kezdene úgyis a középiskolában, szóval ő ígyis-úgyis új suliba ment volna. -magyaráztam.
Mason még kérdezett pár dolgot, de pláza nem volt messze pár perc alatt ott is voltunk.
-Majd jövök valamikor. -mondta Adam miután kiszállt a kocsiból.
-Akarod mondani, időben hazaérek, és vigyázunk magunkra. Nem csinálunk semmi hülyeséget, nem szöktetem meg a lányt és lépünk le Oroszországba... -helyesbített Mason, mire felnevettem.
YOU ARE READING
Something New /BEFEJEZETT/
Teen Fiction"-Sikerült bemutatkoznod. -dünnyögtem, de csak azt értem el, hogy nevetni kezdjen. -Ó igen, nem mindennap találkozik az ember ilyen csodás emberekkel, mint én. -mondta büszkén." "-Biztos nincs gáz? Nem tudom mi ütött belém, egyszerűen csak... -kezde...
