Az idő végéig ✔

18.Fejezet

[Zoé szemszöge]
Nick nehezen tudott meggyőzni az igazáról, magam sem tudom egyébként miért. Adam és Jane átjöttek amikor már besötétedett és indulhattunk vadászni. Szokásos helyre mentünk, ahol egyszer összefutottam Ademmel és azt a Ted nevű gyereket öltem meg.
Nick még nem ismerte a terepet úgyhogy megvártuk amíg kicsit feltérképezi magának, majd indulhattunk a klubba.
Most kevesebben voltak, mint álltalában. Logikus, hisz hétfő van.
Azért így is voltak jó páran. -Hajrá - biccentettem a többieknek és szétszéledtünk.
Nem kellett sokáig keresgélnem egy egyedül táncoló pasast szúrtam ki az egyik sarokban. Ahogy láttam rajta már ivott, de még nem annyit, hogy bármit is kezdjek vele. Odaugráltam hozzá és együtt kezdtünk táncolni. -Szia baba! Hogy hívnak? - mosolyodott el a csávó.
-Zoé vagyok - válaszoltam.
-És te ki vagy? - léptem picit közelebb.
-Aaron - hajolt meg még mindig vigyorogva, közben elkezdődött a következő dal. Ezt is végigtáncoltuk, majd Aaron a pulthoz vezetett. -Mit kérsz? - tudakolta.
-Egy mojitot köszi - mosolyodtam el kacéran. A srác leadta a rendelést és beszélgetni kezdtünk. -Hány éves vagy? - kérdezte Aaron.
-19. Te? - érdeklődtem én is.
-20. Jársz egyetemre? - folytatta, mire megráztam a fejem. Robert jutott az eszembe. A pultos kiadta nekünk az italokat.
-Én az UFT-re járok - kortytolt a sörébe.
-A University of Toronto-ba? Az egyik barátom is oda jár - lelkesedtem be egy picit.
-Tényleg? Melyik szakra? - érdeklődött.
-Nyelv. Német és Spanyol - mondtam és én is beleittam a mojitomba a látszat kedvéért.
-Én dizájnra formatervezőként - húzta meg a sört és kért még egyett.
-Tetszik a nyakláncod! - bökött a sárkány medálra amit még a Briana nevű újszülöttől kaptam. Elmosolyodtam az emléken. Tovább beszélgettünk ő pedig egyre csak kérte és kérte az italokat. Egy fél óra múlva már eléggé ki volt. -Gyere bébi táncolni - húzott a parkettre elég kómás fejjel. Itt az időm! Letáncoltunk egy számot.
-Nincs kedved átjönni hozzám? - súgtam a fülébe kacéran. Aaron csak felnevetett és indultunk is a kijárathoz. Ahogy kiértünk a levegőre az elhagyatottab rész felé tereltem a srácot.
-Biztos, hogy te erre laksz? - ráncolta a homlokát. Mosolyogva bólogattam. Amikor már senki nem láthatott minket. A fiú nyakára kúszott a tekintetem. Elképzeltem a vére ízét. A felső ínnyemről visszahúzódott a bőr és kivillantak a pengék. Aaron nem nagyon foglalkozott vele. Csukott szemmel dúdolgatott egy dalt. Kihasználtam az alkalmat és a nyakára tapasztottam a számat. Mikor végeztem visszasétáltam a bejárathoz. Vártam a többieket.
Rövid idő után két alak baktatott felém. Egy fiú és egy lány egymásba karolva. A lány elég ismerős volt és nem terjengett körülöttük az a jellegzetes ember szag. Egyből tudtam, hogy vámpírokkal akadt dolgom.
Mikor közelebb értek a lány megpillantotta a nyakláncomat és megtorpant. -Zoé? - suttogta. Bólintottam.
-Mit keresel itt Briana? - mosolyogtam.
-Ideköltöztünk a barátommal és egy barátnőmmel - lépett közelebb. -Bemutatom Spencert a barátomat - mutatott a vámpír fiúra. Intettünk egymásnak és ezzel le is rendeztük a dolgot. -Vadászni vagytok ugye? És a barátnőd vagy kidet hol hagytátok? - érdeklődtem.
-Igen vadászni vagyunk és a barátnőmet tegnap változtattam át... Még nem ébredt fel - magyarázta, mire bólintottam.
-Gyere Briana - tette Spencer a csaj a vállára a kezét amin egy különös gyűrű villant meg. Éreztem benne a varázslatot.
-Szép darab. Milyen varázsereje van? - kérdeztem. Spencer egy ideig habozott. -Honnan tudod, hogy varázsereje van? - vakarta meg a homlokát Briana és láttam, hogy neki is ilyen gyűrűje van. Gyorsan körülnéztem, hogy figyel-e minket valaki, majd a betonból egy oszlopot húztam és visszatoltam. Az elmúlt időben sikerült sokat gyakorolnom, úgyhogy egyre jobban megy a varázslás.
-Most már értitek? - kérdeztem csípőre tett kézzel.
-A gyűrű megvéd a napfénytől és ideiglenesen csillapítja szomjadat. Nem számít hány éves vagy - bökte ki Spencer. Ámultan néztem.
-Honnan szereztétek? - kérdeztem. -Nekem volt egy és azt másoltattuk le Suleen Famenél ha ismered - birizgálta az ékszert Spencer.
-Hogy másolta? - érdeklődtem. Nagyon megtetszett a gyűrű.
-Varázslattal - mondta Briana.
-Majd neked is szerzek ha szeretnéd - mondta Spencer. Hálásan rá pillantottam.
-Köszönöm. Na de mostmár engedlek titeket. Jó étvágyat és remélem majd még talizunk - intettem nekik és ők bementek a bárba. Pár perc múlva Jane, Adam és Nick léptek ki a bejáraton valami slágert énekelve. Adam átölelte Janet, Nick pedig magában táncolgatva jött ki. Mind mosolyogtak miközeben daloltak.
-Na kiszórakoztátok magatokat? - nevettem, mire mind hevesen bólogatni kezdtek.
-Akkor menjük haza!