Something New /BEFEJEZETT/

8. Szeptember 1.

A nyár utolsó napjai nyugisan teltek. Szombaton Maddy hazajött, egész nap a szobámban lógtunk és beszélgettünk. Vasárnap  a sulira vettük meg a cuccokat. Már vártam a mai napot, minden nyár végén van bennem egy kis lelkesedés, most meg az új suli miatt főleg, de ez a kezdeti lelkesedés sosem tart pár hétnél tovább...

Kipihenten ébredtem fel az ébresztőm csörgésére. 3/4 hétre állítottam, hogy biztos ami biztos, időben elkészüljek. A ruhával igazából nem nagyon kellett bajlódnom, csak belebújtam az ünneplőmbe ami egy fehér 3/4-es ujjú, csipkés felsőből, egy fekete szoknyából és egy fekete telitalpú cipőből állt. A hajamat csak átfutottam az ujjaimmal és hagytam a vállamra omlani. A vállamra dobtam a táskámat amiben csak egy füzet és a tolltartóm volt majd indultam is.

Maddy a konyhában várt rám. Mikor leértem szinte azonnal fel is pattant.

-Na végre. -vette fel a táskáját.

-Nyugi már, csak elrakom a kajám és mehetünk. -léptem az asztalhoz és elpakoltam az innivalóm és a fornettis zacskót amit anya készített oda.

-Sok sikert az első naphoz, este találkozunk! -mondta, és egy-egy puszit nyomott az arcunkra, miközben ő is készülődött a munkahelyére.

Negyed nyolc után sikerült elindulnunk, még szerencse, hogy Lara-val megbeszéltük, hogy együtt ülünk és ő előbb bement, hogy foglaljon helyet. Adam is írt, hogy menjünk együtt, de passzoltam, és inkább a húgommal mentem.

Viszonylag gyorsan oda értünk. Az iskola környékén már egész sok diák lézengett, hozzánk hasonlóan fekete-fehér ünneplőben. Nem időztünk sokáig, azonnal bementünk a suliba. Miközben mentünk fel a másodikra, végig Maddy-t bíztattam, hogy ne féljen a gólyaavatás miatt. Mikor felértünk elváltak az útjaink, ő az A folyosóra ment, én pedig a B-re. A folyosó vége felé találtam meg a "11/B" feliratú termet. Egy nagy levegőt vettem, majd félve benyitottam az új osztályomba.

-Sziasztok. -köszöntem félve a többiekre nézve, de még nem volt bent mindenki.

Válaszul csak pár sziát és helót kaptam, nem nagyon foglalkoztak velem. Szerencsére megláttam Lara-t az ablak melletti sor egyik hátsó padjában és oda siettem hozzá.

-Szia. -ugrott fel rögtön és megölelt. Megkönnyebbülten szorítottam magamhoz, végre egy ismerős arc.

Nem sokkal utánam beléptek a terembe a fiúk is. Adam, Brandon, Ben, Jake és David. Hozzánk hasonlóan ők is a terem vége felé igyekeztek. Mind az öten megöleltek minket, mintha olyan régóta nem láttuk volna egymást, majd tovább beszélgettek.

-Szia. -mosolygott rám Adam széttárt karokkal, ő volt az egyetlen aki még nem ölelt meg.

-Szia. -lépkedtem oda hozzá, és a nyaka köré kulcsoltam a kezem, ő pedig átölelte a derekamat.

-Van valami köze annak ami pénteken történt, ahhoz, hogy kerülsz? -suttogta a fülembe.

-Ha kerülnélek, most megöleltelek volna? -húzódtam el egy kicsit, hogy a szemébe tudjak nézni.

-Nem szeretem ha kérdésre, kérdéssel válaszolsz. -mosolyodott el.

-Nem kerüllek. -szögeztem le, majd elhúzódtam tőle. Nem vele volt bajom, hanem a szempárokkal, amik megállás nélkül, nem túl diszkréten bámultak minket.

Visszamentem a többiekhez, és felülve Lara mellé a padunkra csatlakoztam a beszélgetésbe. Brandon és Adam ültek a mögöttünk lévő padba, melléjük David, a mellettünk lévő padba pedig Jake és Ben.

-Na és, hogy tetszik a mi szerény kis iskolánk a hercegnőnek? -nézett rám vigyorogva Jake.

-Hát, nem kaptam hercegnői fogadtatást, a könyveimet se cipeli helyettem senki, az ajtókat se nyitják ki előttem... -soroltam, de erősen kellett koncentrálnom, hogy ne nevessem el magam. -Mit is mondjak, talán túl élem itt ezt a két évet.