Az idő végéig ✔

17.Fejezet

[Robert szemszöge]
Nagy terem volt egyébként amibe küldtek minket. Voltunk ott azért jó 100-an 200-an. Mire mindenki megérkezett 3 tanár zászlót lengetve állt a terem különböző sarkaiba. Nyelv, Informatika, Dizájn.
Ezek a szakok vannak az egyetemen. Loren, Conor, Min-Seo és én természetesen a "Nyelv" címzésű zászlóhoz álltunk, ahol már jócskán voltak emberek. Nem mi voltunk a legtöbben, de azt se lehet mondani, hogy kevesen voltunk. A tanárt követve végig vezettek minket az egész egyetemen ami hatalmas volt. Utolsó helyszín volt az adott óránk terme. Itt csoportokba osztottak minket. Kezdő, Haladó, Nyelv vizsgás. Én, Min-Seoval és Lorennel a Kezdőbe álltunk, Conor pedig a Haladóba. Az egyetemen 4 nyelv van. Spanyol, Német, Francia, Olasz. -Ti melyikbe mentek? - fordultam a lányokhoz.
-Én Német - mosolygott az ázsiai leányzó.
-Én Spanyol és Francia - lapozgatott egy könyvet Loren. -Szuper! Lesz mind kettőtökkel közös órám - mondtam igazából magamnak, mert egyik csajszi se figyelt rám. Min-Seo elkezdett olvasni, Loren pedig keresett valamit a telefonján miközben a könyvében nézett valamit. ~Hát, Conor biztos jobb társaság lenne~ forgattam a szemem és közben a tekintetem az újdonsült barátomra vándorolt. Conor lazán rágózott és figyelte a tanárt. Mikor észrevette, hogy nézem tesósan intett egyett és együttérzően elmosolyodott ahogy meglátta a mellettem nagyon elfoglalt lányokat. Vicces lesz az év. Az tuti.
A német csoportomhoz kellett csatlakoznom először. Velük kapom meg az órarendemet és az eligazitásokat. -Robert Jenkins - szólítottak és kimentem a beosztásomért. Gyorsan átfutottam az egészet.
Hétfő: 7 Óra
Kedd: 5 Óra
Szerda: 7 Óra
Csütörtök: 6 Óra
Péntek: 7 Óra
Nagyszerű. Majdnem annyi, mint álltalánosban. Bevágtam a papírt a táskámba és végighallgattam a tanár információit. Első óra vége és egészen felkeltette az érdeklődésemet ez a kóceráj. Nem olyan, mint amire számítottam úgyhogy nem tudom, mit várjak tőle. Min-Seoval együtt ballagtunk ki az óra végén a folyosóra ahol találkoztunk Lorennal és Conorral. Épp nevetgéltek valamin.
-Sziasztok - szólalt meg először Min-Seo és én is intettem egyet nekik.
Mikor megláttak minket, úgy tettek mintha nem kacarásztak volna az előbb.
-Mizu skacok? - színészkedett lazát (megjegyzem elég bénán) Loren.
-Ki vele! Miben sántikáltok? - húztam össze a szemem és Conorra sandítottam aki csak aprón megrázta a fejét jelezve, hogy most hagyjam ezt, és Min-Seora nézett. ~ÁÁÁÁÁÁÁÁ! Titok! ~
-Mi lesz a kövi órátok? - dobta fel gyorsan a kérdést Conor, mire mind a friss órarendünket kezdtük böngészni. Bár ez nem foglalta le a csapatot sokáig Conornak azért még maradt trükkje a tarsolyában.
-Suli után egy kajálás? - ajánlotta fel. A lányok benne voltak, de nekem volt egy plusz különórám úgyhogy nem mehettem.
Végeztem a suliban és már éppen indultam haza, amikor egy szöszi csajba ütköztem.
-Figyeljél már oda hallod!!! - ordított, miközben lehajoltam az elejtett cuccáért. Lazán felemeltem a rózsaszín füzetet és tolltartót, majd a tomboló csaj kezébe nyomtam aki egyből lenyugodott amint jobban megnézett.
-Úgy értem... Semmi baj, előfordul az ilyen nem? - dadogta. Úgy tettem, mintha megse hallottam volna és hátat fordítva neki a kijárat felé indultam. -Hé! - sietett utánam. Megállt előttem és kifésülte a haját az arcából.
-Isa vagyok - nyújtott kezet olyan arccal mintha csak szivességet tenne. Egy darabig néztem és azon tanakodtam, hogy most ezt komolyan gondolja-e, de aztán (mivel már eléggé elegem volt a napból és elvoltam fáradva) kikerültem.
-Robert - mondtam miközben elsétáltam. Most pont a legkevésbé van szükségem egy flegmára.
Mikor haza értem átnéztem a jegyzeteimet és egy tál popcornal az ölemben bekapcsoltam a TV-t. Néha elkalandozott a figyelmem, hogy hogy vadászhat Zoé. Elképzeltem, hogy csupa vér a ruhája és lángol a szeme. Aztán azt is, hogy eszeveszett gyorsasággal cikázika fák között és amikor meglát egy állatot gonoszul elmosolyodik. Végül ezek a képzelgéseim altattak el.

[Zoé szemszöge]
Nick mindent megpróbált, hogy lefoglaljon, de én mindenből Robertre tudtam következtetni.
-Basszus esküszöm megcsókollak, hogy eltereljem a figyelmed - mondta, de nekem erről is persze Robert jutott az eszembe. Miközben a fiúról beszéltem, Nick hirtelen hozzám lépett, megragadta a csuklómat és dühösen magáhozrántva rátapasztotta a száját az enyémre. Akár mennyire kapálóztam és próbáltam eltolni, egy elszánt vámpírt semmi nem állít meg. Követelte, hogy visszacsókoljam, de én egyre mérgesebbé váltam. Ha erővel nem megy akkor majd tűzzel. Megragadtam a kézfejét és felforrósítottam, mire elugrott.
Fájdalmasan felordított és a égett bőrére pillantott.
-Istenem,Zoé csak neked akartam jót - kiáltotta.
Én csak hátat fordítottam neki és azt kívántam, bárcsak ez sohasem történt volna meg.
-Nem jelentett semmit! - állt mögém. Még mindig nem fordultam meg.
-Higyj nekem. Én mással szeretnék lenni - mondta enyhén szomorúan.

[Nick szemszöge]
Ez volt az első hazugság amit kiejtettem a számon, de meg akartam Zoét nyugtatni, mert nem azért vagyok itt, hogy megutáljon, hanem azért, hogy elfoglaljam. Már régóta meg akartam csókolni. Mennyeibb volt, mint gondoltam. Élőbbnek éreztem magam, mint ember koromban. Erősebbnek, mint valaha. Annyira különleges pillanat volt, amit egész életemben nem fogok elfelejteni. Mikor sikerült megnyugtatnom még néztünk fimet, majd megjöttek Adamék és kezdődhetett a buli.