Titkok hálójában // H.S. /

Második fejezet

Soha nem mondtam magam egy izgulós típusnak. Nagymamám mindig arra tanított, hogy attól nem szabad tartani, ami még be sem következett. Ha egy fontos esemény előtt látta rajtam a félelmet, akkor mindig igyekezett emlékeztetni arra, hogy mindennek két kimenetele van. Vagy teljesen jól fog elsülni az adott dolog, vagy rosszul. Ha jól, akkor miért félünk? Ha pedig rosszul, akkor miért stresszeljük magunkat feleslegesen előtte? Ráérünk majd később aggódni ezen. Talán fel kellett volna hívnom hétvégén egy alapos fejmosásért, és hétfőn nem remegő lábakkal lépkedtem volna a szerkesztőség épülete felé.

Sophie hétvégén elrángatott vásárolni, miután beadtam a derekam. Mivel teljesen különbözik az ízlésünk, nehezen jutottunk dűlőre a felpróbált termékekben. Én mindig a visszafogottabb darabok felé húztam, szerinte viszont a szexis a megfelelő. Azért, hogy mindkettőnk akarata érvényesüljön, vettünk ilyet is, olyat is. Az egész délelőttünk ráment a vásárlásra, a bankkártyámon pedig lassan egy dollárom sem marad, ha így haladok. A Spectator remekül fizeti a gyakornokokat is, amivel egyedül vannak. Nehéz fizetett gyakornoki állást találni, pláne olyat, amelynek a bérezése el tudna tartani egy családot. Magamban ismét meg kellett köszönnöm Dr. Kolt-nak a lehetőséget.

Hétvégén megbarátkoztam a gondolattal, hogy valójában kémnek küldtek ide. Rávettem Sophie-t, hogy Született kémek maratont tartsunk, így a vasárnapunk nagy része azzal telt el. Jobban utánajártam Mr. Harry Styles-nak, és pontokba szedtem azokat a dolgokat, amiket az internet alapján bárki megtudhat róla.

1. Huszonhét évesen ő New York legfiatalabb főszerkesztője.

2. Egyetemi tanulmányait az NYU-n kezdte, majd rejtélyes körülmények között átiratkozott a Columbia-ra.

3. Utoljára az egyetemi évei alatt volt komoly kapcsolata, azonban a lányról semmilyen információ nincs sehol.

4. Egy angliai városban, Holmes Chapel-ben született, és az apja miatt költözött elsősorban az államokba.

5. A kedvenc szórakozóhelye a Cafe Wha. Érdekes választás, mit ne mondjak.

6. Valamiért a magánéletéről igen kevés jelenik meg a sajtóban. Mintha a nőügyein kívül másról sem szólna az élete.

7. Nem tudtam sokat kideríteni róla első nekifutásra.

Amikor már úgy éreztem, hogy felrobban az agyam, inkább lecsuktam a laptopom fedelét. Arra az elhatározásra jutottam, hogy nem lennék jó kém, és Mr. Kolt kérésének a teljesítésére képtelen leszek. Írni mentem oda, és legrosszabb esetben berág majd rám, de nem fogok más életben kutakodni, kockáztatva ezzel az el nem induló karrierem. A sok botrány után úgy gondoltam, minél messzebb maradok a főszerkesztőtől, annál jobban jár mindenki. Sophie-val ellentétben én nem dobtam el a bugyimat a rosszfiús képeitől, sem a fotózásától valamelyik híres magazinnak. A lehetőséget láttam benne, ami beindíthatja a pályafutásomat, ha okosan játszok a lapokkal és jó cikkeket viszek elé. És pontosan ezt terveztem. Több hónapnyi kemény munkát, amikor a belemet is kihajtom azért, hogy tökéletes alkotásokat tegyek az asztalára, amelyeket elolvasva beletesz az újságba. A Spectator történetében még nem volt olyan, hogy egy gyakornok munkája belekerüljön az újságba.

Sőt, a korábbi gyakornokokról sem találtam semmit. Harry a fontosabb estélyeken az asszisztensével jelent meg, még akkor is, ha mindenki más a gyakornokokat rángatta magával. Nem tudtam, miért rejtegeti ennyire őket. Azt hittem, hogy egy gyakornoki állás része a nyilvánosság. Elvégre anélkül hogyan kellene kapcsolatokat teremteni ebben a világban?

Rengeteg kérdés volt a fejemben, amik nem hagytak nyugodni. Amikor leparkoltam a szerkesztőség előtt, és összeszedtem minden holmimat, hatalmas sóhajjal pillantottam fel az épületre. Ha jól emlékeztem, az újság szerkesztősége az ötödik emeleten volt. Kosztümös és öltönyös emberek rohangálta ki-be, én pedig magamra pillantottam. Ha ők mind ott dolgoznak, akkor én nagyon csúnyán alul öltöztem. Sophie kérésére a bőrszoknyát vettem fel, amit együtt vásároltunk, egy fehér testhezálló body-val. Egy fekete harisnyát is magamra erőltettem, valamint egy kicsit magasabb sarkú cipőt. Mikor belenéztem a tükörbe, magamra sem ismertem. Ez nem én voltam, de nem akartam rossz benyomást tenni az első napomon. Bár a jelek szerint akkor öltöztem volna fel helyénvalóan, ha egy kosztümöt erőltetek magamra.