Titkok hálójában // H.S. /

Harmincharmadik fejezet

- Készen állsz? - kérdezte Harry lazán a kocsijának dőlve, majd gyorsan mellém sietett, hogy elvegye a bőröndöm. Bizonytalanul bólintottam, ő pedig nagyot sóhajtott a reakciómtól. - Még mindig dühös vagy? - érdeklődött. Figyelmen kívül hagytam, és szó nélkül szálltam be a fekete autóba. Hallottam közben, hogy morgolódik, de ettől csak eszembe jutottak a szerkesztőségben történtek azon a napon.

A lapzárta miatt teljes káosz uralkodott, Frankie pedig egy üzleti megbeszélésre ment Harry helyett, aki teljesen el volt havazva. Így váltam én Frankie helyettesévé a napra. Ameddig kávéért kellett szaladgálnom, teljesen nyugodt voltam. A bonyodalmak akkor kezdődtek, amikor megkért, hogy rendezzem át az irodájában található dossziékat.

Közös megegyezés alapján az irodája ajtaját nyitva hagytuk, így a kíváncsi tekintetek csak annyit láttak, hogy mindketten el vagyunk foglalva. Sorra szaladtak be az emberek a különböző kérdéseikkel, a techesek sikeresen elakadtak az online újság szerkesztésében, így Harrynek egy szabad pillanata sem volt. Gondterhelten ücsörgött, és hatalmasakat sóhajtozott, amikor berobogott az egyik újságíró. Lopva kaptam oda a fejem, de azonnal el is húztam a számat.

Bethanie Parks, aki még köszönésre sem méltatott soha, olyan hatalmas mosollyal legeltette a szemét Harry-n, miközben a haját dobálta, mintha a szobában sem lennék.

- Átküldtem az eheti cikkemet, Mr. Styles - lebegtette a szempilláit. Harry felvont szemöldökkel nézett fel rá, pontosan azután, hogy a mélyen kivágott blúzát megigazította volna. Abban a pillanatban kezdett felmenni bennem a pumpa, és legszívesebben rávetettem volna magam a szőke nőre.

- Köszönöm, Bethanie - válaszolt Harry lazán, majd ismét az előtte heverő papírkupacra meredt. A szemem sarkából folyamatosan figyeltem az eseményeket, így nem tudtam teljesen koncentrálni a dossziékra. Az egyik hangos csattanással landolt a földön, én pedig zavartan hajoltam le érte.

- Elnézést - morogtam mellékesen az orrom alatt és erősen kerültem, hogy rájuk kelljen néznem. Amikor megtettem, Bethanie lesajnáló tekintetével találkoztam szembe, Harry pedig szórakozottan hajtotta oldalra a fejét. Fantasztikus.

- Valamire szüksége van még, Mr. Styles? - hagyott engem teljesen figyelmen kívül. Egy apró köhintés szaladt ki a számom elkerekedett szemekkel, ugyanis a hangsúlyából ítélve nem egy új kávéra gondolt. - Elég feszültnek tűnik mostanában - folytatta a gondolatmenetét mézes-mázos hangon. Nem tudtam nem felidegesíteni magam azon, hogy nyíltan próbál flörtölni Harry-vel a szemem előtt.

- Nem, köszönöm. Elmehetsz - válaszolt Harry anélkül, hogy felnézett volna a papírjaiból. Próbáltam visszatartani a nevetésem, amiből végül egy horkantás lett. Pont elkaptam Bethanie pillantását, aki még csúnyábban nézett rám, mint azelőtt. Olyan gyorsan hagyta el az irodát, hogy még az ajtót is becsukta maga mögött. Amint ketten maradtunk, Harry-vel egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.

- Rossz lehet, ha valamire vágysz, de nem kaphatod meg - mosolyogtam rá, ő azonban komorrá vált és a nyakkendőjét kezdte igazgatni. - Mi az? - húztam fel a szemöldököm értetlenkedve.

- Régen más voltam, April - sütötte le a szemét, miközben felállt. Továbbra is pislogás nélkül meredtem rá, mert nem egészen értettem a mondanivalója lényegét.

- Igen, és?

- Azért akar, mert már egyszer megkapott - válaszolt elhúzott szájjal, miközben a derekamra tette a kezét. A vallomásától a torkomon akadtak a szavak, ugyanis nem számítottam erre. Aggódva fürkészte az arcom, majd tovább mesélt. - Egyetlen éjszakáról volt szó, April. Azóta nem történt vele semmi, esküszöm - magyarázkodott. Mielőtt végig gondolhattam volna, hogy mit szeretnék mondani, a szavak kiszaladtak a számból.