Something New /BEFEJEZETT/

17. Szeptember 15.

Talán még sosem vártam ennyire a hétfő reggelt. Most, hogy minden rendben volt körülöttem, sőt több mint rendben, egyszerűen nem tudtam nem mosolyogni. Már jóval az ébresztőm előtt felébredtem, így időben sikerült elkészülődnöm. Egy fekete, térdnél szaggatott farmert, egy fehér felsőt és a farmerdzsekimet vettem fel. Az eddigi hideghez képest meglepően jó idő volt. Elkészítettem a mindennapi sminkemet, a hajamat pedig csak kifésültem és hagytam a vállamra omlani. Pár cseppet fújtam magamra a kedvenc parfümömből, a vállamra dobtam a fekete iskolatáskámat és lementem a konyhába.

-Jó reggelt! -dobtam le a táskámat az egyik székre és már indultam is a hűtő felé.

-Jézusom, te beteg vagy? -kérdezte a húgom furán nézve rám. -Sose vagy kész 3/4 nyolc előtt. -nézett az órára amin még fél nyolc sem volt.

-Csak szerelmes. -vigyorgott apa az asztalnál ülve.

-Haha. -forgattam a szemem, miközben öntöttem egy kis narancslét a poharamba.

-Péntekre ne tervezzetek semmit. Szabadnapot vettünk ki, ha hazaértetek az iskolából elmegyünk vacsorázni. -mondta anya.

-Csak szombaton lesz a szülinapom. -néztem rá furán.

Ez már kiskorunk óta hagyomány, hogy amikor szülinapja van valakinek, akkor elmegyünk vacsorázni.

-Most pénteken tudunk csak menni. -magyarázta anya. -Valamelyik nap el kell mennünk bevásárolni is az osztálykirándulásra. -tervezgetett.

-Párizs a szerelem városa, véletlen lenne ez? -szólt közbe apa.

-Az biztosan nem véletlen, hogy én most itt hagylak titeket. -nevettem fel, és felvettem a székről a táskámat.

Az előtérben gyorsan belebújtam a fekete vans cipőmbe, majd visszanéztem a konyhában ülőkre, akik még mindig jót szórakoztak apa beszólásán.

-Sziasztok. -köszöntem el, mielőtt kinyitottam az ajtót. 

-Au revoir! (Viszlát!) -kiáltott utánam apa franciául, mire felnevettem.

Ahogy kiértem az utcára, megpillantottam Adam-et. Lazán a kapujuknak dőlve nyomkodta a telefonját. Amikor meglátta, hogy jövök, elmosolyodott, a zsebébe tette a telefonját és megindult felém.

-Szia. -öleltem magamhoz szorosan.

-Szia Cica. -húzott magához és egy puszit nyomott a hajamra.

Mosolyogva a vállába fúrtam az arcomat és beszívtam az illatát. Tipikus Adam illat, nem is tudom mihez hasonlítani. 

Egy kicsit eltolt magától, de épp csak annyira, hogy a szemembe tudjon nézni. Ösztönösen a nyaka köré kulcsoltam a kezeimet ő pedig a csípőmnél fogva tartott magával szemben. Vigyorogva néztem a szemébe, nem tudtam nem mosolyogni. Közelebb húztam magamhoz és egy puszit nyomtam a szájára. Mikor elhúzódtam csalódottan nézett rám.

-Na mi az? -kérdeztem felvont szemöldökkel, de nem tudtam elrejteni a mosolyomat.

Szó nélkül odahajolt hozzám és a számra nyomta az ajkait. Egy pillanatig sem ellenkeztem, rögtön visszacsókoltam. Azonnal borzongás futott végig a testemen.

-Így már mindjárt más. -mondta vigyorogva miután elhúzódott.

Mosolyogva végig simítottam az arca vonalát és  a szemébe néztem.

-Indulnunk kéne. -emlékeztettem.

-Menjünk. -bólintott, majd összekulcsolta az ujjainkat és így indultunk el a suli felé.