At the end of the rainbow, where you killed me [Reddie ff.]

ötvenkilencedik fejezet

𝑹𝒊𝒄𝒉𝒊𝒆

  November vége van már. Én már elköltöztem Derryből New Yorkba, apám apartmanjába. Kedves volt tőle, hogy megengedje, hogy ott éljek. Egy idősebb hölgy kávézójában dolgozom. Egész jó fizetésem van, ahhoz képest, hogy nincsen nagy forgalma a helynek. Maeve éppen az esküvőjére készül Keith-hel. Jake hatalmasat nőtt és sokszor jönnek fel New Yorkba. Arra gondoltak ők is ideköltöznek majd az esküvő után. Nagyon örülnék neki, mert akkor közelebb tudhatom a legjobb barátom. Keith jó embernek tűnik. Mindent megtesz annak érdekében, hogy a családját eltartsa. Most éppen fogorvosnak tanul. Egészen meglepő fordulat tőle. Keith a híres emo gangszer a vegasi suliból, fogorvos akar lenni és van egy gyereke. Ha valakit ezt mondta volna nekem mikor még oda jártam, biztos az arcába nevettem volna.

Eddievel alig beszéltem. Folyamatosan elfoglalt volt, mindig csak a suli meg a bulik voltak. Főleg azután nem beszélt velem, miután hazajött Párizsból. Úgy érzem ignorál és nem is akar velem beszélni. Alig tudtam valamit róla. Az anyja se mondd többet. Vele se nagyon beszélt az elmúlt időszakban. Mikor keresett akkor is csak pénzt kért, hogy elvileg kaját vegyen magának. Furcsálltam, hogy nem az anyjától kért, de nem izgattam magam miatta annyira. Bár lehet kellett volna, most egyáltalán nem keres. Elhatároztam, hogy meglátogatom a hétvégén, akkor talán rá fog érni egy pár percre. Már annak is örülnék. Az a nap ma lesz. Korán keltem, hogy időben elinduljak. Rozoga kocsimba szállok és nekilátok utamnak. Eddie még régebben megadta a címet ahol szobatársaival lakott. Amint odaérek felmegyek a másodikra és bekopogok az ajtón. A kilences az ajtón el volt dőlve, lassan már hatost formált. Egy magas látszólag másnapos srác nyit ajtót. Szemüvegét feltolja orrnyergére. Bűzlik a légfrissítőt valami kölni keverékétől. Haja hátra van kötve. Pólója lóg rajta és össze van koszolva agyaggal, meg festékkel. - Hát szevasz Richie. De jó, hogy megismerhetlek. - ölel át egyből a fiú. - Én Miles vagyok. - mutatkozik be. - Mi szél hordott erre?

- Eddiehez jöttem.

Arca eltorzult. Nem erre a válaszra számított. Kicsit meg van ijedve. Nem tudja mit mondjon. - Bemehetek?

- Ja, persze. Eddie öhm... Eddie most alszik tudod, tegnap durva volt tudod itt ilyen vizsgák meg beadandók. - nevet kínosan. - Meg aztán a bulik, te biztos megérted.

- Persze. De azért ránézhetek?

- Oh, igen ott van a szobája, az a kilences. Remélem nem vagy ilyen nagy elemző. Én az vagyok csak azért. Ezért az én szobám tizenkilences. Tudod boldogság meg ezek. Azért van félredöntve a kilences az ajtón, hogy már-már hatos legyen. Mégis csak na. Nem akarok én szomorú házba élni.

- Király. Öhm, akkor a hatos?

- Igen, igen. Bocs sokat beszélek. - zárja be az ajtót maga mögött. - Richie?

- Hmm?

- Csak annyi, hogy. Eddie mostanában nem a legjobban van. - a végét suttogja. - Nem tudjuk mi van vele senkivel nem beszél róla.

- Ok. Kösz az infót. - megyek a szobájához. Ahogyan lenyomom a kilincset hallom az ágy recsegését. A szoba sötétségben úszik. Eddie az ágyon fekszik és a takarót a fejére húzta.

- Miles nagyon nincs kedvem hallgatni a hülye számos elemzéseid. - szólalt meg a fiú. Sokkal mélyebb a hangja, meg halkabb.

- Richie vagyok. - mondom. Azonnal leveszi a takarót a fejéről és elkezd bámulni. Először el sem hiszi, hogy én vagyok. Árad róla a pia szag. Becsukom az ajtót magam mögött és kinyitom az ablakokat. A föld tele van piás üvegekkel és gyógyszerekkel. Festékkel meg befejezetlen munkákkal. Mi a fene történt itt? A fiú rám se néz. Felvesz egy félig teli whiskey-s üveget a földről és beleiszik. - Mi történt itt?