Az idő végéig ✔

3.Fejezet

A tengerparton sétálva beszélgettünk amikor egy vörös hajú vámpír lány rohant felém. -Zoé!-ugrott a nyakamba Jane Sam egyik csatlósa, de nekem mindent elmond és figyelmeztet ha valami van. Elment 3 hétre asszem Európába. Ha úgy vesszük ő az egyetlen vámpír "barátnőm". Együtt szoktunk "bandázni" meg néha elkisér vadászni.
-Ő ki?-nézett nagy barna szemeivel Adamra.
-Jane ő Adam. Adam, Jane-mutattam be őket egymásnak. Kezet fogtak.
-Örülök, hogy megismerhetlek-mosolygott Adam. Jane csak zavarában elnevette magát. -Haza mentek?-kérdezte Jane tőlem.
-Aham-vettem oda egy rövidke választ.
-Ú van kedvetek filmet nézni?-mutatta be nekünk brilliáns tervét. Kérdőn néztem Adamra aki próbált lazának tűnni, de láttam rajta, hogy szeretné.
-Van-adatam be a derekam.
-Szupi! Menjünk!-ugrándozott Jane. Az úton Adam meg Jane azt tervezgette mit fogunk nézni. Én csak csöndben mentem mellettük. Nem volt nagyon kedvem hozzá, jobban szeretek olvasni. Persze amikor megnézek egy filmet akkor meg azt mondom, hogy "wow ez tök király volt maratont fogok tartani", de nem. Valahogy sose jutok el odáig. Bezzeg annyim könyvem van, mint a tenger és mindegyiket olvastam is. Hazaérkeztünk. Jane és Adam elfoglalta a kanapét én pedig sóhajtva felmentem a szobámba át öltözni és lehozni a laptopom. Öltözés közben kopogtak. Nem értettem mért, de aztán belépett Adam, rajtam meg nem volt póló. -Bocsi a WC-t kerestem-takarta el zavartan a szemét. Újabb sóhaj.
-Eggyel arrébb-mondtam.
-Oké bocsi-majd kiment az ajtón én meg magamra kaptam egy felsőt meg egy másik gatyát és lementem a laptopommal.
Beállítottuk a filmet. Mondanám, hogy pattogtassunk popcornt, de ez nem igaz. Elfoglaltuk hárman a kanapét és vagy 3 filmet végig néztünk. Már feljött a nap úgyhogy megkapta Jane meg Adam a vendég szobát. Gondolhatjátok mi történt ott. Viszont a lelkükre kötöttem, hogy ne rombolják le a házat. Én felöltöztem teljesen és kiültem olvasni a teraszra. Igen már megint olvastam na. Így telt kb a nap délig. Amikor már nem éreztem, hogy dübörögne alattam a föld, lementem a konyhába. Rossz ötlet volt ugyanis a gerlepár épp csak fehérneműben falta egymást. Megálltam az ajtóban és a falnak támaszkodva vártam amíg befejezik. Szerintem egy jó 1 óráig nem vették észre, hogy ott vagyok, de meguntam úgyhogy köhintettem egyett. Erre bezzeg azonnal szétrebbentek. Hm. Ezt előbb is csinálhattam volna. -Azért kaptátok a szobát, hogy ott smároljatok!-szúrtam le őket egy kicsit.
-Jaj nyugodj már le Zoé! Attól, hogy te forever aloneban nyomod nekünk nem kell!-mutattot Adamra és magára Jane.
-Esetleg lenne kedved a tűző napon haza sétálni?-kérdeztem. Jane még nem annyira idős, hogy azt bírja. Csak lemerevedett egy darabig majd elmosolyodott, mint valami angyal.
-Nem. Szeretlek-tette "jóvá" a dolgokat.
-Én is így gondoltam-bólintottam. Visszamentem a nappaliba és elkezdtem zongorázni. (Bizony, van zongorám)
Ezt kb naplementéig csináltam.
Ha eljön az éj akkor jön el a vámpírok ideje is.
-Nem megyünk el sétálni?-kérdezte Jane.
-De, ez jó ötlet-lelkesült Adam is.
-Csak a baj van veletek-ráztam mosolyogva a fejemet.
-Jó menjünk!-adtam be a derekamat.
-Én kajás vagyok-nyüszített Jane.
-Akkor menjünk állatot vadászni!-reménykedett Adam.
-Telhetetlenek-nevettem ki őket.
-Na nyomás!-tapsoltam kettőt és már kint is voltunk a kertben. Bezártam a házat, a kulcsot pedig a zsebembe mélyesztettem. Elmentünk a legközelebbi erdőbe és ha már úgyis megint vadásztunk én is beszálltam. Egyszerre vettünk mind a hárman egy mély levegőt.
-Farkasok-csillant fel a szemem. Az a kedvencem az állatok közül.
-Északra-mondta Adam.
-2 kilóméterre-fejezte be Jane. Akkor ezt megbeszéltük.
Elkezdtünk futni. Egyikünk sem hallotta a másikat így mindig oldalra pillantgattunk, hogy mindenki megvan e. Mikor már közel voltunk a táplálékhoz 3 fele váltunk. Jane be bújt egy bokorba. Adam a földön lapult én pedig felmásztam egy fára. Háromszögbe vettük körbe a falkát és úgy hogy lássuk egymást. Vissza számoltam. 3... 2... 1... Berontottunk a falkába. Adamra 2 farkas ugrott, de a fiú az egyiket ledobta magáról a másikba pedig már bele is harapott. Jane egy kisebb termetűvel hadakozott, de ott se a farkas nyert. Nekem pedig nekem rohant egy hatalmas farkas. Nem túlzok, tényleg nagy volt. Fogtam és én is elkezdtem felé futni majd vissza löktem mire ő gyorsan talpra állt és újra támadásba lendült. Ezúttal fejbe rúgtam. Elterült a földön én pedig habozás nélkül rá ugrottam. Szörnyen jól esett a vére. Ízletesebbnek éreztem mint álltalában. Mikor végeztem megtöröltem a számat a pulcsim ujjával és felálltam. Mögöttem Jane és Adam már csak rám várt.
-Finom volt?-kérdeztem kedvesen Janet.
-Ühüm-bólogatott.
-Akkor mehetünk a partra?-kérdezte Adam.
-Felőlem-majd mindketten Janetől vártuk a döntést.
-Menjünk!-kiáltotta majd át karolta Adam derekát.
-Tökre örülök nektek!-tűnődtem. Néztük az esti fényeket a város felől.
-Köszi-mosolygott rám Adam majd egy puszit nyomott Jane fejére.
-Viszont Adam csak egy estére maradhattál!-néztem rá szigorúan.
-Nem gáz! Akkor majd átjön hozzám-mosolygott Jane. Egy darabig még sétáltunk meg beszélgettünk, de egy olyan 4 fele már haza indultam. A párton lakik Jane is úgyhogy vámpír szomszédok vagyunk. Gondolkoztam, hogy mit csináljjak otthon.
-Hejhó hajnalcsillag-ugrott le az egyik ház tetejéről Sam.
-Merre voltál?-fogta meg a nyakamat.
-Nincs közöd hozzá-sziszegtem.
-Tényleg?-sétált mögém az ujját a vállamon tartva. Hátulról átkarolta a derekamat. -Emlékszem mit mondtam múltkor?-súgta a fülembe. Tudtam mire gondol.
-Nem-hazudtam.
-Akkor engedd, hogy felevelenítsem-lépett vissza elém. Egy lépést hárált majd tapsolt kettőt. Halk puffanásokat hallottam mögöttem egy félkör alakban.
Kb hármat. Sam csatlósai.
-Kár, hogy nem emlékszel-nézett a szemembe Sam majd behúzott eggyett. Elterültem a földön, mire mind a 4 en elkezdtek rúgdosni. Valahol a távolban a nevemet hallottam, de tele ment a fülem homokkal. Valaki fejbe rúgott mire kitisztult a hallásom. 2 vámpír futott felém. Lehet a segítségemre, lehet nem. Nem tudtam dönteni. Véreztem majd nem mindenhol és mindenem fájt. A 2 alak még mindig futott, de valaki már elkezdte rólam leszedni Samat. Mintha ember illatot éreztem volna. Nagyon ismerős ember illatot.
-Hagyjátok békén!-kiáltotta Adam. Egyre kevesebb helyen ütlegeltek. -Menjetek el!-sziszegte az ember.
-Tőled nem félünk-válaszolta az egyik csatlós. Nem láttam semmit. Túl gyenge voltam, hogy kinyissam a szemem.
-Ó igen?-kérdezte kihívóan az az ismerős hang. Bumm. Egy hatalmas csattanás. Egy morgás, még egy ütés és valaki a lábamra esett. -Már megverted! Meg büntetted! Mit akarsz még Sam?-ordított Adam.
-Ha te azt tudnád-mondta nagyon halkan Sam. Csönd.
-Jó! Lelépünk-hallottam Sam hangját.
-Gyertek srácok!-távolodott. Mire már az illatukat se lehetett érzékelni valaki felemelte a fejemet. -Zoé hallasz?-hallottam Adam hangját. Nem volt energiám kinyitni a szemem. A lábamat lefogta valami.
-Ez ki?-kérdezte Jane.
-Nem tudom, de elképesztő, hogy segített.-válaszolta Adam.
-Kéne vér-gondolkodott hangosan.
-Itt ez az ember! Ez nem jó?-nyivákolt barátnőm.
-Segített! Ne öljük már meg!-kapta a "szidást".
-Jó tessék!-csörgést hallottam meg egy kis pukkanást. Valaki szét nyitotta az ajkaimat az ujjával.
-Óvatosan-utasította Jane Adamat.
-Igyekszem-felelte a fiú. Valami hideg és folyékony a számhoz ért utána pedig megéreztem a legtisztább vért amit valaha ittam. Lassan vissza nyertem az erőmet. Kinyitottam a szememet. Jane a számat tartotta Adam pedig egy kis fiolának a nyílását fordította felém. A fiolának piros volt az oldal ebből tudtam, hogy ebben volt a vér. Fiolához még egy lánc is tartozott. Lenéztem a lábamra. Egy fiú volt ott.
-Robert!-kiálltottam. Hirtelen felültem nem foglalkozva a fájó porcikáimmal. Felemeltem a fejét. Egy hatalmas monokli volt a szeme alatt és egy púp a homloka szélén. Az orra is vérzett.
-Robert hallasz?-kérdeztem tőle. A fiú lassan kinyitotta a szemét és elmosolyodott. Megérintette az arcomat.
-Jól vagy?-suttogta. Bólogattam, de érzetem, hogy lefolyik az arcomon a vérem és szörnyen fáj mindenem.
Levettem a sálam és oda nyomtam Jane kezébe.
-Vizezd be!-utasítottam, mire hevesen elkezdett bólogatni és a tengerhez szaladt. Levettem a pulcsimat. Kihúztam a lábam Rob feje alól és a pulcsimat párna ként oda tettem. Ekkor érkezett meg Jane.
-Csukd be a szemed-mondtam a fiútnak. A púpra helyeztem a sált. -Nem megölni-mutattam Robertre, közben a Adaméket néztem, majd elmentem lefürdeni.
Bementem a tengerbe, hogy lemossam magamról a vért. Felszisszentem amikor a sebeimhez ért a sós víz és marta, de nem szeretek a figyelem központjában lenni és azt se szeretném ha aggódnának miattam a többiek, így csendben tűrtem. Most a lényeg, hogy Robert jól legyen. Én úgy is megleszek. Egyébként meg, hogy a francba került ide? Ott hagytam még múltkor Clevelandban. A férfiak bonyolultak. Viszont itt nem lesz jó helyen. Veszélyes vagyok neki és az se biztos, hogy Adamék még nem nyírták ki.
Lebuktam a víz alá és csak úsztam. Szélsebesen. Köröket, oda-vissza. Ez némi képp kitisztította a fejemet. Nem csinálhattam ezt sokáig, mert lassan eljött a hajnal. Kimentem a partra. Adam és Jane halkan beszélgetett Robert pedig engem figyelt mosolyogva. Legugoltam mellé.
-Hogy kerülsz ide?-kérdeztem tőle hallkan.
-A szüleim kidobtak otthonról és a nagynéném fogadott be aki itt lakik-magyarázta. -És... Mért védtél meg? Nem is ismersz-bombáztam egy újjabb kérdéssel.
-Tudom, de amióta megláttalak különlegesnek tartalak-nézett mélyen a szemembe.
-Egyébként mit akartak tőled?
-Hosszú-legyintettem. Robert végig nézett rajtam.
-Durvábban sérültél, mint én, de egyszer se szisszentél fel-méregetett mire csak lesütöttem a szemem. Robert az államnál fogva kényszeríett, hogy rá nézzek majd hozzá ért a homlokomon egy sebhez amiből még szivárgott a vér.
-Messze lakik a nagynénéd?-kérdeztem.
-Kitchenerben-felelte csukott szemmel.
-Akkor még is hogy kerülsz ide?-esett le az állam.
-Nagynéném kölcsön adta a kocsiját, hogy menjek "ismerkedni"-rajzolt idézőjeleket a levegőbe. -Zoé-szólt Adam.
-Nem sokára jön fel a nap-folytatta Jane.
-Mi legyen az emberrel?-kérdezte Adam. Robra néztem majd felsóhajtottam. -Majd ha jobban lesz haza viszem-feleltem. Adamnak és Janenek leesett az álla.
-Sziasztok-kaptam fel Robertet meg a pulcsimat és indultam haza.
-Nem vagyok nehéz?-aggodalmaskodott.
-Haggyad-paskoltam meg a hátát és haza rohantam.
Benyitottam és ledobtam Robertet a kanapére. Az orrából még folyt a vér és eléggé fáradt volt. A cuccaimat letettem a fotelbe majd felkaptam egy vödröt és mindent össze szedtem a házban ami csak segíteni tud Robert sebein. Rongy, zsepi, fájdalom csillapító(ne kérdeztétek honnan), jég, kenőcsök.
Letérdeltem a kanapé mellé. Rob pihent. Csukva volt a szeme úgyhogy nem tudtam, hogy alszik e, de végül is mindegy, mert el kell látnom a sebeit.
Óvatosan letöröltem a zsepivel az arcát, mire rám nézett. Nem szólt egy szót sem úgyhogy folytattam a munkát. Bevizeztem a rongyot az a pidig a homlokára tettem. Bekentem a szeme alatti lilás részt, de akkor is csak bámult.
-Mi az?-kérdeztem végül. Csak elmosolyodott.
-Nekem kéne téged ápolni-mondta. Nem feleltem, csak folytattam a szeme kenését. Felszisszent.
-Neharagudj-húztam el hirtelen a kezem.
-Nem. Semmi baj. Kibírom-sóhatottam eggyet és még óvatosabban értem hozzá. Egy másik rongyba tettem jeget és a kezébe adtam.
-Ezzel borogasd a szemed-utasítottam, majd vittem egy takarót neki.
-Vetkőzz le és ezzel takard be magad. Kimosom a ruháidat.-magyaráztam meg a dolgokat egyszerűen. Amíg levette a ruháit addig bementem a konyhába. Én se néztem ki jobban. Csupavér volt a ruhám. Tudom tudom. "Hát de azt nem lehet kimosni". Vámpír módszer. Majd megoldom. Vissza mentem Rob ruháiért majd felmentem zuhanyozni. Kimostam a sebeimből a sót, meg megnéztem, hogy mennyire lilult be az oldalam. Már nem fájt csak látszott. Holnapra elmúlik. Át öltöztem és bedobtam a ruhákat a mosógépbe majd leakartam menni megnézni, hogy mi a helyzet. A lépcsőnél napfény szűrődött be.
-Húzd el a függönyt-kiáltottam.
-Mért?-kaptam a "választ".
-Mert meztelen vagyok-hazdutam. Csörgés és volt napfény, nincs napfény. Rob a lépcsőt nézte. Gondolom azt várta, hogy majd valami eszméletlen szupermodell csaj fog lejönni, de csak én voltam az. Felöltözve.
-Azt hitted mi?-nevettem ki.
-Azt hát-durcizott.
-Aludj-mondtam neki.
-Oké, de reggel van. Te nem alszol?-kérdezte gyanakodva.
-De mindjárt! Csak rád néztem. Sokat kell pihenned-néztem a szemébe.
-Rendben-majd lefeküdt a kanapéra én pedig felmentem a lépcsőn.
-Jó éjt Zoé!-nézett még felém.
-Jó éjt-mosolyogtam, de már nem hallotta, mert bealudt. Felmentem a szobámba és kilehet találni, mit csináltam. Csak nem olvastam? De! Mindegy. Olyan 9 körül rezgett e telefonom. Adam írt.
Adam:Ki volt az a srác?
Zoé:Féltékeny vagy? :3
Adam:Nem Zoé csak meglepődtünk Janenel.
Zoé: Robertnek hívják és Clevelandban találkoztunk. Ott is meg védett...
Adam: És mért nem ölöd meg? Nagyon finom a szaga.
Zoé: Nincs szívem hozzá.
Adam: Te belezúgtál!
Zoé:Mi? Nem
Adam: De. Zoé szerelmes! Zoé szerelmes! De akkor mért változtatod át?
Zoé: Az gyakorlatilag az mintha megölné. És amúgy is ha szerelmes vagyok belé akkor meg kit érdekel? Ő úgy se az belém.
Adam: Te vak vagy bogyókám.
Zoé: Mert?
Adam: Hányszor védett meg eddig?
Zoé: ...
Adam: Igen?
Zoé: 2
Adam: Ez jelent valamit!
Zoé: Semmit se jelent, mért jelntene?
Zoé: *jelentene
Adam: Szerelmes beléd Zoé!
Zoé: Amúgy se lehetünk együtt!
Adam: Mert?
Adam: Ja! Vámpír vagy.
Zoé: Bizony ám nagyokos
Adam: Jól van na!
Zoé: Nem lehet köztünk semmi...
Adam: Zoé! Szerelmes vagy
Zoé: Ez azt jelenti?
Adam: Igen!!!!
Zoé: Jó jó, de akkor mit csináljak?
Adam: Szerezd meg!
Zoé: Kösz... Ez sokat "segít"
Adam kilép...
Zoé: Nagyszerű...