Titkok hálójában // H.S. /

Tizenötödik fejezet

Soha életemben nem voltam még olyan ideges, mint a repülőn ülve Los Angeles felé. De mindent szépen sorjában.

Szerdán a szerkesztőségben Frankie valóban elég részletes leírást adott az utazásról. Kiemelte, hogy nekem nem lesz sok dolgom, csupán megjelenni Harry oldalán különböző eseményeken. Ezen kívül azt szerette volna, ha sokat relaxálok és még a szálloda wellnes részlegének a kipróbálását is javasolta. Ő mindent elrendezett itthonról, így nem aggódtam a lakhatásom körülményei miatt.

Bár megígértem a főnökömnek, hogy csütörtökön pihenni fogok, nem sikerült. Hatkor kipattant a szemem, a gyomrom apróra zsugorodva várta, hogy Sophie végre felébredjen, és elmehessünk vásárolni. Állítása szerint ritka az, ha én kimozdulok, ezért természetes az, hogy velem tart az előkészületek beszerzésében. Igazából minden alkalmat megragadott arra, hogy lóghasson, és most kivételesen örültem ennek a tulajdonságának. A fehérnemű üzletbe berángatott, de szerencsére megelégedett azzal, hogy ő vásárol magának pár darabot. Hazaérve rábíztam a bőröndöm bepakolását. Sokkal jobb volt a stílusa, és mindig tudta, hogy milyen alkalmakra mit illik felvenni. Kényelmesebb holmikat is pakoltunk, de összességében elegáns ruhákat választottunk.

Amikor felajánlotta, hogy elvisz, hatalmas kő esett le a szívemről. Frankie mondta, hogy ott találkozik velem, és megmutatja a cég magángépét. Izgatottan voltam, mégis remegve lépkedtem, majd a kocsiban a sírás szélén állva búcsúzkodtam Sophie-tól.

- Nehogy elérzékenyülj nekem. Majd megetetem a macskát - forgatta meg a szemét.

- Nincs is macskánk - válaszoltam visszafojtott mosollyal.

- Akkor majd veszek - legyintett. - Vigyázz magadra. Azonnal írj, ha leszálltál. És April - tartott egy kis hatásszünetet, mielőtt folytatta. - ami Los Angeles-ben történik, az ott is marad - kacsintott rám. Nevetve megcsóváltam a fejem, majd szorosan átöleltem.

- Hiányozni fogsz - sóhajtottam fel, majd gyorsan kiszálltam.

Frankie már rám várt, és miután még egyszer elismételte a szerdai tudnivalókat, mosolyogva rakott fel a magángépre. Mivel még sosem utaztam így, kissé megszeppenve fogadtam a légiutaskísérő kérdéseit. Amikor hozott nekem egy narancslevet, hálásan kényelembe helyeztem magam. A laptopomat kiszedtem a táskámból, majd egy beadandón akartam tovább dolgozni, amikor megakadt a szemem az egyik dokumentumon. Csak egy "H" betűnek volt nevezve, és a dátumból azonnal beugrott, miről is van szó.

Azon az este, amikor Harry-t elkísértem egy rendezvényre. A veszekedésünk után hazaértem, és hihetetlenül dühös voltam. Beugrott Dr. Kolt feladata, amit rám bízott, és szinte gondolkodás nélkül gépelni kezdtem. A sorokat most átfutva elhúztam a számat a nem túl kedves gondolatoktól, de úgy döntöttem, nem nyúlok hozzá. Elvégre akkor, abban a pillanatban így éreztem. Helyette hirtelen felindulásból fogtam magam, és gépelni kezdtem.

Miután leszálltam, egy sofőr várt rám és a csomagjaimra. Gondosan beültetett a fekete limuzinba, majd hajtani kezdtünk. Az ablakra tapadva figyeltem az elsuhanó tájat, és megbabonázott a város. Amikor a tengerpartot is felfedeztem, kicsit sajnáltam, hogy nem nyáron jutottam el ide. A sofőr tájékoztatott, hogy Mr. Styles hamarosan odaér a szállodához, és arra kért, hogy előtte várakozzak. Mosolyogva bólintottam, és ismét a tájra koncentráltam. A szálloda előtt a sofőr segített kiszedni a holmijaimat, majd sok sikert kívánva ott hagyott. Összehúztam magamon szorosan a kabátot, majd elővettem a telefonom, és gyorsan írtam Sophie-nak. Szerencsére egyből válaszolt, és elkezdett érdeklődni a városról. Volt néhány zavarba ejtő kérdése is, amiknél csak a fejemet csóváltam, vagy elpirultam.