Something New /BEFEJEZETT/

19. Szeptember 22.

Egy Párizsba tartó gépen ültem Lara-val és Grace-szel. A fülemből kilógó headset-tel bámultam ki az ablakon, és hallgattam az egymás után váltakozó zenéket. Semmihez nem volt kedvem, dühös voltam. Éreztem, hogy a könnycseppek mardossák a szememet, de nem hagytam őket kifolyni, bármennyire is jól esett volna sírni. Lara biztatóan rám mosolygott amikor összetalálkozott a tekintetünk, majd tovább szemléltem a felhő rengeteget, mintha az annyira érdekes lenne.

Persze ennek előzménye is volt. A szombati szülinapi bulim után kezdődött a balhé. Szombat hajnalban együtt sétáltunk haza Adam-mel, de eléggé fagyos volt köztünk a hangulat. A bulin pár szót váltottam Noah-val, de Adam már akkor is szúrós szemekkel figyelt minket, pedig szegény csak az ajándékomat akarta odaadni. Adam utána egész este bunkózott, én meg nem akartam megölni a buli hangulatát így leginkább a többiekkel voltam. Szótlanul sétáltunk hazáig.

-Jó éjt! -mondtam sértetten és a kapu felé indultam.

Vártam, hogy majd utánam jön, vagy mond valamit, de nem ez történt. Egyszerűen csak hozzám hasonlóan motyogott egy "jó éjt-et" és hazament. Másnap robbant a bomba...

Amikor átjött hozzám délelőtt bocsánatot kérni, még egyikünk sem volt a helyzet magaslatán, így mindenen megsértődtünk. Az tette fel az i-re a pontot, amikor megcsörrent a mellettünk heverő telefonom és egy sms villant fel. Esélyem se volt lezárni a telefont, hiszen ennyi idő alatt az egész teljesen elolvasható volt.

"Sajnálom, hogy összevesztetek Adam-mel, remélem nem miattam. Noah. "

Tudtam, hogy Adam ezen is ki fog akadni, pedig ez aztán semmi nem volt. Először Noah-t szidta, aztán azon akadt ki, hogy megvan neki a számom. Hiába magyaráztam neki, hogy nem én adtam meg neki, mert akkor nekem is meg lenne az övé, már pedig ha meglenne akkor nem írta volna oda a végére a nevét, hogy tudjam ki az. Teljesen hajthatatlan volt, bár fogalmam sincs miért akart ennyire veszekedést generálni.

Ez volt az első nagyobb vitánk, nem is kerestük egymást egész vasárnap. Mondhatom, baromi sok kedvem volt így készülődni az osztálykirándulásra...

Ma reggel anyu vitt ki a reptérre, a húgom már suliban volt, apa meg dolgozott. Adam-mel egy szót sem váltottunk a veszekedés óta. Amikor a reptérre értünk elköszöntem anyától és csatlakoztam a többiekhez. Egy kupacban álltunk az egész kis társaságunk, Adam-mel mégis kerültük egymás tekintetét. Nem tudtam megérteni őt. Ha valaki ezek után haragudhat, az én vagyok. Úgy döntöttem nem én leszek az, aki rohan utána, majd ha észhez tér akkor keres.

A kialakult helyzet miatt kezdenünk kellett valamit, mert a jegyem eredetileg Adam mellé szólt volna, de nem szívesen ültem volna végig kínos csendben a hosszú utat. Így mi lányok, Lara, Grace és én ültünk együtt, míg Adam, Ben és Brandon.

Kedvtelenül vártam, hogy végre oda érjünk, de az órák csak nem akartak eltelni. Mikor már nem tudtam mit kezdeni magammal, lecsuktam a szemeimet és fel sem keltem amíg le nem száltunk.

Egy busz várt minket a reptéren, ami elvitt minket a szállásig. Nem akartam, hogy Lara itt is velem üljön Ben helyett, így beültem az egyik kettes ülésre, és vártam, hogy elinduljunk. Alig telt el pár perc, mikor Grace ült le mellém.

-Hát te? -néztem fel rá.

-Megnyertél utitársnak. -mosolygott rám, de amikor még mindig kérdőn néztem rá, mert tudtam, hogy nem ennyi az egész, akkor felsóhajtott. -Oké, rossz nézni ahogy itt depizel. -ismerte el.

-Nem depizek. -tiltakoztam nevetve.

-Ó, akkor minek neveznéd azt, hogy kifelé nézel az ablakon világfájdalommal az arcodon és nem beszélsz senkivel? -forgatta a szemét.