Something New /BEFEJEZETT/

6. Focimeccs.

Hitetlenkedve néztem a telefonomra ami délután fél egyet mutatott. Mégis, hogy lehettem eddig kiütve? A fejem hasogatott, szinte nehéz volt nyitva tartani a szemeimet. Értetlenül néztem a rengeteg értesítésre a telefonomon. 12 nem fogadott hívás, 5 sms, és akkor még nem is láttam hányan írtak messengeren... Lesütött szemekkel lezártam a telefonom, és próbáltam visszaemlékezni az estére. Adammel elmentem a buliba, megismertem a többieket, Lara-val jóba lettünk... Hirtelen bevillant egy kép Chace-ről, és rá kellett jönnöm, hogy ez nem egy álom volt csak, hanem tényleg találkoztunk, méghozzá Adam is ott állt mellettem. Kiborultam, Adam vigasztalt, Lara-val sorba ittuk a feleseket, képszakadás... Mégis, hogy a fenébe kerültem haza? Újra a telefonomra néztem és megnyitottam az smseket.

Adam(3):
"Nálam van a kulcsod, hívj ha felébredtél"
"Minden oké?"
"HÍVJ FEL!!!"

Az elsőt még éjjel írta fél háromkor, az utolsó kettőt pedig ma. Mi a francot keresnek nála a kulcsaim? Idegesen nyitottam meg a másik üzenetet ami egy számról érkezett.

Ismeretlen szám(1):
"Lara vagyok, Adam adta meg a számodat. Csörgess meg holnap, hogy mi a helyzet."

Az utolsó üzenet pedig a húgomtól jött.

Maddy(1):
"BESZÉLNÜNK KELL!!!!"

Azt hiszem mindenkit kellően kiakasztottam az "eltűnésemmel", ugyanis az összes nem fogadott hívás is tőlük jött.

Idegesen túrtam a hajamba, nem is tudtam mivel kezdjem. Inkább lezártam a telefonom és az ágyamra dobtam, majd nagy nehezen felkeltem. A fürdőbe mentem és a tükör előtt állva nagyjából kifésültem a hajamat és egy laza kontyba feltekertem a fejem tetejére. Már éppen mentem volna vissza a szobámba amikor a tükörben megpillantottam a nyakamat. Egy irdatlanul nagy lilás-vöröses folt virított rajta. Egy kisebb szívroham után visszarohantam a szobámba és azonnal hívni is kezdtem Adamet.

-Na végre! -szólt bele pár csörgés után.

-Mi az Isten van a nyakamon? Egyáltalán hogy? Mikor? Ki? -hadartam hisztérikusan a kérdéseimet.

-Hát ez egy vicces kis történet. -motyogta.

-Örülök, hogy jól szórakozol, de én nem vagyok vicces kedvemben! -csattantam fel. -Amúgy meg mi a francért vannak nálad a kulcsaim? -jutott eszembe.

-Mert valaki olyan részeg volt, hogy nem tudta kizárni a kaput. -vágta rá.

-Jó ég! -kaptam a szám elé a kezem, és elszörnyedve gondoltam bele, hogy vajon még mire nem emlékszek.

-Gyere ki az utcára, oda adom a kulcsaid. -mondta végül.

-Oké. -mondtam majd bontottam a hívást.

Gyorsan elkezdtem bekenni alapozóval a nyakamat, majd a hajamat is leengedtem, hogy anya biztos ne lássa meg. A tegnapi ruhámat lecseréltem egy egyszerű farmerre és egy felsőre, majd lementem.

Körülnézve a nappaliban senkit nem találtam így a konyhába indultam, de ott se jártam szerencsével. Oké, Maddy gólyatáborban, apa dolgozik, de hol a fenében van anya? Egy lapot pillantottam meg az asztalon.

"Be kellett mennem dolgozni, ma van az első napom. Kaja a mikróban, hívj ha felébredtél. Puszi, Anya!"

Remek, ezért kentem egy kiló alapozót a nyakamra... Visszaraktam a lapot az asztalra, majd megindultam az ajtó felé. Lenyomtam a kilincset, de az nem nyílt. Hát persze. Anya bezárta, mert gondolta nálam vannak a kulcsaim. Ez a nap egyre jobban alakul. Felszaladtam a szobámba a telefonomért és felhívtam Adamet, hogy neki kell bejönnie, mert nincs kulcsom. Pár perc múlva már a nappalink közepén álltunk.