Viszonylag gyorsan eltelt ez a hetem. A hétfői ájulásom óta semmi érdekes nem történt velem. A péntek estét a családommal és Adam-mel töltöttem. Anyáék őt is meghívták, hogy jöjjön velünk vacsorázni. Egész jól telt az esténk, sokkal kínosabbra számítottam.
Ma reggel, vagyis inkább hajnalban a vártnál jóval hamarabb ébredtem.
Az igazak álmát aludtam, amikor a telefonom iszonyat hangosan csörögni kezdett. Csukott szemmel tapogatóztam utánna. Meg sem nézve, hogy ki az felvettem és a fülemhez tartottam miközben visszadőltem a párnámra.
-Boldog 17. szülinapoooooot! -kiabált bele Lara, nekem pedig el kellett tartanom a készüléket a fülemtől, hogy ne süketüljek meg.
-Mrghhhm. -nyöszörögtem. -Mennyi az idő? -kérdeztem végül, mikor sikerült egy kicsit észhez térnem.
-Fél öt. -nevetett a telefonba.
Hitetlenkedve néztem magam elé. Azt hittem csak szivat, de amikor megdörzsöltem a szemem, hogy lássam a tv-m felett lévő órát, tényleg fél ötöt mutatott.
-Most már teljesen biztos, hogy a legjobb barátnőm nem normális. -dünnyögtem, de Lara nem vette a szívére, csak felnevetett.
-Szülinapod van. -jelentette ki teljes egyszerűséggel.
-Aha, meg hajnali fél öt is. -fúrtam a párnámba a fejem. Szinte láttam magam előtt ahogy a szemeit forgatja.
-Szedd össze magad, ma olyan szülinapod lesz amit sosem fogsz elfelejteni! -mondta lelkesen. Őszintén szólva, nem volt olyan a hangja, mint aki most riadt fel.
-Ha azt mondom, hogy az is maradandó emlék marad, hogy felkeltettél fél ötkor, akkor vissza aludhatok? -próbálkoztam.
-Hát, ha ilyen állapotban akarsz találkozni Adam-mel. -vágta rá, én pedig értetlenül néztem magam elé.
-Mi a francot terveztek? -kérdeztem két ásítás között.
-Tökéletes szülinapot neked. -nevetett. -Na én megtettem a feladat rám eső részét, felébresztettelek. Adam ötre ott van érted és elhoz a következő állomásra. -magyarázta. -És ne is gondolkodj rajta, hogy kikapcsolod a telefonod, hogy ne érjünk el, és vissza tudj aludni. A húgod fogja beengedni Adam-et hozzátok pontban ötkor. -figyelmeztetett.
-Én megöllek titeket! -mérgelődtem.
-Nem sokára találkozunk! Puszi. -tette le a telefont.
El sem tudtam képzelni mi a fenét akarnak csinálni amihez hajnali ötkor el kell indulnunk. Mindenesetre nem akartam egésznap úgy kinézni mint egy élő halott, szóval inkább felkeltem.
Gyorsan megmostam az arcomat és a fogamat a fürdőben, majd copfba kötöttem a hajamat. Nem vittem túlzásba az öltözködést sem, csak egy egyszerű kék farmert vettem fel, egy fekete feliratos pulcsival, és a fekete vans-emmel. A sminkkel sem bajlódtam sokat, csak korrektorral elfedtem a szemem alatti karikákat és egy kis szempillaspirált használtam. A zsebembe csúsztattam a telefonomat és halkan lementem a lépcsőn, hogy ne ébresszek fel senkit.
-Boldog szülinapot! -kiáltották a szüleim és Maddy amikor beléptem a konyhába.
-Mi a franc? -mondtam ki az első dolgot ami eszembe jutott. Mindhárman felnevettek az arcom láttán. -Valaki beavatna, hogy mi a fene van ma mindenkivel? -kérdeztem furán.
YOU ARE READING
Something New /BEFEJEZETT/
Teen Fiction"-Sikerült bemutatkoznod. -dünnyögtem, de csak azt értem el, hogy nevetni kezdjen. -Ó igen, nem mindennap találkozik az ember ilyen csodás emberekkel, mint én. -mondta büszkén." "-Biztos nincs gáz? Nem tudom mi ütött belém, egyszerűen csak... -kezde...
