Titkok hálójában // H.S. /

Huszonhatodik fejezet

Reggel kábán nyitottam ki a szemem. Az első dolog, ami feltűnt, hogy túl világos van ahhoz, hogy tovább aludjak. A többi érdekesebb volt.

Egy kar szorosan átkarolt hátulról, miközben becsúszott a pólóm alá a hozzátartozó kéz. A lábam teljesen össze volt akadva Harry-ével, akinek a kemény mellkasa a hátamhoz szorult. Az arcát a hajamba temette, és egyenletesen szuszogott. A másik karja a fejem alatt nyúlt teljesen előre. Fogalmam sincs, hogy mikor gabalyodtunk össze ennyire az éjszaka folyamán, mert este még egy tisztes távolság volt közöttünk.

A másik dolog, amit csak most tudtam felfedezni, hogy milyen kényelmes az ágya. Tegnap túlságosan elterelte a figyelmem, utána pedig szinte azonnal elaludtam. Szinte belesüppedtem a puha ágyba, amikor túlságosan nagy volt két embernek. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy vajon aludt-e már itt egyszerre két nővel, de ezt inkább gyorsan elhesegettem, mert nem akartam fejfájással ébredni.

Mindig is egy túlgondoló ember voltam, ez viszont sokszor tönkretette a napjaimat. Harry-vel igyekeztem ezt a túlgondolást minél minimálisabbra csökkenteni, mert túl sok mindenen agyalhattam volna. Élveztem a társaságát, és nagyon reméltem, hogy ő is hasonlóképpen érez. Fogalmam sem volt, mi ez az egész közöttünk, mégis reménykedtem benne, hogy ő is érzi ezeket a megmagyarázhatatlan érzéseket, amiket én.

Nem ez volt az első alkalom, hogy együtt aludtunk. Először Los Angelesben töltöttük együtt az éjszakát, utána pedig véletlenül mindketten elaludtunk a lakásomon. Amikor először aludt nálam, az is teljesen random volt, hiszen csak azért tette, mert nem akartam egyedül maradni. Ez most más volt. Ő szerette volna, hogy vele töltsem az ünnepeket és ebbe beletartozott az is, hogy egy ágyban alszunk.

Legszívesebben így maradtam volna örökre, de tudtam, hogy hamarosan fel kell kelnem. Fogalmam sem volt, hogy mennyi a idő, csak remélni mertem, hogy még nincs túl késő. Nem akartam lejáratni magam a családja előtt azzal, hogy délutánig alszok.

Harry még túl békésen aludt, így óvatosan felemeltem a kezét és megpróbáltam észrevétlenül kikelni az ágyból. A pólója hosszú volt rám, így takarta az alsónadrágot, amit viseltem. Bár amúgy is úgy nézett ki, mint egy rövidnadrág.

Miután kicsit felfrissítettem magam a fürdőszobában vetettem egy utolsó pillantást a békésen alvó Harry-re, majd mosolyogva mentem le a nappaliba. A házban olyan csend honolt, hogy nem voltam benne biztos, bárki is ébren van. A konyhába érve még mindig nem láttam senkit, úgyhogy öntöttem magamnak egy csésze kávét. Nyugodtan iszogattam, amikor valaki a vállamra helyezte a kezét.

Olyat ugrottam, hogy a kezemben tartott bögre majdnem leesett a földre. A torkomban dobogó szívvel fordultam meg, és amikor Anne riadtan nézett rám, egy megkönnyebbült mosoly hagyta el a számat.

- Ne haragudj, drágám. Nem akartalak megijeszteni - mosolygott rám szeretetteljesen.

- Nem számítottam rád, de nem ijesztettél meg - viszonoztam a mosolygását, miközben a szívverésem lassan lecsillapodott.

- Meglep, hogy ilyen korán felébredtél - jegyezte meg továbbra is mosolyogva, miközben kikerült, és elkezdett foglalatoskodni a konyhában. Úgy döntöttem, hogy nem leszek láb alatt, ezért leültem a bárszékre a nappali felé néző konyhapulthoz.

- Nem tudtam tovább aludni - vallottam be.

- Harry mindig ilyen sokáig alszik mostanában? - kérdezte mellékesen.

- Nem igazán tudom. Nem sokszor aludtam még vele - vontam meg a vállam, és éreztem, hogy elpirulok. - Olyankor általában sokkal hamarabb kel fel, mint én - tettem hozzá. Teljesen a hűtőnek szentelte a figyelmét, így tovább kavargattam a kávémat.