Az idő végéig ✔

30.Fejezet

[Zoé szemszöge]
{2 nappal később}
Három autó suhant éjfél után a nem túl forgalmas sztrádán. Akron felé tartottunk. Az autónkban Nick, Jennifer és Suleen ültek, mögöttünk Adamék jöttek, őket követték Brianaék. -Te Nick... - nézett a fiúra Robert a visszapillantóból.
-Hm? - fordult felé a srác.
-Mikor lettél vámpír? - kérdezte Rob. -Hú... nehezebbet nem tudtál volna kérdezni? Olyan öreg vagyok, hogy már én se tudom mikor volt az - túrt bele a hajába kicsit kínos vigyorral. -Adam azt mondta, hogy körülbelül 1200-óta - mondtam az útra koncentrálva. -Hm. Valahogy 1260 körül változhattam át - tanakodott. -És nem volt fura a világ változása? - érdeklődött újszülött barátom, aki ezek szerint elég kíváncsi is tud lenni.
-De. Baromira az volt. Főleg a 19. 20. század - mondta.
-Igen, tényleg elég durva időszak volt - helyeseltem. -Nekem aztán mondhatjátok. Még most sem értek ahhoz az okos cucchoz tökéletesen - panaszkodott Suleen. -Milyen volt az az időszak? - érdeklődött Jennifer. -Hát, majdnem egyik napról a másik napra találtak fel mindent, ami a mostani világ alapjaihoz tartozik - magyaráztam.
-Nehéz volt megszokni az előtte lévő időszakok után. Egész más elképzeléseink voltak a világról addig. Legalább is nekem biztos - mesélte Nick.
-Nekem is - biccentettem.
-Szerintem mindünknek - mondta Suleen. -Ami viszont szerintem a legklasszabb volt az egészben, azok az új zenék - nevetett Nick.
-Ja. A disco, a rock, woodstock... - mosolyogtam én is visszagondolva arra az időszakra. -Te ezt még tuti ti is ismeritek, bár ez egyáltalán nem olyan régi - pillantott Nick Jenniferre és Robertre. Majd elkezdete dúdolni a dalt, én pedig elkezdtem énekelni a szöveget.
-Load up on guns bring your friends It's fun to lose and to pretend - énekeltem. -She's overboard, self assured Oh no I know, a dirty world - csatlakozott Nick.
-Hello hello hello how low - már hárman énekeltünk Suleennal, aki nagy melepetésünkre szintén ismerte. -With the lights out, it's less dangerous - már Jennifer is velünk volt.
-Here we are now, Entertain us! - mind az öten együtt énekeltük a Nirvana Smells like teen spirit slágerét az Akronban található vérbár felé menet. Nem fura!
Ahogy megérkeztünk Akronba, Nick rögtön kiugrott a kocsiból és vámpír gyorsasággal az épülethez futott. Megállt a bejárat előtt és felnézett a hatalmas "Miza&Ziza" táblára.
-Ú, de rég voltam itt - kalandozott el a gondolataiban egy pillanatra. -Fél éve - mondtam miközben elmentem mellette, és belöktem az ajtót. -Az régen volt! - kérte ki magának, miközben mögöttem jött. Robert megtorpant amikor belépett és csodálkozva nézett végig a falakon, ahol a vér tasakokban lógott.
-Ziza! Miza! - köszöntötte őket kitörő lelkesedéssel Nick. -Nick, Zoé, Adam! Milyen jó, hogy itt vagytok... Ó és még Suleen is megjelent körünkben!!! Üdvözöllek a boltunkban - mondta Miza, miközben a macskájukat cirógatta az ölében. Jaj, a vámpír cica...
-És kik a társaitok? - mosolygott rájuk kedvesen Ziza. -Robert vagyok - lépett hozzájuk és kezet fogott velük.
-Á.... Újszülött vagy - vonták le a következtetést egyszerre. -Honnan tudjátok? - kérdezte összeráncolt szemöldökkel. Miza és Ziza összekuncogtak. -Érződik a fogásodon a dinamikus erő - magyarázta Miza. -Jennifer. Nagyon örülök, hogy megismerhetlek titeket - nyújtott a lány is kezet.
-Te se vagy még túl régóta vámpír, nem de? - érdeklődött Ziza. -Hát nem - rázta meg a fejét a lány mosolyogva. -És titeket hogy hívnak? - pillantott Brianaékra Miza. -Briana is Spencer - mutatkoztak be. -Titeket se láttunk még. Mióta vagytok vámpírok? - kérdezte Ziza. -Én 2 éve - felelte Spencer.
-Én másfél - mondta Briana. Miza ekkor vette észre, hogy Jane kicsit félősen Adam karjába kapaszkodik.
-Jaj, csak nem? - mosolyodott el kedvesen. -Ez az a csodálatos lány, akiről meséltél? - fordult Adam felé, aki büszkén kihúzta magát és bólintott. -Gyere közelebb drágám - mosolygott rá Ziza kedvesen.
Jane mély levegőt vett, majd Ziza és Miza pultjához sétált. -A csodás Jane...- húzta maga elé a kezeit Miza elragattatva.
-Remélem, Adam csak jókat mesélt rólam - tűrte füle mögé a haját a lány kicsit félénken. -Csakis - nyugtatta meg Ziza.
-Minek köszönhetjük a látogatást? - kérdezte Miza. -Mielőtt elmesélem, lepakolnánk - mondta Robert. -Természetesen. Nick, a lakosztályod megfelel? Abban mind elfértek - kérdezte Ziza.
-Persze!!! - mondta Nick. -Hölgyeim és uraim... Erre tessék - indult el egy lépcsőn lefelé. -Mekkora az a lakosztály, Nick? - kérdezte Adam. -Nemsokára meglátod - mosolygott rá sejtelmesen a fiú.
Lent egy folyosón mentünk végig, ahol ajtók voltak. Nick megállt az egyik előtt. -Na. Bemutatom nektek a második kedvenc dolgomat a világon - mosolygott izgatottan, majd benyitott a lakosztályba. Mindnyájunknak elállt a lélegzete, ahogy megláttuk a torontói házamnál (minimum) kétszer nagyobb luxus lakosztályt. Nick mélyet szippantott a levegőből.
-Áh, de hiányoztál már picikém - mondta a szobának.
A lakosztály alsó része hatalmas nappalinak bizonyult egy vetítővel és egy bazinagy, kihajthatós kanapéval. Ez mind a két oldalt a második emeletre felívelő lépcsők között helyezkedett el. Pontosan felette pedig egy hatalmas arany színűre festett csillár lógott. A jobb oldali sarokban volt berendezve a konyha, de mivel ez egy vámpír lakosztály, ígynem volt túl nagy. A baloldali sarokban egy ajtó volt, mögötte pedig egy jakuzzi. A második emeleten a vetítő rész felett, ahova a lépcsők íveltek egy beszélgetős részt alakítottak ki két kanapéval és egy dohányzóasztallal. Szintén azon az emeleten két oldalt folyosók voltak ajtókkal, amik mögött pedig hatalmas hálószobák.
-Te Nick... - szólalt meg elősször Robert.
-Hm? - fordult felé a srác.
-Ez baromi jól néz ki! - mondta még mindig a lakosztályt pásztázva. -Tudom - biccentett Nick mosolyogva.
-Hogy a francba szerezted ezt a helyet? - kérdeztem Nicktől, aki lerúgva a cipőjét otthonosan ráugrott a kanapéra.
-Tudod van néhány törzsvendég, akiknek ez ingyen jár - mondta, miközben megnyomott egy beépített gombot a kanapén. -Miben segíthetek? - hallatszott egy francia akcentussal beszélő pasas hangja a falak felső részére erősített hangszórókból. -Hali Hugo! - szólalt meg Nick.
-Oh! Monsieur Nick! Már kezdtem hiányolni - válaszolta a hang. -A szokásosat? - kérdezte Hugo. -Nagy adaggal, haver! - nevetett Nick. -Értettem! Un moment, ott vagyok! - zárta le a dolgot. Igazat mondott, pár másodperc múlva kopogtak az ajtón. Nick kitárta azt, hogy beengedje Hugot a bárkocsival, amin talpas poharak és vérrel teli zacskók sorakoztak.
-Bon jour, Hugo! - üdvözölte a felszolgálót Nick és adott neki egy ököl-pacsit. -Ők a haverjaim és a barátnőm - mutatott körbe a csapaton a srác és Jennifernél megállt egy pillanatra. -Akkor természetesen ugyan olyan kiszolgálásban fognak részesülni, mint monsieur Nick - biztosított minket. -Hozhatok még valamit? - kérdezte Hugo. Nick egy pillanatra elgondolkozott, de aztán beugrott neki valami. -Ú! Vér fagyit! - ugrált, mint egy kisgyerek. Hugo kérdőn nézett körbe, hogy mi is kérünk-e.
-Kérünk mindenkinek - mondta végül Nick, mielőtt még bárki is elutasította volna. Hugo meghajolt és kiment a szobából. Robert már nyúlt volna a vérért, de Nick rácsapott a kezére. -Ez így még nem az igazi - szidta le, ám ekkor érkezett meg Hugo a fagyikkal. Nick kiosztotta őket.
-Na most! - mondta, mire mind elvettünk egy tasak vért a kupacból.
Meg kell mondjam, hatalmas luxus egy jakuzziban zenét hallgatni, vért szürcsölgetve beszélgetés közben. Úgy tűnik, a vámpíroknak is kell a pihenés. Ahogy láttam, a többiekre is ráfért.
-Úgy érzem, mintha évszázadok óta nem pihentem volna, pedig nem is vagyok száz éves - hajtotta a jakuzzi szélére összefogott, vörös haját Jane, miközben lehunyt szemmel relaxált.
-Nem is tudtam, hogy a vámpírok is ilyen jól esik a wellness - mondtam szintén ellazulva.
-Ez számomra is új felfedezés! - helyeselt Suleen.
-Tudtam én, hogy tetszeni fog! - biccentett Nick mosolyogva és belekortyolt a vérbe. -Viszont lekéne menni a bárba, nem? - csatlakozott a beszélgetéshez Adam is. -Kéne - értett vele egyet Spencer.
-Induljunk! - utasított mindenkit Jennifer, de senki se moccant. -Talán maradhatnánk még egy kicsit - mondta Briana, mire egyetértően felmorajlottunk.
{pár órával később}
-Készen vagy? - kopogott Robert a szobánkhoz tartozó fürdőszoba ajtaján. Épp akkor vettem fel a nyakláncomat, mint utolsó simítást. -Igen - válaszoltam. Miután nagy nehezen kikászáldtunk a jakuzziból, mind elmentünk felvenni valami szebb ruhát. Kiléptem a fürdőből, de amilyen látványt nyújtott a fiú, meg is torpantam. Háttal állt nekem és lassan megfordult az ajtó hangjára. Ahogy meglátott, ő is eltátotta száját. Fekete ing volt rajta aminek a legfelső gombja nem volt begombolva. Az ingujja felvolt tűrve a haja pedig kicsit tüskésen felzselézve. Egy darabig csak álltunk és néztük egymást. Rajtam egy fekete, vállnál csipkés térdig érő ruha volt. -Gyönyörű vagy - törte meg végül a csendet Robert és elindult felém.
-Te is kitettél magadért - mosolyogtam és közelebb léptem. A karjait a derekamra fonta és megcsókolt. Amikor ajkaink elválltak a homlokát az enyémnek támasztotta. -Jó, hogy eljöttünk? - kérdeztem mosolyogva. -Nagyon! - bólintott, majd még egy utolsó puszit nyomott a számra, és nyújtotta a kezét, hogy karoljak belé. -Mehetünk milady? - kérdezte egy szívdöglesztő mosoly kíséretében. -Természetesen milord - karoltam belé kuncogva és kimentünk a nappaliba, ahol a többiek már vártak.
Mindenki elegánsan öltözött fel. Mikor leértünk Roberttel még csak Suleen, Adam és Jane voltak készen, de nem sokára a többiek is megjelentek, szintén elég csinosan. -Indulhatunk? - kérdezte Nick. Bólintottunk és a srác kitárta az ajtót. A bárban még csak egyszer voltam, de akkor is sokan voltak. Most pedig még annál is többen. Nick elég otthonosan mozgott, mint az épület többi részében is. Elfoglaltunk egy nagyobb asztalt. Nem sokkal később Hugo jelent meg. -Mindennel elégedettek eddig? - kérdezte. -Tökéletesen Hugo, köszönjük! - mosolygott rá Nick. -Örülök neki! Hozhatok valamit? - érdeklődött, miközben a zsebéből előkotort egy noteszt és egy tollat. -Ugyanazt, amit fönt kértünk - válaszolta Adam. -Fagyival vagy nélküle? -
-Fagyival! Természetesen - mondta Nick talán kicsit hevesen. -Hozom is! - bólintott Hugo, miután befejezte a körmölést. Miután Hugo elment egy magasabb, kb. 40 éves, kigyúrt csávó lépett az asztalunkhoz, hatalmas mosoly tette láthatóvá vakítóan fehér fogait. Sötét színű haja tüsire volt nyírva. -Victor! - állt fel egyből Nick és szintén vigyorogva kezet nyújtott a nagydarabnak. -Száz éve nem láttalak, öreg harcos! - nevetett Victor. -Srácok, ő Victor! Az orosz klán vezetője - mutatta be a férfit Nick.
-Nagyon örülök! - intett nekünk. -Nem csatlakoztok a barátaiddal hozzánk? - mutatott a háta mögé egy nagyobb asztalra, ahol már ültek néhányan. Nick kérdőn pillantott ránk, mi pedig biccentéssel jeleztük, hogy felőlünk mehet.
Felkaptuk a cuccainkat és átsétáltunk a másik társasághoz. Én közben jeleztem Hugonak, hogy átültünk.
Elfoglaltuk a szabad asztalrészt és bemutatkoztunk a többi klán tagnak is. A társaságban volt Iwan, Dimitrij, Katya és Yana. Iwan úgy 32 éves lehett. Szintén testes volt, Victorhoz hasonlóan. A bal vállán egy tetoválás is volt. Fekete haja körbe volt borotválva, csak a feje tetején volt felzselézve kicsit tüskés hatást keltve. Dimitrij is a harmincas éveiben járhatott. Majdnem az elentétje volt kinézetben barátainak. Ő kicsit alacsonyabb volt, mint a két másik férfi és nem is gyúrta ki magát annyira. Barna haja a válláig ért. Katya 40 körül lehetett, mint Victor, de egyikükön se látszott igazán, csak ha jobban megfigyelted a vonásaikat. Katya jóval színesebben festett: hosszú, vörös hajában egy fonott tincs vonta magára a figyelmet. Yana idősebbnek tűnt. Ő az ötvenes éveiben változhatott át annak is a végén. Fekete, göndör haját egy szürke kendővel fogta hátra, szemüveget hordott, de azt csak ember életéből hozhatta magával. Egészen hasonlított Suleenra és ezt mindketten észre is vették. Suleen Yana mellé telepedett és már is beszélgettek. -Hol vannak a többiek? - kérdezte Nick Victor felé fordulva. -Csak a családdal jöttünk! - mondta az orosz. -Egyébként ti honnan ismeritek egymást? - érdeklődtem.
-Az egy nagyon hosszú sztori - felelte Nick. -És nem minden pillanata elragadtató - tűnődött Victor is. -A lényeg annyi igazából, hogy ez a drága barátotok sok embert kihúzott már a csávából és nem várt cserébe semmit - nevetett Victor. -Persze ennek ellenére mindenképp törleszteni akar... - forgatta a szemét a fiú.
-Hát még jó! Hogyan máshogy tudnám meghálálni, hogy megmentetted Katyat? - kérdezte Victor. -Te voltál az egyetlen, aki betudott épülni az emberek közé úgy, hogy senki ne vegye észre! Keresve se találhattam volna jobb vámpírt arra a feladatra! - veregette hátba az orosz Nicket. -Ugyan Victor ez nem igaz! Ne túlozz! - morgott egy kicsit a fiú, de nem vette el a férfi jó kedvét, aki viszont úgy döntött hagyja a dolgot. -Csak szerénykedik - jegyezte meg még halkan, mosolyogva számunkra.
-Apropó! Yana jósnő- terelte a témát Victor. A nő elmosolyodott. -Ezt még én sem tudtam! - ámult el Nick.
-Nem vagyok konkrétan jós. Csak körülbelül tudok a dolgokhoz tanácsot adni. Azt pontosan nem tudom megmondani, hogy mi lesz - magyarázta Yana. Ennek ellenére Jennifer izgatottan felpattant. A nő szinte még be sem fejezte a mondandóját. -Ú! Jósolnál nekem kérlek? - buzdult fel Jennifer. -Persze. Gyere ülj ide! - nevetett Yana és az előtte lévő székre mutatott. Jennifer egy pillanat alatt ott is termett. -Kérlek add a kezed! - mondta a nő. Jennifer tenyérrel felfelé Yana kezébe helyezte a sajátját. -Hm... Jelenleg elégedett és boldog vagy. Ez nem fog változni még egy darabig. Lesz egy akadály ahol döntened kell, de ne feledd! Nem muszáj semmi sem! - Yana lassan beszélt rövid szünetekkel. A vele szemben ülő lány pedig minden idegszálával figyelt és csak úgy itt a szavakat. -Nem látod mi az az akadály? - kérdezte. A nő csendesen talumányozta a kezét egy pillanatig. -Nem, de a döntésed nagy hatással lesz rád - válaszolta. -Ennyit tudok jelenleg mondani - dőlt vissza széktámlájára Yana. Jennifer egy pillanatig még emésztette a dolgot. -Köszönöm. Igyekszem majd jól dönteni - mosolygott és visszaült a helyére ahol pedig Nicktől kapott egy puszit. -Vannak helyzetek, amikor nincs lehetőség a jó döntésre. Csak a rossz, és a rosszabb közül választhatunk. A jó döntés ilyenkor a rossz.
-Szeretne még valamelyikőtök? - kérdezte jósunk. Briana jelentkezett és már helyet is foglalt a székben. Yana a tenyere fölé hajolt és koncentrált.
-Hasonló, mint Jenniferé. Ez azt jelenti, hogy a jövőtök valószínűleg egybeköthető, de nem feltétlenül ugyanaz! - lassan beszélt. -Figyelj oda a dolgaidra és ne hagyd szét az értékeidet. Illetve ne a büszkeségedre figyelj fontos kérdéseknél - fejezte be Yana. -Jó. Megjegyzem. Köszönöm - bólintott a lány. Ezek után már Jane következett és szép sorban utánuk a fiúk.
Jane, Adam, Spencer, Nick.
Meglepő módon többnyire mindenki ugyanazt kapta! Volt ugyan néhány általánosság, de Yana mindenkit arra figyelmeztetett, hogy sorsdöntő dolog előtt áll, amiről ő nem tudott vagy nem tudhatott konkrétumokat. Robert került sorra. -Új szülött vagy, ugye? - kérdezte a nő.
-Hogy a francba tudjátok csak a kezemből megállapítani? - nevetett fel a fiú költői kérdésével. -Kicsit még bizonytalan vagy, de úgy gondolod, hogy hamarosan minden rendben lesz. Azt gondolod, hogy lesz egy akadály aminek a leküzdése után lehetsz csak elégedett és boldog - vonta le a dolgokat a Yana, ám ezután a homloka ezer ráncba szaladt.
-Különös... Neked mintha erősebb szereped lenne abban a valamiben, mint a többieknek. Figyelj oda! Válaszd a helyes utat, ha boldog akarsz lenni. A helyes az nem lesz könnyű! - figyelmeztette Robertet Yana feszülten. Rövid csönd után a fiú szólalt meg.
-Nem látsz mást? - kérdezte. Yana újra a tenyerére meredt. -Különleges vámpír vagy... Az újszülött erőd nem biztos, hogy teljesen el fog tűnni! Ezen kívűl nem tapasztaltál semmi különöset? - érdeklődött a nő, miután kiolvasta az összes információt, amit tudott. -Nem... Semmi különöset - ingatta a fejét Robert kicsit bizonytalanul. -Nemsokára fogsz... - fejezte be sejtelmesen Yana. -Ennyit láttam - dőlt vissza a székébe. -Köszönöm, Yana - bólintott tisztelettudóan Robert, és visszatelepedett mellém. Yana mosolyogva biccentett egyet, amolyan "igazán nincs mit" stílusban, majd Suleen és felém fordult. -Valamelyikőtök? - kérdezte. Mi összenéztünk és biccentettem, hogy menjen előre. Szinte már tudtuk, mit fog kiolvasni Yana. A jósnő Saleen tenyerébe mélyedve megrázta a fejét.
-Nagyon egybe van kötve a jövőtök - jegyezte meg, mire a társaságunk összenézett. Hát igen... Elég jó barátok vagyunk...
Yana már nem is mondta, hogy döntést kell majd hoznia. Mind tudtuk. Egy darabig még Suleen kezére meredt, de aztán megrázta a fejét.
-Suleen, nem tudok mást mondani. Kiegyensúlyozott vagy, elégedett, és ezen a választáson kívül más sorsdöntő dolog nem hiszem, hogy fog történni - magyarázta, de mintegy ellenőrzésképpen, megint végignézett a tenyerén. -Illetve van még valami... - rövid szünetet tartott. -Egy teher, amit talán megpróbálsz elrejteni. De tudod, hogy ott van és szeretnél tőle megszabadulni. Azt ajánlom, tedd meg mielőbb, mert megkeserítheti az életedet, teljesen feleslegesen - fejezte be. Suleen kicsit gondterhelten megdörzsölte a homlokát. -Köszönöm Yana! Igyekszem megfogadni - bólintott. Yana válaszként csupán kedvesen rám mosolygott utána felém fordult. -Zoé? Te nem szeretnél? - kérdezte.
Robertre pillantottam aki biztatóan rám villantotta mosolyát. -De, persze! - feleltem és a "jós" székbe ültem. Yana az én kezemet nézte. Ahogy tanulmányozta, az arca mintha egyre fehérebbé vált volna, pedig vámpíroknál ez szinte lehetetlen. -Úristen... - motyogta miközben a szája elé kapta a kezét. -A legrosszabb ómen - emelte rám a tekintetét ijedten. A társaságban ideges sugdolózás támadt. Csak Robert, Yana és én hallgattunk. Rob értetlenül pislogott a többiekre, Yana és én pedig csak néztük egymást. Bénultan figyeltem a nőt, aki megpróbált minél nyugodtabb és együttérzőbb pillantásokkal megajándékozni. -Állj, állj, állj! - terelte magára a társaság figyelmét Robert.
-Mit jelent a legrosszabb ómen? - kérdezte. Egy pillanatig csend támadt, ami kizökkentett bénultságomból. Lassan Robert felé fordítottam a fejem. -Azt, hogy meg fogok halni - válaszoltam.