Something New /BEFEJEZETT/

16. Szeptember 14.

Lara-val reggel alig bírtunk kimászni az ágyból, pedig muszáj volt, mert az ébresztő nem kapcsolta ki magát. Fel kellett kelnünk fél 11-kor, mert ebédre haza kellett érnie.

-Soha többet nem megyek úgy bulizni, hogy másnap családi kaja. -motyogta nyűgösen mikor kiértünk az utcára. -Legszívesebben egész délután aludnék, de megígértem Ben-nek, hogy átmegyek hozzá. -mesélte. -Te találkozol ma Adam-mel? -kérdezte.

-Nem hiszem, nem beszéltünk róla. -ködösítettem.

-Beszélnetek kéne. -húzta el a száját.

-Lehet. -sóhajtottam. -Majd lesz valahogy. -vontam meg a vállam.

-Na megyek, mert ha elkések anya leszedi a fejemet. -forgatta a szemeit. -Majd később beszélünk. -ölelt magához.

-Majd írj ha hazaértél Ben-től. -szorítottam magamhoz. -Kitartást az ebédhez. -vigyorogtam.

-Köszi. -nevetett fel. -Este írok. -köszönt el, majd indult is.

Miután bementem a házba már nem volt kedvem visszaaludni. Felmentem a szobámba, egy egyszerű otthoni ruhába bújtam (fekete cicanadrág, szürke ejtett vállú rövidujjú) és a fejem tetején egy laza kontyba fogtam a hajam. Ezután a konyhába mentem és készítettem pár palacsintát reggelire. Már épp fel akartam vinni a húgom szobájába, hogy felébresszem és ott reggelizzünk, de akkor az asztalomon lévő telefon sms-t jelzett.

Adam: Ébren vagy?
Sasha: Aha.
Adam: Átmehetek? Ráérsz beszélgetni?
Sasha: Persze. Nyitva van a kapu, gyere be nyugodtan.

Ettől furább smsezésünk se volt még. Kíváncsi voltam mit akar mondani, ugyanis az utolsó sms-emre nem válaszolt már. Gyanítottam, hogy azért mert elindult. Annyi időm volt csak, hogy a hajgumit kikapjam a hajamból, és az ujjaimmal gyorsan átfésültem a hajamat, hátha az valamit javít a kinézetemen.

A konyhában ültem az asztalnál a telefonomat nyomkodva, amikor nyílt az ajtó. A szívem rögtön hevesebben kezdett verni.

-Szia. -köszöntem és az asztalra tettem a telefonom, miközben felkeltem.

-Lara? -kérdezte köszönés nélkül, miközben közelebb jött.

-Hazament. -mondtam.

-Maddy? -kérdezte mire értetlenül néztem rá. Nem értettem ezt a nagy kérdezősködést.

-Még alszik. -mondtam furán, mire elmosolyodott, én meg továbbra is kérdőn néztem rá.

A következő pillanatban átszelte a köztünk lévő távolságot, egyik kezével megragadta a derekamat, a másikkal megsimitotta az arcomat, majd a hajamba túrva közelebb húzott magához. Egy pillanatig sem hezitált, rögtön a számra nyomta a száját. A meglepettségtől szinte teljesen lefagytam, a szívem majd kiugrott a helyéről. Amikor felfogtam mi is történik, lehunytam a szemeimet és a nyaka köré kulcsoltam a kezeimet miközben a hajába markoltam.

Ez most nem olyan volt mint amikor először csókolóztunk. Ebben sokkal több érzelem volt. Óvatosan érintette az ajkait az enyémekhez, egyáltalán nem volt erőszakos. Pont olyan volt amilyennek lennie kellett. Belemosolyogtam a csókunkba a boldogságtól. Egy pillanatra elhúzódott, kiváncsi volt a reakciómra, de válaszként csak rögtön visszahúztam magamhoz és a szájára tapadtam. Én voltam az aki elmélyítette a csókunkat, már köze sem volt az előző kis semmiséghez. A csípőmnél fogva addig tolt még a hátam a konyhapultnak nem ütközött, majd egyszerű mozdulattal felemelt és a szélére ültetett, de közben egy pillanatra sem szakította meg a csókunkat.