Something New /BEFEJEZETT/

25. Január 1.

Gyötrelmes fej fájással ébredtem. Az ablakon átszűrődő napsugarak szinte megvakítottak. Nehezemre esett még csak megmozdulni is. Ahogy körülnéztem a szobában, egy pillanatra megijedtem, hogy nem otthon vagyok, de aztán visszajátszottam magamban a tegnap este történéseit és már tudtam is, hogy hogy keveredtem ide. Megpróbáltam felülni, de egy kéz akadályozott benne. Óvatosan kibújtam a fiú nehéz karjai alól és az ágy szélére ültem. A lábaim csupaszak voltak, csak egy combközépig érő póló fedte a testemet. Adam még bőven az igazak álmát aludta, pedig a fali órán sikerült megállapítanom, hogy már délután negyed kettő van.

Óvatosan, a lehető leghallkabban szedtem össze a ruháimat a földről és felöltöztem. A csuklómon lévő hajgumival a hajamat egy copfba kötöttem majd kiosontam a fürdőszobába.

Amikor már azt hittem észrevétlen maradhatok egy kis szőkeségbe botlottam.

-Sashaaa! -csillant fel Courtney szeme a folyosó végén és már futott is felém.

-Szia Court. -gugoltam le hozzá, és átöleltem.

-Miért suttogsz? -kérdezte.

-Adam még alszik. -magyaráztam.

-Itt aludtál? -lepődött meg. Na nem azon, hogy itt aludtam, mert arra már korábban is volt példa, de Courtney-nak nehéz volt megértenie a szakítás után, hogy miért nem alszok többet a bátyjánál. -Akkor most megint itt fogsz aludni majd nálunk sokat? -kérdezte bizakodva.

-Még nem tudom Szívem. -ráztam meg a fejem.

-Anyával sütit csinálunk, jössz te is? -kérdezte vidáman.

-Épp a fürdőbe indultam, utána lemegyek, oké? -ajánlottam fel.

-Siess! -vigyorgott, majd már száguldott is le a lépcsőn.

Egy pillanatra csak álltam a folyosó közepén, majd egy sóhaj kíséretében beléptem a fürdőszobába. Alaposan megmostam az arcomat hideg vízzel, majd a tükörbe nézve kezdtem magamat bámulni. Elidőztem az arcomon. A tegnapi sminkem maradványai nyomokban felfedezhetőek voltak. A szemeim karikásak voltak, mégis csillogtak. Már rég éreztem magamat olyan szabadnak mint tegnap.

A tekintetem a nyakamra vándorolt ahol egy óriási szívásnyomot láttam meg. A lilás-vöröses foltok több helyen is díszelegtek a nyakamon. A kezemmel óvatosan megérintettem őket, mintha az érintésemmel eltüntethettem volna őket.

"-Lépjünk le innen. -motyogta Adam két csók között.

A buli még javában zajlott, de mi az emeleten élveztük egymás társaságát. Kifáradtan, lihegve bólintottam, de azonnal visszahúztam magamhoz és a szájára tapadtam. Túl régóta nem élvezhettem az ajkait, nem akartam beszélgetéssel tölteni ezt a kis időt. A falhoz nyomott, a szája a nyakamra vándorolt. Nem sokat tétovázott és már kezdte is csókolgatni, szívni. Tudtam, hogy nyoma fog maradni, de abban a pillanatban egy kicsit sem érdekelt."

A gondolataimat elhesegetve sütöttem le a szemeimet. Úgy markoltam a mosdó szélét, hogy az ujjaim szinte elfehéredtek. A fejemben millió dolog lejátszódott, mégis az összes Adam körül forgott.

Azzal amit tegnap csináltunk, semmit nem oldottunk meg, csak tovább bonyolítottuk a dolgokat. Abban a percben tudtam, hogy magam alatt vágom a fát amikor táncolni kezdtem vele. Tudtam, hogy nem fogok tudni ellenállni neki. Rettentően hiányzott. A baj csak az volt, hogy amit alkohol hatása alatt el tudtam neki felejteni, az józanon még mindig sírásra késztetett. Nem tudtam ilyen könnyen megfeledkezni a történtekről, a sok fájdalomról. Bármennyire is élveztem minden egyes pillanatot vele tegnap este, a varázs mára elmúlt, és csak a kínzó valóságérzet maradt helyette.