Something New /BEFEJEZETT/

14. Szeptember 12.

Az egész hetem káosz volt. A tanárok megőrültek, és minden egyes tantárgyból több oldalakat körmöltünk a füzetbe. Már a hét közepére teljesen ki voltam merülve. Ahogy hazaértem, minden egyes délután másnapra tanultam legalább hatig, de néha még tovább is. Ilyen ez a 11. évfolyam... Talán még sose vártam ennyire, a mai napot, hogy péntek legyen.

Anyáék reggel elköszöntek tőlünk, mert ma indultak üzleti útra Londonba. Először ellenezték Maddy ötletét, hogy discoba akar menni, de végül belátták, hogy elég nagy már hozzá ő is. Így történt, hogy hét körül éppen hazafelé tartottunk a boltól, mert kellett vennünk pár dolgot estére, mert Maddy mára hívta át az osztálytársait. Éppen bekanyarodtunk az utcánkba amikor a telefonom csörögni kezdett. Lara hívott.

-Mindjárt hazaérünk és jöhetsz. -szóltam bele köszönés nélkül. Megbeszéltük, hogy ha hazaértünk Maddy-vel megcsörgetem és átjön segíteni.

-Ne utálj légyszi. -mondta bizonytalan hangon.

-Miért utálnálak? -ráncoltam a szemöldököm értetlenül.

-Nem tudok ma átmenni. -kezdett bele. -A szüleim most szóltak, hogy nálunk alszik a két unokahúgom, és nekem kell vigyáznom rájuk. Nem hagyhatom egyedül őket a húgommal. -hadarta elcsukló hangon.

-Nem baj. -sóhajtottam.

-De igen! Megígértem, hogy átmegyek ma, utálom ha valamit megígérek és nem tudom betartani.

-Tényleg semmi baj, megértem. -nyugtattam.

-A holnap este még áll? -kérdezte.

-Persze! -vágtam rá rögtön. Még az hiányozna, hogy holnap is egyedül vigyem el őket.

-Akkor ahogy hazamennek az unokahúgaim, délután rögtön átmegyek és együtt készülődünk a bulira! -lelkesedett.

-Oké. -nevettem fel.

-Tényleg sajnálom a mai napot, nem így terveztem.

-Tudom. -mosolyodtam el. -Semmi baj. Csak elbírok valahogy egyedül is pár 14 évessel. -mondtam, miközben a húgomra néztem vigyorogva.

-Majd felhívlak skype-on és küldöm az erőt. -mondta, mire felnevettem.

A házunk elé érve megláttam Adam-et. Intett, hogy menjek oda. A húgom kezébe adtam a kulcsot, hogy be tudjon menni a házba, majd suttogva mondtam neki, hogy mindjárt megyek én is, majd megindultam Adam felé.

-Lara, most le kell tennem. Holnap találkozunk! -búcsúzkodtam gyorsan.

-Majd írj este helyzetjelentést, hogy mi a helyzet. -mondta.

-Írok. -biztosítottam nevetve, majd letettem a telefont.

-Szia. -mosolygott rám Adam, amikor odaértem hozzá.

-Szia. -köszöntem én is.

-Épp kutyát sétáltatni indultunk Courtney-val. Nem jössz velünk? -kérdezte.

Többször is előfordult ezen a héten, hogy este elmentünk a húgával kutyát sétáltatni.

-Most nem tudok. Lara épp most mondta le az estét. Egyedül kell mindent megcsinálnom. -forgattam a szemem.

-Ma mennek át Maddy osztálytársai? -kérdezte.

-Aha. -bólintottam.

-Menjek át este, hogy ne unotkozz? -kérdezte, én pedig felvont szemöldökkel bámultam rá. Mikor leesett neki, hogy amit mondott elég félreérthető öntelt mosolyra húzta a száját. -Nem arra gondoltam! -tette fel a kezeit védekezően,miközben kitört belőle a nevetés. -Persze én semmi jónak nem vagyok az elrontója. -nézett rám kihívóan.