Az idő végéig ✔

20.Fejezet

20.Fejezet
[Robert szemszöge]
Eszméletlen volt Zoét világosban látni. Világosban! Sose hittem, hogy látom majd, ahogy tincsei között át-át pillant a reggeli napfény, és fekete haját fújja az ablakon bejövő szél. Á te jó ég! Eszméletlen! (Nem mintha nem láttam volna még lámpafényben) Végre... Végre ő is át élheti mind ezt! Tudom mennyire akarta! Örülök az ő boldogságának!
Nem volt hosszú idő amíg az egyetemre értünk. A parkolóból bemenet láttam Conor, Loren, Min-Seo meglepett arcát, de most nem foglalkoztam velük. Fontosabb jelenleg segítenem Zoééknak. Találkoztunk azzal a Brianaval vagy kivel meg a csendes barátnőjével, Jenniferrel. Mivel lassan kezdődött az órám inkább megmutattam a csapatnak a sulit sebtében, majd már rohantam is órára Lorennel.
-Ki volt az a csaj? - fordult felém Loren csípőből könyveit mellkasára szorítva. -A barátnőm - vontam meg a vállam.
-Aha - fordult vissza Loren. A teremig meg se szólalt. Spanyolon végig Nickéken gondolkodtam. Esetleg találtak már valamit? Jól vannak? Nagyon vártam már az óra végét. A nagy izgalmam eléggé alábhagyott a nap további szakaszában, amióta Zoé azt mondta nem történt semmi. Ebédszünetben (ami csak egy hosszított szünet) Conorékkal kajáltam az udvaron.
-Szóval ki ez a csaj akivel jöttél? - nyomogatta Conor a kezében lévő kis kockát. Egy műanyag kocka volt és mindenfél gombok meg ilyen tekergetős hülyeségek voltak rajta. Valami stressz oldó cucc vagy mi. -Arra én is kíváncsi lennék - nyelt egy nagyot Min-Seo a tésztájából, hogy minél előbb szóhoz juthasson. Loren csendben figyelt.
-A barátnőm - vontam meg a vállam.
-És nekünk mért nem meséltél róla? - csapott meg mosolyogva játékosan Min-Seo. -Hallod öcsém mázlista vagy! Elég szép lány - biccentett elismerően Conor. -Ja. A leggyönyörűbb - mosolyodtam el halványan.
Az utolsó órám terméhez haladtam, amikor egy hatalmas plakátot vettem észre. Sportversenyt rendeznek. Úszás, futás, váltó versenyek és csapatban kell jelentkezni. Minimum 5 fő. A plakát mellett volt egy lap, amire a jelentkezők voltak írva. Isa lépett oda egy csili-vili rózsaszín tollal.
-Gondolom neked nincs annyi barátod és energiád, hogy jelentkezz - mondta a falnak, de nekem címezte.
-Nem mindenki olyan mint te - mondtam. Ekkor szúrtam ki a nyereményt. Egy két fős két éjszakás luxus hosszú hétvége, egy könyv utalvány 1000 dollár értékben, egy snowboard, egy lapos TV, ingyen 1 éves nyelv tanfolyam, meg kisebb nagyobb apróságok. University of Toronto-s gyertya, matrica, toll, táska. Ilyenek. -Wow! Jó sok mindent lehet nyerni - izgultam rá atémára. Isa megvonta a vállát.
-A részvétel a fontos - mondta, majd eltűnt a folyosón. Újra végignéztem a nyeremények listáját , és felvillanyozva rohantam Conorékhoz.
Mivel spanyolom volt, ezért csak Lorennel tudtam beszélni. Ő nem nagyon szeretett volna részt venni a sportversenyen,de biztos voltam benne, hogy meg fogom győzni. Következő szünetben már Min-Seoékat is sikerült megtalálnom. Ők tökre oda voltak. Viszont még mindig kellett egy ember. Tudtam is, hogy ki lesz az,és hogy mit fog reagálni.
-Nem! Rájöhetnek, hogy mi is vagyok én - tiltakozott Zoé.
-Kérlek! Már csak 2 ember kellene. Az egyik csajt meg fogom tudni győzni, már csak te kellenél - magyaráztam.
-A vörös csaj, ugye? Miért mondott nemet? - tette keresztbe a karját.
-Azt mondta, a versengés butaság - legyintettem. -Egyetértek vele - bökött a levegőbe a mutató ujjával mintha csak egy képzeletbeli pontot adna Lorennek.
-Na lééégysziiii Zoé! Veled tuti a győzelem, ember nem érhet a nyomodba. - léptem hozzá közelebb és átkaroltam a derekát.
-A főnyeremény egy két éjszakás luxus hétvége két főre - súgtam a fülébe. Éreztem, hogy egy picit megborzong.
Zoé fejére támasztottam az állam.
-Kérlek - adtam neki puszit, majd mélyen a szemébe néztem. Enyhén durcizva pillantott vissza, de pár perc farkasszemezés után felsóhajtott.
-Jó legyen - túrt bele a hajába kicsit feszülten.
-Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm! - szorítottam magamhoz teljes erőmből. Ennyit Isáról, ennyit a többi csapatról. Bárki bármit mond! Az én barátnőm a legszuperebb a világon. -Köszönöm - súgtam és rátámasztottam a homlokom az övére. Halkan felkuncogott.
-Nincs mit - mosolygott. -De félek - folytatta rövid idő után.
-Nem kell. Ott leszek melletted, ha bármi történik - szorítottam meg a kezét.
-Örökre? - -Örökre - bólintottam.
Másnap már nem kellett Zoééknak megmutatni a sulit. Eligazodtak maguktól, úgyhogy mehettem Lorent kérlelni, hogy jöjjön ő is.
-Jó. Mondj egy indokot amiért megérne jönnöm - tette csípőre a kezét. Az egyetem előtti lépcsőn voltunk. Min-Seo és Conor ültek, mi pedig Lorennel egymással szemben álltunk. -1 éves ingyen nyelvtanfolyam - mondtam lazán, mert tudtam, hogy ez be fog vállni. Loren összepréselte a száját egy vonallá. Egy darabig hezitált.
-Még valami - érdeklődött. Min-Seojékkal már lebeszéltük ki mit kap, így segítség kérően rájuk néztem.
-Megkaphatod a snow boardot is - legyintett Conor. Ahogy láttam, tényleg nem bánta nagyon. Meg fogom hálálni neki még. Loren elnevette magát.
-Csak vicceltem. Tudom, hogy nagyon szeretnéd. Nem kell - mosolygott hálásan Conorra.
-De még átgondolnám a következő órán, jó? - pillantott vissza rám, én pedig már tudtam, hogy győztem, úgyhogy belegyezően bólintottam.
Német után mind letámadtuk Lorent, hogy akkor most mi van? Izgatott pillantásainkat látva elnevette magát.
-Legyen! - nevetett tovább. Ez az! Gondoltam magamban. -Akkor írjuk is fel a csapatot! - ajánlotta Min-Seo. -Jó ötlet - biccentettem és elmentünk a jelentekző listához, ahol a plakát is ki volt függesztve. Miközben írtam a neveket, Zoé szökkent hozzánk.
-Hello leendő csapattársaim! - intett egyett. -Bemutatkoznék! Zoé vagyok - nyújtott kezett sorban mindenkinek. -Támadt egy ötletem. Ha már úgy is egy csapatban vagyunk, akkor nem lenne kedvetek Robert és Zoé eljönni délután kajálni? - mosolygott Min-Seo. -Csodás ötlet! - helyeseltem. Legalább megismerik egymást.
-Én benne vagyok - jelentkezett Conor.
-Én is - mosolygott Loren. Szuper! Nem lesz itt baj a csapattal.
Utolsó óránk előtt Zoé haza dobta Nicket, hogy visszaérjen a kajálásra. Nekem Min-Seoval volt németem. (Németes nap) Ez gyorsan eltelt, úgyhogy a kijáratnál találkoztunk a többiekkel. Loren elment még wc-re, úgyhogy mi még vártunk egy picit amikor Isa jött velünk szembe és természetesen nem állhatta meg, hogy ne szóljon be.
-Láttam indultok a versenyen. Ne bízzátok el magatokat. Nem fogtok nyerni. Főleg nem ellenünk - kacagott fel mint egy boszorkány.
-Pá lúzerek - intett és szöszi fürtjeit lobogtatva ki "divatbemutatózot" az épületből.
-Ne is foglalkozzatok vele. Nem tudja, hogy legyőzhetetlenek vagyunk - mosolyogtam bátorítóan a többiekre. Mikor Loren visszatért kiléptünk a délutáni,pulcsis, ősziesebb időbe. Zoé napszemüvegben állt az autója mellett és amikor meglátott minket intett egyet. Beszálltunk az autóba és indulhattunk egy finomat enni mind! Illetve... Zoén kívül mind.
A gyorsétteremben - mivel sokan voltak - ezért elhatároztuk, hogy Conor és én rendelünk kaját, addig a lányok foglalnak helyet.
-Mit kérsz szerelmem? - kérdeztem Zoé-tól. Gondoltam, hogy azért fog kérni valamit, hisz ő dobta fel az ötletet és fura lenne ha nem kérne.
-Nem tudom. Keveset! - mosolygott.
-Oké - adtam egy puszit a homlokára.
-Loren te mit kérsz? - pillantottam a vörös hajú lányra. -Én most semmit köszönöm. Nem vagyok éhes - mosolygott. Miután megvettük a kaját, leültünk a lányokhoz akik, addigra már szereztek helyet. Zoé elé toltam a sültkrumplit és az inni valót. Erőltetetten rám mosolyogott majd bedobott a szájába egy falatot. Ahogy láttam, próbált minél jobban olyan arcot vágni, mintha érezné az izét. Elég lassan csipegette a következő falatokat, de nem volt feltűnő.
-És mért vagy most az egyetemnél Zoé? - dobta fel a kérdést Conor. Barátnőm egy igencsak rövid pillanatra megmerevedett. -Őőő... Tudod, nem szoktam meg, hogy Robert nincs otthon, és hát eléggé hiányzik. Úgyhogy eljöttem én is, és most kívülállóként nézelődöm, hátha megjön a kedvem - mosolygott magabiztosan. Olyan folyékonyan hazudott, hogy még én is csak néztem. Bár vámpírként hazudnia biztos tudnia kell.
Gyorsan elrepült az idő. Lorenen kívűl mind ettünk. Még Zoé is megszenvedett azzal pici adag ételével, amit elé toltam. Jó volt a hangulat. Sokat nevettünk és tényleg látom, hogy van esélyünk győzni. Zoénak egyszer csak megcsörrent a telefonja. -Bocsánat! Ezt fel kell vennem - kért elnézést urdvariasan és kicsit arrébb állt, hogy tudjon beszélni, én pedig abban a szent másodpercben a többiekhez fordultam.
-Jó lesz csapattársnak? - kérdeztem kicsit halkan. Nyilván soha nem hagynám ki Zoét, de kíváncsi vagyok, hogy sikerült-e beilleszkednie.
-Nagyon jó fej - mosolygott Min-Seo és Conor. Érdeklődve Lorenre pillantottam.
-Kedves lány - bólintott szintén vigyorogva.
-Zsír! Akkor megvan a Csapat - jelentettem ki feldobódva. -Mi? - kiálltott fel mögülünk Zoé.
-Jó! Azonnal megyek - biztosította az illetőt, majd kinyomta a mobilt és visszalépett hozzánk.
-Bocsi skacok, mennem kell! Nagyon jól éreztem magam! - intett a barátaim(nk)nak és hozzám lépett.
-Sajnálom. Fontos - nyomott egy puszit a fejemre egy bocsánatkérő pillantással és kihussant a kijáraton.