Titkok hálójában // H.S. /

Tizedik fejezet

- Akarsz róla beszélni? - kérdezte Sophie, miközben segített kipakolni a bőröndömet. Az ígéretemet betartottam, felkelés után szinte egyből leléptem a szüleim házából. Henry-n kívül senkit sem viselt meg a korai távozásom, és nagyon hamar hazaértem. Sophie szomorúan nézte, ahogy az egy hosszú hétvégére pakolt ruháimat érintetlenül visszateszem a szekrényembe. 

- Nem igazán. Figyelem elterelésre van szükségem - vallottam be sóhajtva. 

- Akkor ma elmegyünk bulizni - közölte lelkesen, én azonban csak fájdalmas tekintettel meredtem rá. - Nem fogadok el nemleges választ - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon. 

- De nekem nincs kedvem. Miért nem tudunk megnézni pár filmet, rendelni egy pizzát és csak itthon lenni, mint a normális emberek? - nyafogtam tovább. Sophie egy bő percig pislogás nélkül meredt rám, majd megrázta a fejét. 

- Ha szerinted ezt csinálják a normális egyetemisták egy péntek este, akkor muszáj kimozdulnod - hüledezett tovább. 

- Muszáj? - húztam el a számat. 

- Igen, muszáj. Addig pihenj le, aludd ki magad, zuhanyozz le, mert pontban hétkor jövök át, hogy valami emberi külsőt varázsoljunk neked - sorolta, majd meg sem várta a válaszomat, mielőtt magamra hagyott. Sóhajtva szitkozódtam egy sort, majd végül hallgattam rá, és ledőltem aludni. 

Nem tudom, mikor jön el az ember életében a végkimerültség, de biztos vagyok benne, hogy én a határát súroltam. Fél hatkor ébredtem fel magamtól, és miután készítettem magamnak egy pirítóst, a fürdőszobába siettem. Miközben a hajam mostam, igyekeztem magam mögött hagyni a rossz kedvet, amit a szüleim okoztak egyetlen nap alatt. Ahogy eszembe jutott az öcsém képe, amint reggel könyörög nekem, hogy maradjak, könnyek gyűltek a szemembe. A víz csobogása elnyomta a sírásom hangjait, így nyugodt szívvel ereszthettem útjára az érzelmeimet. Nem akartam érzelgősködni Sophie-nak, de a hátam közepére nem kívántam, hogy idióta zenére ugráljak ismeretlenek között. Hétfőtől újra indult a monoton életem, ami a suliról és munkáról szól, így jól esett volna kicsit rápihenni. Amikor végre erőt vettem magamon, törölközőbe csavarva léptem ki a fürdőből. Furcsálltam, hogy mintha Sophie nem egyedül beszélgetett volna, de nem tulajdonítottam különösebb figyelmet az esetnek. Elvégre telefonálhatott is akár. Azzal azonban nem számoltam, hogy a fürdőből kilépve Colin fog elterülni a kanapénkon, én pedig a meglepődéstől majdnem leejtem magamról a törölközőt. Szórakozottan felém kapta a fejét, majd megajándékozott egy mosollyal mielőtt belekortyolt a kezében tartott dobozos kólába. 

- Túl sokszor találkozunk egymással hiányos öltözetben - jegyezte meg, Sophie pedig visszafojtott nevetéssel temette a kezébe az arcát. 

- Mit csinálsz itt? - kérdeztem egyik lábamról a másik állva. A hajam vizesen tapadt a vállamra, és szorosabban húztam össze magamon az idióta rózsaszín törölközőm. 

- Sophie üzent, hogy kell a felmentősereg - válaszolt kimérten. 

- És az te lennél? - vontam fel a szemöldököm csodálkozva. 

- Még szép, hogy én vagyok. Öltözz fel és eldöntheted, hogy hova menjünk - ajánlotta fel, én pedig hálásan rámosolyogtam. 

Sietve belebújtam egy melegítőbe, majd egy vastag pulcsiba. A hajam kifésültem, és vártam, hogy egy kicsit magától is száradjon, mielőtt nekiesek a hajszárítóval. Szinte rekordot döntve értem vissza a nappaliba, és foglaltam helyet Sophie mellett. 

- Milyen helyeket szeretsz? - kérdezte Colin érdeklődve. A kérdésétől elhúztam a számat, majd gyorsan megvontam a vállam. 

- Utálom a hatalmas tömegeket és azokat a dalokat, amiket a legtöbb szórakozóhelyen adnak - ismertem be, ő pedig mély gondolkodásba esett. Egy idő után szó nélkül előhúzta a telefonját, és vadul pötyögni kezdett. Sophie-val értetlenül néztünk rá, és a nagy némaságban vetettem egy büszke pillantást a barátnőmre. Nem számított, hogy lefeküdtek egymással, mert tudta, hogy jó barátom Colin és élvezem a társaságát. Félre tudta tenni az esetleges kellemetlenségeket, amik ezzel a találkozással jártak, és azt nézni, hogy nekem mire van szükségem ahhoz, hogy jobb kedvem legyen. Ezért volt Sophie a legeslegjobb barátnő a világon.