Elzsibbadt végtagokkal ébredtem. Alig bírtam mozdulni is, az éjjel jól összegabalyodtunk Adam-mel. A mellkasára hajtott fejjel feküdtem, ő pedig szorosan magához ölelt. Mosolyogva néztem ahogy alszik. Hihetetlenül édes volt. Nem tudtam kontrolálni magam, a kezemmel végig simítottam az arcvonalát.
-Tudod... -köszörülte meg a torkát, még mindig csukott szemekkel, én pedig lefagytam. -Nem igazán tudok úgy aludni, ha közben nem csak bámulnak, de piszkálnak is. -mosolyodott el, mire zavaromban teljesen elpirultam.
A szemembe nézett és mosolyogva magához húzott.
-Jó reggelt! -fúrtam az arcomat a vállába.
-Jó reggelt! -ölelte át a derekamat, majd hirtelen fordított a helyzetünkön és fölém kerekedve a matracra szorított. Na nem mintha annyira menekülni akartam volna.
-Nagyon aktív vagy ma reggel. -nevettem fel, ő pedig közelebb hajolt, csak pár centi választotta el az arcunkat.
-Igazán? -vigyorgott.
Egy apró puszit nyomott a nyakamra, amitől rögtön kirázott a hideg. Látva a reakciómat felbátorodott, és félre túrva a hajamat folytatta. Borzongás futott végig az egész testemen ahogy apró csókokkal hintette be az egész nyakamat. A kezemet a hajába futtattam és egy apró sóhaj hagyta el a számat miközben a hajába markoltam.
-A-dam. -mondtam szakadozottan, de erre csak a másik kezével végig simított az oldalamon, én pedig feladtam, ha akartam volna se tudtam volna ellenállni neki.
Folytatta, egy-két helyen megszívva a vékony bőrt. A szája az arcom felé vándorolt, már épp egy puszit lehelt volna a szám sarkára, amikor kopogtattak az ajtómon. A szemeim azonnal kipattantak és észhez tértem. Adam rögtön legördült rólam, és a hajába túrva próbálta helyrehozni azt, amíg én próbáltam magamat összeszedni. Lassan felültem az ágyon, és próbáltam csillapítani a zihálásom. Amikor már nem kapkodtam a levegőt, és a szívem sem akart kiugrani a helyéről, az ajtóhoz sétáltam.
-Igen? -kérdeztem miközben kinyitottam. Lara állt velem szemben. Teljesen lesokkolódva néztem rá.
-Maddy engedett be. Úgy sajnálom, hogy nem tudtam jönni tegnap. -kezdett fecsegni, és a nyakamba borult, én pedig mivel nem számítottam rá, hátráltam pár lépést, ezzel meglökve a szobám ajtaját ami teljesen kinyílt.
Lesütött szemekkel szorítottam magamhoz Lara-t, mintha azzal elérhettem volna, hogy ne lássa meg Adam-et. Persze ez lehetetlen volt, már csak onnan is tudtam, hogy Lara felnevetett.
-Óóó... -nézett rám vigyorogva. -Lehet még sem olyan nagy baj, hogy nem jöttem. -nevetett fel. -Szia Adam. -köszönt, a még mindig az ágyamban heverő fiúnak.
-Hali. -intett Adam vigyorogva. Annyira nem zavartatta magát.
Lara kérdőn felém fordult némi magyarázatra várva.
-Szóval... Maddy engedett be? -kérdeztem terelve a témát.
-Aha. -bólintott furán. -Utólag már nem bánom, hogy kopogtam és nem csak úgy berontottam. -mondta, mire Adam felnevetett, én meg csak a szememet forgattam, miközben ők ketten egész jót derültek a kialakult szituáción.
-Pedig semmi extra nem történt. -nézett a szemembe mélyen Adam, de nem tudta elrejteni a mosolyát, ahogy én sem. Lara csak zavartan nézett hol az ágyban fekvő Adam-re, hol rám, de nem értette Adam beszólását.
-Na jó, lehet nem is baj, hogy nem tudom miről beszéltek. -nézett kerek szemekkel.
-Semmiről, Adam hülye. -rendeztem le ennyivel. -Mindegy is. Hogy-hogy ilyen korán jöttél? -tereltem a témát.
YOU ARE READING
Something New /BEFEJEZETT/
Teen Fiction"-Sikerült bemutatkoznod. -dünnyögtem, de csak azt értem el, hogy nevetni kezdjen. -Ó igen, nem mindennap találkozik az ember ilyen csodás emberekkel, mint én. -mondta büszkén." "-Biztos nincs gáz? Nem tudom mi ütött belém, egyszerűen csak... -kezde...
