At the end of the rainbow, where you killed me [Reddie ff.]

nyolcadik fejezet

𝑬𝒅𝒅𝒊𝒆

Ahogy hazaérek és benyitok hallom, hogy anya hív. Becsukom az ajtót és belépek a nappaliba. - Mesélj Eddie mi volt a suliba? - szólal meg a tipikus "tudom, hogy valami történt és én tudom" hangjával. Egy nagyot nyelek. Érzem, hogy megint szédülni kezdek. - Na?

- Öhm... hát... ma az egyik órán elájultam. - válaszolom félénken. - És...

- És hazaküldtek. - vág a szavamba. -Miért nem egyből hazajöttél? - kérdezi. - Hol kószáltál?

- Csak átmentem Richiehez. - válaszolom.

- De Eddie drágám elájultál. Hívnod kellett volna, hogy vegyelek fel vagy valami. - háborodik fel.

- Sajnálom. Többet nem fordul elő. De már jól vagyok. - ülök le a kanapéra mellé.

- Ilyen állapotban nem kéne menned a barátod bulijába. - simítja meg a hátam.

- Tudom. Nem is akarok menni. Nem baj, ha áthívtam Richiet? Holnap estére?Itt aludhat? - nézek rá. Megsimítja az arcom és bólint. - Lehet jobb lenne ha ledőlnék. Egy kicsit fáj a fejem. - füllentek.

- Persze. Pihenj csak. - mosolyog rám, én pedig beveszem a gyógyszereim és felsietek a szobámba. Ledobom a táskám a földre és rögtön az ágyamra zuhanok. Előveszem a zsebemből a telefonom és írok Richienek aki szinte azonnal válaszol is. Tud jönni. Lehajtom a fejem a párnámra és már el is alszok.

- Eddie baba... Eddie ideje felkelni. - kelt fel anya. Lassan nyitogatom a szemeim és rá nézek. Ott kint fényes nappal van, és az összes napsugár valamiért a szemembe süt. Lassan felülök az ágyon, mire anya a kezembe nyomja a reggeli három gyógyszerem, és egy pohár vizet. Egyesével beveszem mindegyiket, majd kiveszi a poharat a kezemből és le is siet. Megnézem a telefonomon az értesítéseim. Csak a szokásos. Richie írt pár üzenetet amiben azt taglalja, hogy csak vacsi után, de tud jönni. Beverly pedig ebben a percben hív fel. Felveszem és a fülemhez emelem.

- Szia Eddie, jössz ma este? - tér a tárgyra.

- Szia Bev, nem. Nem miattatok, csak hát tudom, hogy Bowersék ott lesznek meg szinte mindenki az osztályból és az évfolyamból, úgyhogy nem rontom a levegőt. - válaszolom.

- Jaj ugyan. Már senki sem említi azt a videót...

- De igen! - vágok dühösen a szavába. - Mindenki azt emlegeti és ez nekem szarul esik. Meg amúgy sem vagyok valami fényesen úgyhogy nem is akarok menni. - zárom le a témát, de úgy hallom nem nagyon akarja ejteni.

- Biztos? Nem fogsz otthon unatkozni? - kérdezi.

- Nem. Richie ajtön este. Úgyhogy jól el leszek Bev. - vágom rá. - Megyek. Szia. - nyomom ki. Tudom, hogy most mire gondol. Minden ilyen dolgot túl komplikál, de már nem foglalkozok vele. Látom, hogy valaki kommentelt a videó alá. Pontosabban több valakik. Az eddigiek mellé most még több jött. "Fulladt volna bele!" vagy "Milyen kis buzi ez XD" esetleg "Én tuti már elraboltam volna a srácot és halálra dugtam volna! XD" És itt van a pont aminél tovább nem bírom. Kilépek az alkalmazásból és a fürdőbe sietek. Magamra zárom az ajtót lelülök a földre és pár könnycsepp legurul az arcomon. Felállok és kinyitom a csap alatti szekrényt és szétszedek egy borotvát, majd annak a pengéjét a kezembe fogom, és a csap fölött vágok bele a csuklómba. Fájni nagyon fáj, de sokkal jobb érzés fog el ahogy látom, hogy a vágásokból vér csurog ki. Ettől úgy érzem, hogy a karomat szebbé tehetem. Ha már a többi testrészem borzalmas és utálom őket. Anya bekopog a fürdőbe és lehív, hogy menjek le reggelizni. Gyorsan lemosom a vért a kezemről, és bekötöm a csuklóm, hogy ne legyen feltűnő, majd kisietek és felveszek egy pulcsit, hogy eltűntessem a kötést. Lemegyek és megreggelizek, majd várok. Hosszú órákon át. Aztán már este hét van, én pedig a nappaliban ülök és anyámmal nézem a kedvenc sorozatát. Valaki csenget. Az ajtóhoz sietek meg se nézem ki az, kinyitom az ajtót és örülök, hogy Richiet látom az ajtóban nem pedig Beverlyt vagy valaki mást. - Nem siettél. - szólalok meg.