Titkok hálójában // H.S. /

Huszonhetedik fejezet

Már majdnem el is felejtettem az évek során, hogy milyen érzés a család.

Bármennyire is jól esett Harry-vel és a családjával tölteni a karácsonyt, nem tudtam teljesen kikapcsolódni. Megpróbálták elérni, hogy annyira otthon érezzem magam, amennyire csak lehet. Anne-nel együtt sütöttem sütiket, miközben a semmiről beszélgettünk, Harry pedig a konyhapultnál figyelt minket széles mosollyal. Gemma-t elkísértem vásárolni, és bár nagyon élveztem a társaságát, könnyen zavarba tudott hozni. Főleg amikor berángatott egy fehérnemű üzletbe, és megpróbált csipkésebbnél csipkésebb darabokat megvetetni velem. Mondanom sem kell, hogy az egész vásárlás alatt rákvörös arccal pompáztam, miközben elmesélte a szexuális életét Josh-sal. Végül pár visszafogottabb fehérneműre rábeszélt, bár fogalmam sem volt, hogy mikor fogok ilyeneket viselni.

Harry a rémálma óta máshogy viselkedett velem. Az az éjszaka közelebb hozott minket egymáshoz. Eddig is igyekezett fizikailag kimutatni, hogy fontos vagyok neki, most azonban olyan, mintha késztetést érezne arra, hogy valamilyen szinten hozzámérjen. Nem csókol meg minden percben, erről szó sincs. Szerencsére ő sem olyan, aki mások társaságában szereti ezt a fajta érintkezést. Sokkal inkább arról van szó, hogy bármikor elmegyek mellette, végighúzza a kezét a derekamon, vagy a kezem után nyúl, esetleg egy puszit nyom az arcomra, vagy átölel. A családja előtt is ugyanúgy hajlandó ezeket az apró gesztusokat megtenni, én pedig nem tudok nem szélesen mosolyogni ilyenkor.

Nem beszéltük meg, hogy meddig maradok nála. Szilveszter előtt két nappal azonban már úgy éreztem, hogy itt az idő visszarázódni a rendes kerékvágásba, és hazamenni. Bár Harry megpróbált minden lehetséges okot elém tárni, hogy miért lenne jó ötlet, ha maradnék még egy kicsit, nemet kellett mondanom. Úgy nézett ki, mint egy ötéves akitől elvették a kedvenc játékát a válaszom után, de végül beletörődött és felajánlotta, hogy hazavisz.

- Nagyon örülök, hogy megismerhettelek, April - szorított magához Anne egy szomorú sóhajjal. - Remélem, hogy még látjuk egymást - mondta őszintén.

- Rajtam nem fog múlni - biztosítottam széles mosollyal. - Köszönöm, hogy maradhattam. Nagyon jól éreztem magam - tettem hozzá. Megszorította a karom, miközben elengedett, de még fel sem szusszanhattam, amikor Gemma következett. Ő olyan szorosan ölelt át, hogy még levegőt sem kaptam, így Harry a segítségemre sietett.

- Oké, elég lesz, még a végén összenyomod - szólt rá, majd lefejtette rólam Gemma kezét.

- Nem tudom, mikor lettél ekkora puhány - forgatta meg a szemét Gemma unottan, majd ismét mosolyogva nézett rám. - Mi még biztosan látjuk egymást a napokban - mondta sejtelmesen. Josh gyorsan elköszönt tőlem, őt sokkal jobban lekötötte a film, ami éppen a Tv-ben ment.

Miután elköszöntem Harry családjától, az autója felé vettük az irányt. Miközben húzta maga mögött a bőröndöm, egy szót sem szólt. A gondolataiba meredve lépkedett mellettem, én pedig nem akartam erőltetni a beszélgetést, mert túlságosan a fejében járt. Az autóút is csendben telt, és már-már kezdtem magam rosszul érezni, amikor megkérdezte, hogy feljöhet-e hozzám egy kicsit.

Végül az egész délutánt ott töltötte. Nem csináltunk semmi érdemlegeset, csak élveztük egymás társaságát a kanapén ölelkezve. Azt mondta, hogy jól esik neki egy kicsit kisajátítani engem, mert a családja túlságosan a nyakunkban volt egész héten. Nevetve ráztam meg a fejem, de a megfogalmazásától nagyot dobbant a szívem.

- Mit terveztél szilveszterre? - kérdezte a hajam simogatása közben.

- Nincsen semmilyen programom - vallottam be.

- Sophie-val nincsen semmilyen tradíciótok? - érdeklődött tovább csendesen.

- Nem hiszem, hogy idén kedve lenne hozzá - húztam el a számat. Harry-nek még nem említettem Sophie terhességét, mert fogalmam sincs, hogy mi lesz a végkimenetele. Nem voltam benne biztos, hogy örülne annak, ha megosztanám Harry-vel. - Neked van már terved? - kérdeztem vissza.