Something New /BEFEJEZETT/

2. Kiscica.

-Már megint éjjelig sorozatoztatok, mi? -nézett ránk anya az ágy végéből mosolyogva.

-Mennyi az idő? -nyöszörögte mellettem a húgom.

-Annyi, hogy kelljetek, mert lassan indulnunk kell. -húzta fel a redőnyt válaszként, majd kiment a szobából.

Álmosan az éjjeliszekrényemen tapogatóztam a telefonom után. Mikor megpillantottam az időt azt hittem elájulok.

-Teljesen biztos, hogy elment az esze. -mutattam Maddy felé a telefont.

-Hét óra, komolyan? -dőlt vissza a párnára. -Legalább nyáron hagynának aludni.

-Csak tudnám mit akar ilyen korán a suliban. -dünnyögtem, majd nagy nehezen felültem, és kimásztam az ágyamból.

Ásítozva mentem végig a folyosón a fürdőszobáig. Megmostam az arcomat és a fogamat, majd copfba kötöttem a hajamat. Elkészítettem a szokásos nyári sminkem, ami korrektorból és szempillaspirálból áll, majd mentem is vissza a szobába. Már a húgom is felkelt, vagyis mertem azt feltételezni, mert nem volt már a szobámban. Elővettem a szekrényemből egy fekete magas derekú nadrágot, és egy szürke, feliratos crop top-ot vettem fel hozzá. A zsebembe tettem a telefonomat, pár cseppet fújtam magamra a parfümömből, majd lementem a földszintre, ahol már a húgom és anya is a konyhában ültek. Örök rejtély marad, hogy Maddy, hogy tud ilyen gyorsan elkészülni. Alig értem oda hozzájuk, anya rögtön meg is állított.

-Sasha, ez felső nem igazán iskolába való. -csóválta a fejét. -Menj, még van időd átöltözni. -mutatott az emelet felé.

-Mi a bajod a felsőmmel? -fontam össze a kezemet sértetten.

-Az, hogy hiányzik az alja! -vágta rá. -Nyomás! -mutatott ismét az emelet felé, de ezúttal nem tűrt ellentmondást.

-Nem hiszem el! -dünnyögtem majd sietve felmentem.

Mindig talál valamit, amivel belénk bír kötni. Idegesen trappoltam fel a lépcsőn, és kerestem a szobámban egy másik felsőt. Direkt olyat választottam aminek a lehető legmagasabb a nyaka, és semmi dekoltázsa nincs.

-Megfelel? -kérdeztem mikor beléptem a konyhába.

-Tökéletes. -bólintott. -Reggelizz, aztán induljunk! -adta ki az újabb parancsot.

-Azt hiszem a mai reggelitől elment a kedvem. -indultam meg a cipőm felé. -Csak legyünk már túl ezen a hülye beiratkozáson. -motyogtam miközben a cipőfűzővel bajlódtam.

-Hogy mondod? -kérdezte morcos hangon mögöttem apa, de hallottam rajta, hogy alig bírja visszatartani a nevetését.

-Csak azt mondtam, hogy alig várom, hogy láthassam az új sulit. -húztam mosolyra a számat.

-Tökéletesen hallottam mit mondtál először is. -nevette el magát. -Nyugi, anyád most még egy kicsit ideges a költözés, meg úgy minden miatt, de nyugi majd megbékél. -nyomott egy puszit a hajamra.

-17 éve élek vele együtt, és még egy percre sem sikerült megnyugodnia. -forgattam a szememet. -Próbálkozz Maddy-nél, ő még lehet hisz a mesékben. -mondtam,mire apa ismét felnevetett.

-Ha befejeztétek a kacarászást indulhatnánk? -lépett oda hozzánk anya, Maddy pedig unott arccal követte.

-Persze Szívem, menjetek csak. -nyomott egy puszit apa az arcára. -Sok sikert lányok! -ölelt még egyszer magához engem és Maddy-t is.

Mikor kimentünk az utcára a kocsihoz, egy fiú állt a szomszéd ház előtt. Talán egy fejjel lehetett magasabb, mint én. Barna haja volt, fekete nadrágot és szürke felsőt viselt. Mintha csak kilépett volna egy újság címlapjáról. Csak azért sikerült ennyire megbámulnom, mert ő is épp ennyire bámult minket, gondolom még nem igazán érzékelte, hogy mi vagyunk az új szomszédai. Egy darabig magamon éreztem a tekintetét ahogy végig mért, de inkább beszálltam az autóba.